Azok, akik velem együtt a 80-as években születtek, mind a vállukon cipelik a saját trauma-pakkjukat, valamely kedvelt franchise, szeretett sorozat vagy mozifilm, esetleg képregény vagy könyv tragikus végkimenetelű eseménye miatt, amely másnak talán inkább szórakoztató, vagy humoros, mint egy Family Guy epizód, de nekünk azóta is komoly letargiát okoz ha eszünkbe jut. Ez lehet éppen Artax a fehér ló rettenetes haláltusája a mocsárban elveszve a Végtelen történetben, Az őslények országának kvázi bármely jelenete, Optimusz halála a 86-os mozifilmben (kösz bzdmeg Hot Rod, kösz szépen!), vagy a haldokló E.T. látványa, de sorolhatnám napestig. Rendesen traumatizált generáció az enyém.

Nekem legalább ilyen szintű törést jelentett a kis életemben, a Semic által idehaza kiadott, Marvel képregény, a Transformers 8. száma, amely valójában az amely az amerikai kiadás 18. száma volt. A magyar kiadás az amerikai Marvel kiadó által 1984 és 1991 között publikált Transformers volume 1 (1. sorozat) történeteit közölte. E kiadás az Egyesült Államokban 80 részt ért meg, melyből Magyarországon 70 jelent meg (35 darab 50 oldal körüli számban). Mindössze 10 amerikai szám (The Transformers Vol. 1: #15-16 és #36-43) hiányzott ahhoz, hogy a magyar kiadás teljes legyen, de a sors közbeszólt. 1997-ben a Marvel kiadó öncsődeljárást kezdeményezett maga ellen, amelynek következtében az akkori jogdíjak jelentős mértékben megemelkedtek. Habár a Semic kiadó megpróbált egyezségre jutni a tengerentúliakkal, de végül nem járt sikerrel (ekkor, s szintén emiatt szűnt meg az X-Men képregény is).

A magyar kiadásban a 8. szám (amerikai számozás szerint:The Transformers Vol. 1 #17 és #18) után egy nagyobb törés tapasztalható. Akkoriban nem állt rendelkezésre a folytatás alapjául szolgáló „repro”-anyag, így a 9. számban az amerikai The Transformers Vol. 1 #44 száma következett. Innentől kezdődően már sorban adták ki a történeteket, minden fajta kihagyás nélkül. A magyar Transformers 27 számával elértünk a 80 részes amerikai sorozat végére, s ekkortájt már rendelkezésre állt a pár évvel korábban még hiányzó „repro-anyag”. A 27. szám második felében így a magyar kiadvány ott folytatódott, ahol a 8. szám utáni cselekmények félbemaradtak (The Transformers Vol. 1 #19-től). A már említett (hazai kiadás szerinti) 8. számban jelent meg egy aprócska, sárga Autobot, név szerint Szimatoló, aki számomra azonnal a legnagyobb kis hőssé vált az egész szériában, és máig összeszorul miatta a torkom.

Szimatolónak (Scrounge) különleges karja van. Nincs még egy olyan, mint az övé, hiszen ujjai a legjobb lehallgató audio-vizuális rendszert rejtik az egész Kibertronon. Nagyon hasonlít Űrdongóra (Bumblebee) – viszonylag kicsi, gyenge, és túlbuzgóan próbálja bizonyítani magát a többi Autobot előtt. Kémkedésre valamennyire alkalmas, köszönhetően annak, hogy van az a híres, speciális karja amelyet kifejezetten megfigyelésre terveztek. Ám Űrdongóval ellentétben, aki csak folyamatosan bizonyítani akar és általában brutál lelkes, Szimatoló hajlamos arra, hogy minden apró információt, amibe belebotlik, óriási és sorsfordító felfedezésnek képzeljen el, ami megváltoztatja a háború menetét.

Az Autobotok azonban túl sokszor hallották már tőle a „farkast kiáltó fiú” meséjét, ezért az általa szerzett információkat jókora adag szkepticizmussal kezelik. Még barátja és társa, Össztűz (Blaster) is inkább úgy kezdett tekinteni rá, mint egy haszontalan, mindenhová cipelendő vesztesre. Akkor mégis hogyan lehet egy ilyen kis bádognyomorúság ennyire fontos a számomra? Máris kifejtem.

A Marvel képregényekben Szimatoló, miközben egy nyomot keresett a háborúsemleges tudós, Csavarkulcs (Spanner) elrablásának ügyében, beszivárgott Darkmountba, az Álcák egyik legfontosabb tartományi bázisára, és olyan kódolt információkat szerzett, amelyek rendkívüli értéket képviseltek a mindenki számára. Jelentette a sikerét Össztűznek, és találkozót javasolt vele, de nem tudott megjelenni, amikor Shrapnel elfogta őt a roncstelep területén. Szimatolót a tartomány rettenetes hadura, Straxus elé vitték, aki letépte különleges karját, mivel az Autobot nem volt hajlandó elárulni, mit fedezett fel. Ezután Straxus úgy döntött, hogy már mindegy, mit tudott a kis robot, mivel úgysem tudja továbbadni a társainak. Egy pillanatnyi gondolkodás nélkül Straxus bedobta őt az olvasztómedencébe, ahol a fortyogó fém rengeteg sanyarú sorsú kibertroni utolsó jajszavát nyelte már el.

Ösztűz késve érkezett, hogy megmentse kis barátját, aki addigra már csak egy olvadó, összeégett torzó volt. A kis robot még éppen át tudta adni a felvett, titkos anyagot barátjának, mielőtt a hömpölygő fémfolyam pontot tett a kínjaira. Szimatoló hősies halált halt azzal, hogy eljuttatta az információkat az Autobotokhoz, akik rájöttek, hogy alábecsülték őt. Össztűzet pedig egy csomó bűntudat és düh hajtotta, amit a lehető legtöbb Álca megölésével próbált levezetni. Az információ amelyet Szimatoló megszerzett, tényleg sorsfordító volt. A felvétel az Álcáktól érkezett a Földről, és nemcsak azt adta hírül, hogy megvetettek lábukat a bolygón és igyekeznek megszerezni annak erőforrásait, hanem tudatta azt is, hogy Optimusz fővezér és csapata is életben van, visszaadva a rég elveszettnek hitt reményt a Kibertronon harcoló megfáradt autobot ellenállóknak.

2005-ös IDW idővonalban is fellelhetjük Szimatolót, bár itt egyszerűen csak egy szerencsétlen fémkupacnak ábrázoltak legtöbbször. Itt jóval a háború előtt Szimatoló orvosi eszközként szolgált egy különösen kegyetlen kovácsnál, aki a szikratérből húzta ki az újszülött Orion Paxot. Miután már nem volt rá szükség, Szimatolót kegyetlenül félrelökték.

Ezután Kibertron legmélyebb, legsötétebb nyomornegyedeiben lehetett megtalálni, ahogy szemét után kutatott. A háború előtt Szimatoló az utcákon koldult, és gyakran kapott alamizsnát Űrdongótól. Szimatoló alig kerülte el, hogy összezúzza Metroplex és a Trypticon óriási csatája Iacon utcái felett. A háború alatt Szimatoló az Autobotokhoz csapódott, de a csak végső esetben használt harcosok listáján volt, feltehetően azért, mert, mint Wheelie, kevés hasznos készséggel rendelkezik. (A különleges karját kivéve, természetesen. Hiszen nincs másik olyan!)

Eztán Orvus Base űrállomáson volt látható, amely Salvvatan VI felett keringett, néhány másodperccel azelőtt, hogy Sixshot átzúgott. Sixshot a fő egységen keresztül hajította ki Szimatolót, feltehetően irigységből a különleges karja miatt. Elvégre neki hat alternatív formája van, de semmi spéci karja!

Ez nem volt még Szimatoló történetének vége, mivel a Necrobot időutazó beavatkozása megmentette a biztos haláltól, és a Necroworldre vitte. Miután kijött a sztázisból, hátrahagyták, de később azért csak visszamentek érte.

A Nagy Háború során Szimatolót besorozták a Technobotok soraiba, hogy segítsen a Computron kombiner fejlesztésében. Az volt az elképzelés, hogy az a frissítés, amely lehetővé tette Computron számára az Alapbázis (Underbase) erejének elérését, lehetővé teszi az Autobot kombinált alak számára Thunder Mayhem legyőzését. Nem sikerült.

Szimatoló emléke mélyen megmaradt az Autobotok között, különösen Össztűz számára. Az ő karaktere mindig az alábecsültek és félreértettek példája maradt, aki végül hősiesen bizonyította értékét. Nekem pedig életre szóló traumát okozott.

Ben voltam, sziasztok!