Akadnak olyan mesterséges létformák, amelyeknek aztán magyarázhatnánk Asimov robotikai szentháromságát, sanszosabb, hogy az engedelmesség helyett cafatokra robbantanának bennünket egy fúziós ágyúval. Én most pont egy ilyen mechanikus faj egyik prominens képviselőjét választottam cikkem alanyául, aki pedig nem más mint a D-16 bányász robot egység. Tessék? Hogy nem ismerős a neve? Esetleg úgy, hogy Megatron?

Megatron a kezdetektől birizgálta a fantáziám, egész pontosan a 90-es évek elejétől, amióta csak először találkoztam vele a Transformers képregényben. Persze mire hozzánk eljutott az alakváltó-láz, a távol-keleten és Amerikában már javában tombolt. Minden gyerek Optimusz Fővezér figurát akart a karácsonyfa alá, többek között jómagam is, bár ez a mai napig nem sikerült.

Ámbár hiába voltak az Autobotok és nemes vezérük a gyermeki nyálcsorgatás első számú céltáblái, Megatron és a karaktert övező megfejtetlen mítosz már akkor is jobban érdekelt. Mitől lett ennyire gonosz? Mi az ami hajtja előre pusztító hadjárata során kérlelhetetlenül? Vagy van valami mélyben megbúvó titok, és talán ha ezt felderítjük a karakter is teljesen más megvilágításba kerül?

Megatron egyik eredettörténete szerint kezdetben nem volt gonosz: Optimuszszal (akit akkor még Orion Paxnak hívtak) kidolgozott egy, társadalmi egyenlőségen és a korrupció letörésén alapuló idealisztikus társadalmi reformot. Amikor ezt békés eszközökkel, a vezetők ellenállása miatt, nem sikerült megvalósítani, útjaik szétváltak. Megatron az erőszakos megoldást választotta, amiben nagy segítségére volt, hogy csatlakozott hozzá Fülelő parancsnok, egy kiváló katonai vezető. Orion Pax viszont megpróbálta megállítani. Ennek során, érzékelve a veszélyt, az Irányítás Mátrixa őt választotta ki új fővezérnek, felruházta őt erővel, átalakította, és az Optimusz Fővezér nevet adta neki. Háborújuk pusztasággá változtatta a bolygót, és felélte a tartalékait. A harcoló felek az energiakészlet egy részét, számos adatbázist és szuperfegyvert még a Föld "történelme előtti" időkben más bolygóra (pl. magára a Földre) menekítettek.

 Egy másik eredetsztori a Kibertron bolygó régmúltjáig nyúlik vissza. Azokba az időkbe amikor a bolygó mechanikus életformáit még nem osztották az ellentétek Autobotokra és Álcákra, ők csupán Primus gyermekei voltak. Persze már ekkor is voltak markáns elkülönülések a társadalmi osztályok között. Az Autobot megnevezés sem egy békés frakciót takart, hanem egy amolyan kereszteslovagszerű rendet, mint a Jedik, akik a politikai élet és a tudományok rendszere felett őrködtek. De kitört a káosz...

Amikor az autobotok egy kibernetikus szenátort egy Energon-bányászati telepre kísértek, a szenátor arról tájékoztatja a bányászokat, hogy már nincs szükségük rájuk, és áttelepítik őket. Sokukra átprogramozás, másokra szétszerelés várt. Az egyik bányász egység hangot adva nemtetszésének, lazadásra buzdította a tárasait, de az egyik Autobot őrparancsnok megkísérelte elhallgattatni a vezető tüntetőt, akit végül agyonvernek a rendfenntartók.

Társai védelmében az egyik fiatal D-16-os egység az autobot lovagra támadt és puszta kézzel megölte az egyiket. Az ezt követő gyilkos pusztítás leírhatatlan volt. Rengeteg volt az áldozat, a D-16-os egységnek pedig menekülnie kellett. Két másik munkadroid meggyőzte, hogy tartson velük, és segítsen megszervezni a lázadást a korrupt autobotok ellen. A lázadók Kaon városa felé vették az irányt, de Sentinel Prime vadászai Portyázóval az élen már a nyomukban voltak.

A bujkálás évtizedei, esetleg évszázadai alatt, D-16 titkos gladiátorversenyek kedvelt szereplője lett, amelyek során megszokta és megszerette a gyilkolást. Csatáit illegális holofelvételek útján Kibertron szerte terjesztették, idővel pedig felvette a Megatronus nevet, tisztelgésül a 13 fővezér egyike előtt, akit Primus teremtett. Később nevét lerövidítve, mint Megatron lépett elő.

Megatron a gladiátor arénák hőse lett, és később elbitorolta azokat. A gladiátorokból titokban hadsereget állított fel, de igazi stratéga akkor vált belőle, amikor találkozott Fülelővel, aki már ezekben az időkben is igazi taktikai lángelme volt. Miután egy harc során Megatron elvesztette jobb karját, Fülelő tervezett számára új, erősebb testet, valamint egy hozzá illő fúziós ágyút, amellyel az egykori bányászból lett gladiátor legyőzhetetlen lett.

Megatron a kibertroniak egy új frakcióját létrehozva, az Álcák hadvezére lett és irgalmat nem ismerve vette fel a harcot az Autobotok ellen, végig gázolva a fővezéreiken, elsöpörve mindent és mindenkit addig, amíg a Mátrix, a Primus által megalkotott teremtő erő létrehozta az elesett autobot harcosból, Orion Pax-ból, Optimusz Fővezért.

Azt hiszem Megatron a legjobb példa arra, amit a Transformers brand jelmondata a More Than Meets the Eye is sugall, hogy benne tényleg több van, mint ami látszik.

Én Ben voltam, sziasztok!

A Nagy Háború, avagy a Harmadik kibertroni-i háború), az Autobotok és az Álcák közötti legnagyobb és legpusztítóbb viszály időszaka volt, amelyet érdemes több szempontból is megvizsgálnunk aszerint, hogy miképpen mutatták be az alakváltók különböző interpretációiban.

Kezdjük az alappal, vagyis a Marvel Transformers képregényekben megismert változattal. A Nagy Háború hosszú feszültségek időszaka és az energiahiány után következett, valamint egy pusztító háború után (Második Nagy Háború), amely elpusztította a központi tartományok fővárosait, Vos-t és Tarn-t. Iacon, a bolygó fövárosa szándékosan hagyta, hogy riválisai elpusztuljanak, és az utolsó hadúr meghalt a romok között, lehetővé téve Megatronnak (aki hagyta, hogy az hadúr meghaljon), hogy hadsereget hozzon létre, az Álcákat, a dühös Vos/Tarn túlélőkből.

Több ezer, több tízezer évnyi tervezés, fondorlat és erőgyűjtés után Megatron és az Álcák végül támadást indítottak, amely globális konfliktust robbantott ki megdöbbentő méretekben. Az Álcák terve az volt, hogy meghódítsák a teljes bolygót, és egy mozgó "kozmikus csatahajóvá" alakítsák, amely legigázhatja a galaxist! Az Álcák taktikája jól meg volt szervezve, és az Autobotok veszteségei egyre nőttek, míg fel nem bukkant Optimus, aki nagy tűzerővel rendelkező harcossá és kiváló vezetővé vált. Az ő segítségével az Autobotok képesek voltak tartani magukat az Álcák ellen. Őt bízták meg az Autobot erők teljes parancsnokságával Iacon sikeres védelme után: ez megállította az Álcák akkor megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását.

A bolygó pályája azonban kimozdult, és az Autobotoknak el kellett takarítaniuk az útjából egy aszteroida mezőt. Az Álcák rögtön megtámadták őket, aminek következtében Optimus és Megatron eltűnt. Mielőtt ez megtörtént, Optimus az Álcákkal való békekötés szükségességéről beszélt. Ez azonban az ő hiányában nem történt meg: a háború folytatódott az Álcákat vezető Trannis irányítása alatt, aki elfoglalta a Fővezér-nélküli bolygót, de nem tudta megsemmisíteni az Autobot ellenállást. Négy millió évvel később a Kibertronon a háború még mindig dúlt, és amikor Optimusz és Megatron felébredt a Földön, ott is folytatták a harcot.

A Nagy Háború legérdekesebb és egyben legtragikusabb lezázására a Marvel UK képregények lapjain került sor. 2510-ben az utolsó Álca is meghalt. A következő Nagy Háború rögtön ezután tört ki, a megkeseredett Autobot frakciók között. Ez, egy 1988-as Transformers Annual kiadványban esett meg, és pusztán a „Peace” vagyis a Béke „címmel ellátott történet a kedvencem; mindössze hat oldal alatt mély és nyugtalanító kérdéseket vet fel arról, hogy a háború miként rontja meg a lelket.

Szokatlan módon ezúttal nem Simon Furman írta a történetet, hanem egy új szerző, Richard Alan, de a karakterek és a felállás annyira összefonódik Furman jövővilágával, hogy azon tűnődöm, vajon nem volt-e köze a szerkesztéshez. Robin Smith a művész, aki hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egyes robotok (például Ultra Magnus) nagyobbak, mint mások, és a robotokat egységesen, kis testtel és nagyobb fejjel rajzolja. A stílus rendben van, de kissé zavar engem.

A történet 2510-ben játszódik a Kibertronon. A háború már évmilliók hosszú sora óta tombol, de ez az a nap, amikor „az utolsó Álcát is legyőzték”. Ez egy merész nyitás, és kétségtelenül megragadja az olvasó figyelmét; végül is ez egy olyan képregénysorozat, amelynek középpontjában az Autobotok és az Álcák közötti polgárháború áll. Soha nem álltunk meg, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan nézhet ki a háború vége. Egy ütött-kopott kinézetű Autobot bázison Blurr lihegve jelenti az örömhírt az Autobotok vezetőjének, Rodimus Prime-nak: „A háború véget ért, a háború véget ért”. Prime-on azonban nem látunk örömöt vagy ujjongást, talán megkönnyebbülést és hitetlenkedést, de úgy néz ki, mintha mindjárt összeesne.

Korábbi történetekben, mint a Wanted Galvatron, sokszor mutatták be úgy a vezetőt, mint aki kételkedik önmagában, és hibái miatt ostorozza magát. Nehéz feladat egy legendás vezető, mint Optimusz nyomdokain járni, de az 500 évvel későbbi Rodimus egy olyan robot, akit megtört az élet, fáradt, valószínűleg súlyos poszttraumás stressztől szenved, és szó szerint semmi nem maradt benne.

Ironikus módon éppen ebben a pillanatban van a legnagyobb szükség az ő vezetésére. Most egy erősen felfegyverzett harcos csapatot irányít, amelynek nincs többé célja vagy ellensége, ami összetartaná őket. Ami ezután következik, az szinte kiszámítható, de ettől még nem kevésbé sokkoló.

Nos, talán ez nem teljesen igaz. A klasszikus The Smelting Pool történet 1986-ból bemutatott egy Kibertront, ahol az Álcák megnyerték a háborút, de még akkor is létezett egy aktív Autobot ellenállási mozgalom. Ezúttal viszont az utolsó Álcát szó szerint földre küldték, méghozzá Springer és a Wreckers csapatának köszönhetően.

Rodimus összehívja harcosait, hogy megerősítse a bolygón terjedő híreszteléseket, miszerint a háború véget ért. Az összegyűlt csapat a kulcsszereplőkből áll, akik a 1988-as felállásban is fontosak voltak – Ultra Magnus, az Autobot tripla átalakulók, a Wreckers tagjai és a Technobotok. Bejelenti, hogy azonnali hatállyal lemond az Autobotok fővezéri tisztségéről, és átadja a Mátrixot, valamint a vezetői szerepet a hős Springernek.

Itt kezdődik az igazán érdekes rész. A tömegben ott van Triton, egy Álca kém, aki észrevétlenül megbújt az Autobotok soraiban 90 éven át. Küldetése (és fajának) bukásával néz szembe, hacsak nem tesz valamit, hogy megzavarja az Autobotok győzelmét, még ebben az utolsó pillanatban is. Megragadja az alkalmat, előlép, és megkérdőjelezi Springer alkalmasságát a békeidőbeli vezetésre, azt javasolva, hogy Ultra Magnus, aki korábban birtokolta a Mátrixot, lenne a jobb választás. Ebben egyébként van némi igazsága. Ez kiváltja Whirl haragját, aki megkérdezi, hol volt Triton „drága Magnusza”, amikor Springer elérte a nagy győzelmet. Triton megüti Whirlt, mire Roadbuster fegyvert ránt, és Scattershot (aki Magnus híve) arcon lövi Roadbustert, így csak egy füstölgő vezetékekből és áramkörökből álló halom marad a fejéből. Hűha! Rodimus látja, hogy a helyzet összeomlik körülötte, de tehetetlenül figyeli, ahogy az események kibontakoznak.

Sandstorm tüzet nyit Tritonra, és pillanatok alatt két Autobot frakció lő egymásra. A látótávolságon kívül egy Autobot jelvény lecsúszik a halálosan megsebesült Tritonról, felfedve az Álca jelvényt alatta. Ez az a nap, amikor az utolsó Álca elbukott... és a háború újra elkezdődött!

Ha ez nem egy nagy pofon, akkor mi az? Azt szeretnénk hinni, hogy az Autobotok végre észhez térnek, és rájönnek, hogy egy Álca bajkeverő manipulálta őket. De úgy tűnik, hogy mindenki annyira traumatizálva van az évmilliók óta zajló harcoktól, hogy elveszítették az egyenes gondolkodás képességét, és nem ismernek más utat, mint hogy ugyanazt a programot futtassák újra és újra.

A történet sötét, pesszimista és elképesztően ironikus, hiszen az Autobotok győznek, csak azért, hogy elveszítsenek mindent, és éppen azok a háborús fajokká válnak, akik ellen eredetileg fegyvert fogtak. Felmerül a kérdés, mi lesz ezután; vajon feltűnik-e egy erős vezető, aki lecsillapítja a helyzetet? Vajon a nép végül bebörtönzi vagy száműzi a valaha hatalmas harcosait, akik már képtelenek megállni? Erre nem kapunk választ, mivel soha nem készült folytatás. De a történet sok érdekes és megválaszolatlan kérdést vet fel.

De nézzük tovább, immár a Generation 1 rajzfilmsorozat alternatívájában. Itt a Nagy Háborút a Kibertron történelmének néhány krónikása szintén a Harmadik kibertroni Háborúnak nevezi. A béke időszakában, amelyet Kibertron Aranykoraként ismernek, Megatron újraszervezte az Álcákat azzal a céllal, hogy kihívja az Autobotokat a bolygó feletti uralomért, mindaddig is egy korábban már létező, militarista célokra létrehozott egység voltak. Minden más hasonlóképpen zajlott le, mint a képregényekben.

A Wings Universe a Generation 1 rajzfilmen alapul, de kisebb eltéréseket mutat a külcsín és a folytonosság szempontjából. Kilencmillió évvel ezelőtt az Autobot Főparancsnokság egy kezdődő, szervezetlen bűnözői csoportot, az Álcákat figyelte. Azonban nyílt háború robbant ki, amikor az Álca mozgalom megszerveződött, és olyan akciókat hajtott végre, mint a Van De Graaff lelövése. Miután megmentették a Van De Graaff teherszállító értékes rakományát az Álcáktól, az Eight Track legénysége, köztük Kup, bekerült az újonnan létrehozott Elite Guardba, hogy harcoljanak az Álcál ellen.

A háború megindulása után 10 éven belül az Álcákat már Overlordok, vagyis Hadurak vezették. Azonban Deathsaurus biztosította, hogy ő és Megatron maradjanak az egyetlen hatalomra törő riválisok azáltal, hogy egy öntudatlan öngyilkos merénylővel meggyilkolta a többi Hadurat. Később Megatron lett az Álcák egyedüli vezetője, miután egy tisztességtelen párbajban legyőzte Deathsaurust. Eközben, miután a Combaticonok árulása következtében az Elite Guard nagyrészét lemészárolták, az új Autobot hadsereget immár Optimus Prime vezette. A háború egy időre lecsillapodott, amikor Kibertronon energiahiány lépett fel, ami arra késztette az Autobotokat és a Álcákat, hogy sztázis kamrákba vonuljanak vagy elhagyják a bolygót a Bárka és a Nemesis fedélzetén.

Millió évekkel később, a Nagy Háború végül 2013-ban ért véget a Pax Cybertronia aláírásával, amelyet az Autobotok, Álcák és Jhiaxus klónjai kötöttek meg az Autobot Városban, a Földön. A békeszerződés részben Jhiaxus tettei révén jött létre: amikor elindította a Gép Háborúkat azzal a céllal, hogy békét hozzon Kibertronra az összes „Első Generációs” Transformer kiirtásával, akaratlanul is rávezette az Autobotokat és az Álcákat, hogy egymásért harcoljanak, ahelyett, hogy egymás ellen. Sajnos az Álca kommandós egység, a Squadron X túl messze tartózkodott, és nem kapták meg a háború végéről szóló értesítést. Egy csapdát állítva a Torax Prime-on az ellenségeik, a Wreckerek számára, akik soha nem jöttek el, mert ők megkapták a háború végéről szóló hírt, a Squadron X tagjai végül az unalomból megölték egymást. Tornado és Ferak maradt az egység egyedüli túlélője.

Az IDW 2005 folytonosság is megérdemel pár sort. Itt a Nagy Háború magjait (bár itt szintén nem volt az első „nagy” háború) sok éven át tartó társadalmi rétegződés ültette el, amit egyre önzőbb felső osztály hozott létre, akik mindenkit kizsákmányoltak a merev és korrupt rendőrség segítségével. A szikrát az adta, amikor Kibertron korrupt kormánya, a Szenátus egyes frakciói támadást szerveztek Nominus Prime, a vezető Fővezér ellen. Ezzel, bár nem sikerült megszerezniük a régóta elrejtett Mátrixot, ürügyet találtak arra, hogy bevezessék a „Clampdown” nevű bolygószintű biztonsági rendszert, amellyel minden ellenállást brutálisan elnyomhattak.

Kup szerint a Mátrix volt az egész háború gyökere. A Clampdown alatt az Autobotok a Szenátus békefenntartó erejeként működtek, ami tovább növelte a feszültséget. A politikailag aktív Transzformerek hangosan tiltakoztak, de őket is brutálisan elhallgattatták; még a Szenátuson belül is voltak hangadók, például Ratbat, akik megpróbálták kihasználni a társadalmi feszültségeket. Egy egykori energon-bányász, aki szökevényből földalatti gladiátor lett, Megatron összegyűjtött egy csoport gladiátort, elítélt szökevényeket és más elégedetlen botokat Kaon városállamban, és létrehozta az Álca frakciót.

Miután Megatron legyőzte Sentinel Prime-ot, és felszámolta a korrupt Szenátust, a béke esélyesnek tűnt, amikor Zeta Prime átvette a biztonsági erők irányítását és Kibertrin de facto vezetője lett; ám később kiderült, hogy ő mindenkinél könyörtelenebb diktátor. Orion Pax és Megatron együtt próbálták megállítani az Omega Sentinel hadseregét, de miután Megatron megölte Zeta Prime-ot ez a lövés volt végül az, amely elindította a háborút, és a béketárgyalások véget értek. Ekkor kezdődött igazán a konfliktus, amikor Orion Pax, aki megszerezte a Mátrixot és Optimusz lett, és Megatron mindketten a Kibertron irányítására törekedtek.

A háború több mint négymillió évig tartott, és teljesen élettelenné tette Kibertront, mígnem a „Káosz Háború” Galvatron ellen, amely a bolygó helyreállításával zárult, véget ért. A legtöbb Álca börtönbe került, és ezrek tértek vissza a bolygóra a háborúból menekült semleges Transzformerek közül. A Nagy Háborút ekkor hivatalosan befejezettnek tekintették.

Én Ben voltam, sziasztok!

„Egy nap egy Autobot fel fog emelkedni a sorainkból, és a Mátrix erejét használva bevilágítja legsötétebb óránkat. Addig a napig, míg mind egyek leszünk.”

Optimus Prime, vagyis Optimusz fővezér (továbbiakban az egyszerűség kedvéért Optimus) az Autobot haderők inspiráló vezetője, önzetlen és végtelenül bátor, teljes ellentéte halálos ellenségének, Megatronnak. Eredetileg egyszerű civilként ismerték Orion Pax vagy forrastól függően Optronix néven, ám az Irányítás Mátrixa őt választotta parancsnoknak, ami az első volt azon súlyos terhek sorában, amelyeket kénytelen volt elviselni. Egy másik ilyen teher volt a Transformerek konfliktusának a Földre hozatala. Minden áldozatot, legyen az ember vagy Kibertron-szülötte, személyes veszteségeként könyvel el. Ezt az oldalát azonban soha nem mutatja meg katonáinak, és sosem enged a kétségbeesésnek. Az Autobotoknak egy határozott, karizmatikus vezetőre van szükségük, és Optimus ezt biztosítja számukra. Az ő jelleme fordította meg a Nagy Háború menetét.

A csatamezőn kevesen vetekedhetnek harci képességeivel. Ő a legerősebb az összes vele egy méretű Autobot közül. Amikor a Combat Deckkel, vagyis az utánfutójából kialakítható hadi platformjával és Roller nevű kis drónjával együtt harcol, ionpuskája és energonbárdja a leghalálosabb fegyverei. Képes lenne feláldozni az életét, hogy megvédje Autobot társait vagy azokat, akiket gondjaikra bíztak, és ezt rendszeresen meg is teszi. Más érző lények iránti együttérzése az egyetlen valódi gyengesége, amit az Álcák rendre kihasználtak... bár ez egyben az erejének forrása is!

Optimus, Orion Pax néven kezdte életét a Kibertron aranykorában, kilencmillió évvel ezelőtt. Barátnőjével, Ariellel és legjobb barátjával, Dionnal együtt Orion dokkmunkás volt egy raktárban, ahol egyszerű feladata az volt, hogy az energiát tartalmazó szállítmányokat kirakodja és elraktározza, amelyek egy folyón túli erőműből érkeztek. Azonban a kor, amelyben Orion élt, furcsa volt: Egy új robotfaj jelent meg nemrég a bolygón, különleges repülési képességekkel, amelyek miatt Orion és Dion bálványozták őket. Ariel nem volt ennyire biztos jószándékukban, mivel hallott pletykákat, hogy a repülő robotok vezetője támadást rendelt el egy külső város ellen, miután megtudta, hogy a dokknak van energonkockája.

Egy nap Orion éppen a szokásos munkáját végezte, amikor egy öt ismeretlen robotból álló csoport érkezett a dokkokhoz. Orion, azt feltételezve, hogy új munkások lehetnek, bemutatkozott nekik, valamint barátainak. Ebben a pillanatban minden figyelem az ég felé fordult, amikor egy csapat repülő robot szállt el felettük. Ariel és az újonnan érkezettek is óvatosságra intették Oriont a repülőkkel való foglalkozás kapcsán, de ő elhessegette az aggályaikat, és visszatért a munkához. Hamarosan azonban Orion megdöbbent, amikor Megatron, a repülő robotok hadseregének vezetője lépett hozzá, és azt állította, hogy raktárhelyet keres az áruinak. Orion körbevezette Megatront a raktárakban, és elmagyarázta, hogy ezeket energiakészletek tárolására használják... ekkor Megatron parancsot adott követőinek, akik Álcáknak nevezték magukat, hogy támadjanak és lopjanak el mindent! Amikor Orion vállát eltalálta az Álca parancsnok lövése, Ariel a védelmére sietett, de Megatron egy újabb lövéssel őt is leterítette. A feldühödött Orion nekiugrott Megatronnak, de az Álca ágyújának egy újabb csapása védhetetlenül összezúzta.

Miközben Megatron és csapatai kifosztották a raktárakat, az öt robot, akiket Orion korábban megismert, elvitte őt, remélve, hogy találnak valakit, aki meg tudja javítani. Rátaláltak a kibertroni gépmesterre, Alpha Trionra, aki vonakodva úgy döntött, hogy aláveti Oriont egy új átalakítási eljárásnak, amelyet kifejlesztett. Ez az eljárás az Autobotok törékeny testeit olyan új, harcra edzett harcos konfigurációkká alakította át, amelyek lehetővé tették számukra, hogy egyenlő feltételekkel küzdjenek az Álcákkal. Így történt, hogy Orion Paxból Optimusz fővezér lett, az Autobotok új vezetője, Megatron legnagyobb ellensége, és megkapta az Irányítás avagy Vezetés Mátrixát, amelyet Alpha Trion megőrzött, mióta Megatron megölte annak előző birtokosát. Miközben Alpha Trion Ariel újjáépítésén dolgozott, akit „Elita One”-ná alakított a fővezér tervrajzai alapján, Optimusz szembeszállt Megatronnal, jó alaposan bemutatkozva neki mint az Álcák „legrosszabb rémálma”. Hatalmas csata vette kezdetét, amely akkor ért véget, amikor az öt titokzatos Autobot felrobbantotta a raktár üzemanyag-készleteit, majd eltűntek. Az ötök valójában a jövőből érkeztek, és egy baleset következtében kerültek át Kibertron múltjába. Mind az öten a légirobotok alcsoportjába tartozó Superion nevű autobot kombiner részei voltak.

Az ezt követő öt millió év során Optimusz az Autobotokat egy szinte végeláthatatlan háborúba vezette, amely fokozatosan megfosztotta Kibertront szinte minden energiájától. A harc folytatása érdekében Optimusz egy csillagközi expedíciót szervezett, hogy más bolygókon keressenek energiát, és ezzel revitalizálják kimerült bolygójukat, Kibertront. A legjobb harcosait egy hatalmas űrhajóra vezényelte, majd utolsóként maga is felszállt volna, de Elita One kiáltása megállította, aki a kilövőplatformhoz szaladt. Optimusz azt mondta neki, hogy amint teheti, vissza fog térni érte, de Elita ragaszkodott ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá a küldetésen. Azonban beszélgetésüket egy, a platform elleni Álca támadás szakította félbe, amely során hatalmas robbanás keletkezett, és ez úgy tűnt megsemmisítette Elitát. Letört szívvel Optimusz beszállt az űrhajóba, és parancsot adott az indulásra, nem tudva, hogy Elita valójában túlélte a merényletet.

Az Autobotok űrhajója, a Bárka, nehéz utat járt be. Miután átkeltek egy veszedelmes aszteroida mezőn, a hajót egy Álca űrcirkáló vonósugara kapta el, amelyet maga Megatron irányított, aki mindeddig titokban követte őket. Megatron erői elárasztották az Autobot hajót, és a két vezér harcolni kezdett, mígnem a közeli Föld bolygó gravitációs ereje megragadta a hajót, és lehúzta azt. Bár Optimusz hősiesen próbálta visszaszerezni a hajó feletti irányítást, az egy hegynek csapódott, olyan erővel, hogy minden Autobot és Álca offline állapotba került. A többi pedig innentől már tényleg történelem. Bár eredete és személyisége változhat a különböző történetvonalakban, ez az ábrázolás állandó marad a Transformers univerzum különböző iterációiban.

A legkorábbi, vagyis a Generation 1 széria során, Optimusz egy Freightliner FL86 fülke nélküli nyergesvontatóvá alakul át. Mellkasában a misztikus forráskódokat tartalmazó ereklyével, amely az Autobotok vezetők tudásbázisának tárhelye, amely az Autobot Mátrix vagy „Teremtés Mátrix” néven ismert. Amikor Optimusz átalakul, a vontatófülke leválik, hogy egy önálló robottá váljon, a pótkocsija pedig kinyílik, hogy egy ionágyút tárjon fel, és egy harci fedélzetet képez. A harci fedélzet egy mobil harci állomást és parancsnoki központot tartalmaz, különféle automatikusan fegyverekkel felszerelve. A harci fedélzet rádióantennaként is szolgálhat az Autobotok közötti csatatéri kommunikációhoz. A harci fedélzet tartalmazza „Rollert”, egy mobil felderítő homokfutót, amelyet az ellenséges vonalak mögötti felderítésre használnak. Amikor Roller bevetésre kerül, Optimusz láthatja és hallhatja, amit Roller lát és hall. Egyik komponens sérülését a többiek is érzik. Ha a harci fedélzetet vagy Rollert elpusztítanák, Optimusz túlélheti, de annak ellenére, hogy rendelkeznek némi autonómiával, a harci fedélzet és Roller nem maradnának életben Optimusz nélkül.

Optimusz figurajának eredeti tervezői Hiroyuki Obara (TakaraTomy), Shōji Kawamori (Studio Nue) voltak. Az eredeti Optimus Prime, akkor még más néven a Diaclone „Battle Convoy” játékaként indult, amelyet egy Takara tervezőcsapat alkotott, akik szálltak be a munkálatokba, amikor az eredeti tervező lemaradt. Ez a csapat magában foglalta Hiroyuki Obarát (aki az egyetlen alkotóként van feltüntetve a játék szabadalmán) és a híres mecha tervezőt, Shōji Kawamorit. A játék két fő alkotóelemre bontható; az első elem egy piros és kék White Freightliner WFT-8664T fülkés félpótkocsi teherautó, amely részben öntött fémből készült, a második elem pedig egy nagy ezüst pótkocsi, amelynek modellje nem határozható meg.

A fülke Optimus Prime robot módjába alakul át, kiegészítve egy pár kivehető kék ököllel, amelyek a fényszórókba dughatók. Az öklök nem tárolhatók a jármű módban, de könnyen elférnek Prime nyitható mellkasi rekeszében (eredetileg két Diaclone vezetőfigura számára tervezték). Prime egy fekete lézerpuskával van felfegyverkezve, amelyet a tervezés szerint nem tud egyenesen tartani. Mozgékonysága a kor adottságaihoz képest viszonylag magas, különösen a karoknál, amelyek váll-, bicepsz- és csuklóforgást, valamint könyökhajlítást és egy hátrafelé hajló vállízületet tartalmaznak. Ő az egyik, a kevés 1984-es játék közül, amely működő térddel rendelkeznek, bár ezek használatát korlátozza a hiányzó előre irányuló csípőmozgás. Kipufogói elfordulnak, de nincs egyértelmű funkciójuk.

Prime pótkocsija kinyitható, és így átalakul Combat Deck-jévé, amelyben megtalálható a felderítő drón, Roller. A Combat Deck belsejében három kiemelkedő lyuk található, amelyekbe Prime lézerpuskája, üzemanyagpumpája és fúvókái illeszthetők, valamint két Diaclone vezető számára ülőhely is van. A Combat Deck központi eleme egy rakétával felfegyverzett javítódrón, amely egy emelőkarra van szerelve (amely szintén tartalmaz egy Diaclone vezetőfülkét), és amely a pótkocsi tetején és elején lévő négyzetes lyukakon keresztül kinyújtható, amikor az zárva van. Az emelőkar alján található egy rugós kilövő, amely Rollert kilövi a Combat Deck-ből. Roller négy Diaclone utas számára kínál helyet, és tartalmaz egy csatlakozót, amelybe Prime puskája vagy az üzemanyagpumpa illeszthető. A pótkocsi belső tere lehetővé teszi egy standard Autobot autó tárolását, amelyet szintén előre kilőhet a kilövő.

Rövid időn belül sok új, de majdnem azonos öntőformát hoztak létre, valószínűleg azért, hogy felfrissítsék az eredeti öntömintát és szerszámot, amelyet már sokszor használtak a Diaclone-hoz, és így több gyár (nemcsak Japánban, hanem Kínában, Makaóban és máshol is) gyorsan több egységet tudjon gyártani a nagy kereslet kielégítésére, ami akkoriban általános gyakorlat volt. Prime öklét kisebbre és szögletesebbre szabták át, a puska sziluettjét jelentősen átdolgozták, az üzemanyagpumpát és a fúvókát leegyszerűsítették, a rakétákat és a kilövőt fekete műanyagból öntötték újra, a Combat Deck fémlemezeit (és azok rögzítőit) eltávolították, és a külső pótkocsi részleteit és ajtópántjait megváltoztatták. Roller és a Combat Deck drónjának színe világoskék lett, bár egy harmadik módosítással visszaállították őket az eredeti sötétkék színre. A módosított öntőformát későbbi Prime játék újrakiadások is használták, bár Roller színe továbbra is váltakozott a szürke és a sötétkék között, attól függően, hogy mennyire akarták a kiadásokat hűen a sorozathoz igazítani.

A figura japán kiadása szintén átesett a tartozékváltozásokon, de sosem tartalmazott ezüst Rollert. Ehelyett a Takara eredeti Prime kiadása Diaclone stílusú Rollert tartalmazott, két hátsó rögzítőcsap nélkül, valamint egy más formájú kilövőt, amelyhez Roller tartozott, mielőtt egy újabb módosítással áttértek a Hasbro verzióra. Végül, néhány európai országban, Prime piros lábakkal készült, a hagyományos kék helyett; ezen változatnál előfordulhat, hogy a homlokdísz festése eltérő, így a három központi mélyedés festetlen maradt.

A kontinens európai Milton Bradley kiadásában Optimus Prime két változatban volt elérhető: az első verziót a Takara gyártotta, és kék lábakkal rendelkezett, mint a legtöbb más verzió; a második verziót a Joustra anyavállalata, a Ceji gyártotta, és piros lábakkal készült. Emellett az olasz „Commander” kiadás a GiG által később olyan változatot kínált, amely a gumibroncsokat és a fémlábakat műanyag alkatrészekre cserélte, hasonlóan az amerikai KB Toys Ultra Magnus változatához.

Optimus Prime-ot 1985 után eltávolították a játékboltok polcairól, de 1986-ban újra elérhetővé tették az Egyesült Államokban a „Digital Doom on the Highway to Destruction” postai megrendelési akció keretében, amely egybeesett a Transformers film premierjével. Az ára 21,50 dollár és 5 Robot Pont volt. Ezt követően szerepelt a „The Autobots Have A Special Mission For...” postai megrendelési prospektusban is, és járt hozzá egy speciális „Movie Edition Certificate” valamint egy kör alakú matrica, amelyen „Movie. Edition. Transformer” felirat szerepelt az Autobot szimbólummal a közepén. (Ez az elem ritkának számít.)

Több mint 40 év alatt számtalan kiadás történt ebből a formából, néhány az eredeti játékhoz hasonló volt, mások jelentős változatokat tartalmaztak, például eltérő festési mintákat, színsémákat, kiegészítőket és egyéb csomagolásokat. A fülkerobotot néhány esetben más karakterek esetében is használták; más pótkocsikkal felszerelve például Generation 1 Ultra Magnus és a Pepsi Convoy lett belőle.

Ben voltam, sziasztok!