A Transformers sztorik mindig is a képregényipar élvonalában voltak; legyen szó a korai Marvel-évekről a modern csodákig, amelyeket az IDW nyújtott a rajongóknak, tovább erősítve franchise-t. Néha azonban a kreatív csapat agya totálisan elszabadul, és a Transformers két szembenálló robothadát olyan őrült kalandokba keveri, amelyek során kalandozásokra indulnak a Szellemirtók univerzumában vagy akár a My Little Pony világában. De az egyik legszokatlanabb és legizgalmasabb crossover amit valaha olvastam, az alakváltókat és a terminátorokat veti egymás ellen, egy olyan csatában téren és időn át, amelynek tétje az egész világ sorsa.

 Az 1. szám rögtön be is vezet minket a lerombolt jövő világába, amely a Terminátor-filmekben van már kőbe vésve. Ez azonban nem az emberi túlélők csatája a gépekkel. Ebben a világban a Skynet küzd, hogy visszatartsa az apokaliptikus kibertroni álca seregek támadását. Egy magányos Terminátort választanak ki, aki visszautazik az időben az alakváltó fenyegetés támadása előttre, hogy megváltoztassa a történelmet, és megmentse a Skynetet és a világot a földönkívüli zsarnokságtól. A Terminátorunk visszautazik az időben, és gyorsan azon kapja magát, hogy egy tök átlagos pincérnővel, Sarah Connorral utazik, méghozzá az autobotok hajójának, a Bárkának a becsapódási pontjára. 

A 2. szám már a kibertroni hajón, a Bárkán talál minket, miközben az álcák az autobotok maradványaival szórakoznak. A T-800-as beavatkozása megváltoztatja a csata Marvel képregényekből ismert kimenetelét és elűzi az álcákat, így az autobotok kényelmetlen szövetségben maradnak az egyetlen Skynet géppel. Az álcák persze nem adják fel egykönnyen, és közvetlen támadást indítanak a Cyberdyne Systems ellen, ahol aztán Sarah Connor is kioszt néhány seggbe rúgást, és fény derül a T-800-as titkos parancsára is. A 4 részes minisorozat legvégéig rengeteg easter egg, kikacsintás és utalás fedezhető fel.

Ez egy kivételes kis olvasmány volt. A sztori rendkívül szórakoztató, különösen akkor ha valaki hozzám hasonlóan mindkét franchise-ok rajongója. Alex Milne rajzai egészen fantasztikusak. Ő ekkorra már Guido Guidi után a Transformer dizájn nagyágyúja, és a kibertroni megjelenéseket kiválóan vegyíti a klasszikus „G1” stílussal ami az egész képregény folyamán végig gyönyörködtető volt a szemnek.  

Az önálló történetformátum jól működött, és az írók megérdemlik a dícséretet, főleg hogy ilyen jól sikerült a G1 Transformereit a Terminátor bevált történetébe integrálniuk. Mondanom sem kell, hogy az emberiségnek így megszívja a fütyikét! Tansformers vs. The Terminator erősen ajánlott mindkét franchise rajongótáborának.

Én Ben voltam, sziasztok!

Azon kedves olvasóim, akik rendszeresen olvassák a cikkeimet, különös tekintettel a 80-as évek rajzfilmjeiről, vagy a Transformers franchise-zal kapcsolatos írásaimat, rendre szembe találkozhatnak ezekben egy játékvonal említésével, a Diaclone-nal, amely japánból indulva szinte minden, robotokkal és mechákkal foglalkozó alkotás és médiatermék alapjának tekinthető. A Diaclone, mint játékvonal először 1980-ban jelent meg, és ez volt az a sorozat, amely elindította a rendkívül népszerű Transformers játékokat is. Bár korábban is léteztek átalakuló robotokat tartalmazó játékok, a Diaclone ezt a funkciót tette azok központi elemévé, bár a robotok itt még kimondottan csak amolyan külső, átalakuló váz, mecha-exoszkeleton funkciót töltöttek be. Minden Diaclone figura magában rejtett egy vagy több utast, pilótát ha úgy tetszik, amely irányította a monstrumot. A későbbi Dinobotoktól kezdve, a különféle járművekig, minden robot pusztán egy ember vagy idegen lény által irányított drón volt. Ha megnézitek a galériába feltett képeket, azokon látható többek között, hogy a széria egyik fő karaktere, Convoy, akiből később a Transformers-franchise alatt Optimus Prime lett, maga is egy két pilótás mecha volt.

A Hasbro, bár ezt már tudjátok, később az 1980-as években licencelte a Diaclone és Microman játékokat a Takarától, hogy létrehozza a Transformers márkát. Csatlakozz hozzám most egy időutazásra, és ismerd meg a Diaclone játékokat 1980-as indulásától egészen napjainkig!

A Diaclone eredeti tudományos-fantasztikus figurákból, játékkészletekből és járművekből álló sorozata 1980-ban indult a Takara játékgyártó vállalat által. A „Diaclone” név a „diamond” (gyémánt – az egység szimbóluma) és a „cyclone” (ciklon – az erő szimbóluma) szavakból ered. A Takara eredetileg a Diaclone sorozatot a már akkor is népszerű Microman játékvonal mellékágának szánta. Azonban a Diaclone módosította a Microman méretarányát: a figurák a 3 ¾ hüvelykes vagyis 10 centiméteres (Microman) méretről 1 hüvelykesre, vagy 2 és fél centisre csökkentek (Diaclone). Ehhez fogható méretcsökkentést csak nagyapám tudott produkálni, amikor a nagymuter megint lebszta valamiért és az öreg önvédelemből összement.

Shoji Kawamori és Kazutaka Miyatake tervezték ezeket a robotokat, amelyek a népszerű japán játékstílusokat ötvözték, mint például az átalakuló és kombinálható robotokat. A játékvonal eredetileg teljes mértékben sci-fi tematikájú volt, űrhajókkal és robotokkal, de még nagyobb népszerűségre tett szert, amikor megjelentek az autó-robotok. Az első ilyen játék a későbbi Autobot, Sunstreaker elődje volt, akit a Hasbro az első olyan robottá átalakuló autóként tart számon, amelyet kifejezetten így terveztek. Ennek a játéknak a formaterve a Takara egy korábbi játékára, a „Cosmo Countach”-ra épült. Ez a játék a Microman alvonalból, a „Micro Command” sorozatból származott, amelyet 1978-ban adtak ki.

Még a Transformers bevezetése előtt a Diaclone játékokat megpróbálták világszerte forgalmazni. A Takara néhány Diaclone játékot exportált Észak-Amerikába, míg a francia Joustra játékgyártó cég különböző figurákat adott ki Európában. Sajnos ezek a próbálkozások kevés sikerrel jártak. 1983-ban azonban a Hasbro felfigyelt a Diaclone és Micro Change játékokra a Tokyo Toy Show kiállításon, és javaslatot tett a Transformers márka létrehozására.

1982-ben a sorozatban megjelent a Car-Robots nevű játéksorozat, amelyet Ōno Kōjin tervezett, néhány korai dizájnnal Kawamori és más tervezők közreműködésével. Míg az eredeti sorozat futurisztikus robotokat és járműveket tartalmazott, a Car-Robots bevezette azt az új funkciót, hogy a robotok különböző 20. századi járművekké tudnak átalakulni. 1984-ben a Hasbro licencelte a Car-Robots játékvonalat és a Microman „Micro Change” vonalát a Takarától, majd összeolvasztotta őket a Transformers megalkotásához.

A korai Autobot karakterek többsége a Diaclone Car-Robots sorozatból származik. A Diaclone játékokból átvett egyéb Transformers karakterek között megtalálhatók a Dinobotok, az Insecticonok (az ellenséges Waruder játékokból), a Jumpstarterek, a kizárólag postai úton rendelhető Powerdasherek és Omnibotok, valamint a Álca repülőgépek (amelyek eredetileg két „JetRobo” játékból származtak, később Starscream és Thundercracker színeiben jelentek meg). A Constructiconok szintén a Car-Robots sorozat végén kerültek kiadásra, ekkorra a Takara fokozatosan elhagyta az Inch-Man pilótafigurákat és a 1/60 méretarány korlátait. A hat TrainRobo figurát szintén a Constructiconokkal egy időben adták ki, de Transformers karakterekké (a Trainbotokká) csak Japánban, 1987-ben váltak.

A Takara végül 1985-ben megszüntette a Diaclone és Microman játékvonalakat, hogy teljesen a Transformers márkára összpontosítson. A vállalat azonban azóta újjáélesztette a Diaclone franchise visszatérését először 2015-ben, a Tokyo Toy Show kiállításon jelentették be, és a Wonder Festival 2015 során bemutatták az első új Diaclone figurát.

Ha azt gondolnátok, hogy a Diaclone első bemutatkozása Amerikában azért fordult érdektelenségbe, mert nem volt hozzá körítve egy hatásos háttérsztori, akkor most meg foglak lepni. De volt! Ráadásul olyan, aminek hallattán a hollywood-i filmrendezők megnyalnák mind a 10 ujjukat. A sztori, ami valami egészen zseniális, 1990-valahányban indul.

Az emberiség ekkor felfedezte a Freezon nevű szuperenergia-anyagot, amely hatalmas technológiai és tudományos fejlődést hozott. A Föld öt hatalmas szövetségi Makrozónára oszlott, amelyeket egy-egy erőteljes számítógép irányít, biztosítva a haladást és az egyensúlyt. Az emberiség végre elérte a béke és jólét korszakát: megszabadulva az éhínség, betegségek és háborúk pusztításaitól, az emberek olyan reménnyel tekintenek a jövőbe, amelyhez fogható még soha nem szerepelt a történelem lapjain.

A hatalmas Sötét Ködben, a végtelen világűr mélyén fekszik a Waruda bolygó, amelynek lakói rendkívül fejlett tudományos társadalmat építettek ki, és már régen felfedezték a Freezon erejét. Azonban míg az emberiség bölcsen használta fel ezt az energiaforrást a béke, bőség és harmónia megteremtésére, a Waruda népe mohón kizsákmányolta azt, hogy anyagias, fogyasztói társadalmukat fenntartsák. A felelőtlen energiahasználat súlyos ökológiai és környezeti károkat okozott bolygójukon, amely így a pusztulás szélére sodródott.

A bolygó fenyegető összeomlását elkerülendő, a Waruda létrehozott egy Freezon-alapú környezeti fenntartórendszert, majd újra folytatta a mértéktelen fogyasztást. Féktelen mohóságuk teljesen kimerítette a bolygójuk tartalékait, és végül saját csillagukat kezdték el kizsákmányolni – mígnem azt is teljesen felélték...

Ahogy csillagrendszerük szinte teljesen kimerült, és az elemzések szerint kevesebb mint tíz évük maradt, a Waruda népe válaszút elé került: megváltoztatják életmódjukat, kihalnak... vagy hódítanak. A Waruda Császár vezetésével az utóbbi mellett döntöttek. Szondák rajait küldték ki a világűrbe, hogy Freezon-tartalékokat találjanak idegen bolygókon.

Utolsó erőforrásaik felhasználásával hatalmas háborús gépezetet építettek, és támadásokat indítottak a közeli, Freezon-ban gazdag csillagrendszerek ellen. De minél többet hódítottak, annál több energiára volt szükségük, és így ördögi körbe kerültek: az univerzumot vég nélküli pusztulásba taszították.

A Waruda Császár személyesen választotta ki hadseregének élére Ingam tábornokot, aki egy gigantikus flottát építtetett egy óriási erőd köré. Számtalan csillagrendszer esett áldozatul a Waruda mohóságának – mindegyik kimerült és halott maradt pusztaság maradt csak utána...

Elkerülhetetlen volt, hogy a Waruda Légiók félelmetes hordái végül felfedezzék a Naprendszer egy kis kék bolygóját, amely rendkívüli mennyiségű Freezon-tartalékkal rendelkezett...

A Földön a Metrazone Japán központi számítógépe gyenge jeleket fogott az űrből. A töredékek rémisztőek voltak: egy utolsó figyelmeztetés a közelgő végzetről. Az emberiség első kapcsolata egy idegen civilizációval – egy olyan esemény, amely öröm és ünneplés forrása lehetett volna – egy haldokló faj utolsó szavaiból állt, amelyet a közeledő vihar teljesen felemésztett. A Waruda már közeledett.

A Föld nem esett pánikba. Az emberek riasztásként értelmezték az üzeneteket, és azonnali cselekvésre szánták el magukat. A Makrozóna Szövetségi Bizottság, a Zóna-számítógépekkel együttműködve, elkezdte a védelemre szolgáló gépek és fegyverek fejlesztését, hogy szembe szálljanak az érkező fenyegetéssel. Egy globális védelmi kezdeményezést hirdettek meg, amely az emberiség utolsó reményeként létrehozta a Földi Védelmi Erőt: a Diaclone-t.

Túl hamar érkezett el a pillanat, amikor a Waruda hordák előtörtek az űrből, hogy megkezdjék támadásukat a Naprendszer ellen. Kifinomult idő-alagút technológiájukat használva, az emberiséget rettenetes csapások sorozatának vetették alá. Első céljuk a Hold meghódítása volt – az első lépés a Föld elpusztítása felé.

Válaszul a Diaclone Hadtest elfogó és támadó egységeket vetett be, amelyeket a gyorsan fejlesztett új technológiákkal és fegyverekkel szereltek fel, abban a reményben, hogy ezek biztosítsák a túlélésüket. A Freezonért és az emberiség jövőjéért vívott háború kezdetét vette…

Három évtizednyi háború után a Hold teljes mértékben a Waruda irányítása alá került. A Daedalus-kráter bevehetetlen erőddé alakult, amelynek mélyén egy csillagközi adóállomást építettek ki, hogy a Freezon-energiát visszaküldje a Waruda bolygóra.

A Waruda Daedalus-erőd szinte áthatolhatatlan védelmi rendszerrel rendelkezett. A környező kráterek rakétasilókká és támadóállásokká alakultak át, óriási dokkolóállomásokkal bővültek, ahol a Föld elleni végső inváziót készítették elő. A Waruda végső terve: az emberiség kiirtása lett.

A Waruda csillagrendszer erőforrásai a végsőkig feszültek – bolygójuk és csillaguk visszafordíthatatlan összeomlásba kezdett. Az utolsó reményük a Daedalus-erődből kiinduló végső hadművelet volt: egy bolygópusztító tömeg-bombázás, amellyel megsemmisíthetik a Makrozónákat, egyetlen csapással kiirtva az emberiséget.

Ha nem marad senki, aki ellenálljon, a Waruda szabadon megszerezheti a Föld Freezon-készleteit, és újraépítheti haldokló otthonát. Az emberiség utolsó esélye: „Ragnarök Hadművelet” lett

A Diaclone Parancsnokság valahogy értesült a fenyegetésről, és elindította a „Ragnarök Hadműveletet”. Egy minden korábbinál nagyobb akció vette kezdetét: a Végső Támadó Rendszer, amely 50-szer nagyobb haderővel rendelkezett, mint az előző, kudarcba fulladt „X Hadművelet”. A terv egyetlen célt szolgált: megsemmisíteni a Waruda Daedalus-erődjét.

A Diaclone és a Waruda erői egy mindenre kiterjedő, brutális csatában csaptak össze. A Waruda technológiai fölénye világos volt: nagy erejű Freezon-ágyúk zúdítottak pokoli tüzet a Diaclone soraira. Újabb és újabb kísérletek történtek, hogy áttörjék a Daedalus-erőd védelmi gyűrűjét – mind sikertelenül.

Ekkor azonban egy bátor Diaclone Power Suit, vagyis páncélos egység önfeláldozó akcióval egy apró rést ütött az erőd védelmi rendszerében. Ezt a lehetőséget kihasználva a Diaclone Parancsnokság teljes haderejével rázúdult a résre, és minden irányból tűz alá vette a Daedalus-erődöt.

A gigászi egyesített Diaclone-támadás végül megsemmisítette az erődöt, ezzel megrongálva a földalatti Freezon-átviteli rendszert. Ez egy láncreakciót indított el: egy óriási Freezon-plazmagömb jött létre, amely a Daedalus pusztulásának törmelékével együtt visszakerült a Waruda bolygóra. Ez az energia- és tömegroham lesújtott a Waruda bolygó felszínére, megsemmisítve az energiaátvevő állomásokat, és örökre elvágva a Földről érkező Freezon-ellátást.

A Diaclone erők győzedelmeskedtek. De a győzelmet végtelen áldozatok árán szerezték meg. A Waruda bolygó elpusztult – és vele együtt a Földre leselkedő fenyegetés is megszűnt. A béke visszatért a Földre és a galaxisra.

A Waruda elleni háború után az emberiség ráébredt a Freezon kettős természetére: teremteni és pusztítani is képes. Az embereknek felelősséget kell vállalniuk a használatáért. Most, hogy bizonyossá vált, hogy a világegyetemben más értelmes fajok is léteznek – gonoszok, mint a Waruda, és jóindulatúak, mint akik figyelmeztették a Földet – az emberiség megértette: A Freezon erejével eljött az idő, hogy fejlődjünk, és felkészüljünk a jövő kozmikus fenyegetéseire.

A Makrozónák Szövetségi Bizottsága globális „hálózatot” állított fel a Zóna Számítógépek segítségével, hogy megalkossák a „Galaktikus Polgári Nyilatkozatot”, egy új emberi korszak dicsőségének reményében. A cél egy nagy ívű űrbéli terjeszkedési terv megvalósítása lett, amely a békés cserekapcsolatokra és együttélésre összpontosított eddig ismeretlen galaktikus társakkal.

A Zóna Számítógépek és az emberiség legkiválóbb elméi megkapták a feladatot, hogy kifejlesszék a „Freezon Hajtóművet”, amely lehetővé teszi a szupergyors űrutazást. A Diaclone Földvédelmi Erő, amely megmentette az emberiséget a Hold-válságtól, átalakult bolygókutató és expedíciós egységgé. A korábbi harci gépeket új szerepre osztották: az emberiség nagyszabású kozmikus küldetésének szolgálatába állították.

A Hold felszínén tudományos kutatóállomás, kiképzőközpont, nagyszabású űrkikötő és a Diaclone Űrparancsnoki Bázis épült fel, amely az űrbéli tevékenységeket irányította. A Földtől 100 000 km-re megkezdődött a CX-1, egy hatalmas űrállomás építése, amely a Naprendszer bázisaként szolgált a visszatérő küldetésekhez.

Az emberiség tekintete a csillagok felé fordult, és a Diaclone egy új kaland és felfedezés korszakába lépett, ahol végtelen lehetőségek várták őket.

2030-valahányban a Freezon hajtómű elkészült, amely drámaian lerövidítette az utazási időt a bolygók és a kísérleti űrkolóniák között. Az emberiség egyre több bázist hozott létre a Naprendszer bolygóin, ami végül a Giga Zóna, egy naprendszer-szintű Zóna létrejöttéhez vezetett. A Giga Zóna kísérleti űrvárosaiban a bolygók egyedi környezete és geológiai sajátosságai, valamint a meteorokból kinyert, korábban ismeretlen anyagok lehetőséget adtak olyan új technológiák kifejlesztésére, amelyeket a Földön nem lehetett megvalósítani. Az emberi tudomány új evolúciója vette kezdetét.

Ebben az időszakban egy Diaclone járőrhajó, amely a Mars Zónából indult, szokásos őrjáratát végezte az Aszteroida-öv közelében. A Diaclone személyzetének szeme előtt több fémes objektum kezdett formát ölteni – olyan óriási szerkezetté, amely több kilométer hosszúságban tornyosult a Nap fényében. A hajó radarja semmit sem jelzett. A felszínen óriási tornyok emelkedtek, amelyek ágyúkra emlékeztettek, úgy sorakozva, mint egy tűerdő. Az egyik lassan elfordult… és célba vette a járőrhajót.

A Mars Zóna Chryse-fennsíkján, az ötödik naprendszeri bázison, vészjelzés érkezett a járőrhajóról – de az adás félúton megszakadt, helyét vad zaj vette át… A Mars Zóna központi parancsnokságának főképernyőjén egy háromdimenziós hibaelemző kamera adatai jelentek meg, amelyeket a járőrhajó utolsó pillanataiban továbbított. Az operátor ráközelített egy szerkezetre, amely hídnak tűnt… A képen árnyak bontakoztak ki. Aztán végül kirajzolódtak – torz, nem egészen emberi lények.

A titokzatos szerkezet egy Waruda űrerőd volt. A Waruda bolygó elpusztítása után a birodalmi légiók, amelyek szétszóródtak a meghódított kolóniákon, összegyűltek és egy gigantikus mesterséges gyűrűvilágba tömörültek. Számukra az otthonuk elvesztése nem volt több, mint egy kiégett üzemanyag-tartály, amit újjal kellett helyettesíteni. Új célpontjuk: a Föld maga lett. Egy második Waruda-bolygóvá kívánták formálni.

A Waruda Légió új generációs hadigépekkel szerelte fel magát. Harci technológiájukat összeolvasztották az általuk meghódított óceáni, fémes és sziklás bolygók fejlesztéseivel. Zsoldoshadseregeket toboroztak a leigázott bolygókról – harci erejük egy nagyságrenddel megnőtt.

A Nagy Sötét Ködben a Waruda birodalom egy pusztító bosszúhadjáratot készített elő, amelynek első csapása a Mars Zónára irányult. Miközben a Mars Zóna parancsnoki központja készülődött az űrerőd elleni védekezésre, a Waruda erőd hirtelen pályára állt a Mars körül. A tűszerű ágyúk ezreiből egyidejűleg tűzcsóvák törtek elő. A plazma özön soha nem látott pusztítást zúdított a Mars felszínére. Minden egyetlen pillanat alatt megsemmisült.

A robbanások keltette porfelhő vörös ködként borította be a teljes Mars Zónát, azt a kegyetlen tényt hirdetve, hogy a Waruda visszatért. És ezúttal nem fog megállni.

A porvihar sűrűjéből kék fénysugarak törtek elő, mintha véletlenszerűen mozgó keresőlámpák lennének, miközben kísérteties léptek visszhangja hallatszott. Egy hatalmas harci gépekkel teli sereg bontakozott ki. Ez volt a Waruda Marsi Légiója. Magasan a porfelhők felett a Waruda csészealj alakú csatahajói Damoklész kardjaként lebegtek a Mars Zóna felett, irányítva az inváziós földi erőket.

Az egész Mars Zóna a legmagasabb harckészültségi szintre emelkedett, és a főparancsnokság elrendelte az összes egység azonnali bevetését! Azok a Diaclone mechák, amelyek túlélték az első légibombázást, harcba szálltak. Azonban a legtöbb gépet lefegyverezték, és csupán űrkutatási felszereléssel, például aszteroidabányász bombákkal és ásókarokkal voltak ellátva, így a harci erejük messze elmaradt az ellenségétől. Ráadásul a Waruda gépek olyan pusztító fegyverzettel rendelkeztek, amely könnyedén áthatolt a Diaclone mechák páncélzatán. Ez egy teljesen új, korábban soha nem látott technológia volt, amely még a Waruda korábbi fegyverarzenáljában sem szerepelt.

A Naprendszer legnagyobb nem földi zónája, a Mars Zóna, néhány óra alatt teljesen elpusztult. A Waruda inváziós flotta visszatérése és a Mars Zóna elpusztítása megrázta az összes zónát.

A Föld körüli pályán, 100 000 km magasságban lebegő CX-1 űrállomás megdöbbentő képet rögzített: egy Waruda Űrerőd jelent meg egy szubtérportálból közvetlenül a Föld felett. Alatta a célpont egyértelmű volt – a MetraZone Tokió. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Waruda hadsereg következő célpontja az egész Makrozónát irányító központi elektronikus agy, a LandMaster lesz. Tokióban megszólalt a hangos sziréna. A Zóna Város legmagasabb riadószintjét, a 11-es jelzést adták ki.

Azonnal aktiválták a gravitációs mező eltérítő pajzsokat a fő létesítmények külső falain, minden közlekedés leállt, és az emberek sietve menekültek az óvóhelyekre. A város központjában, a LandMaster tárolódómja körül a Diaclone Fővárosi Védelmi Erők gépei gyűltek össze, hogy segítsék a civilek evakuálását és felkészüljenek a Waruda elleni védekezésre, miközben idegesen figyelték az eget.

Hirtelen egy hatalmas fényvillanás tört elő, majd egy sugárzápor csapódott Tokió közepébe, robbanások sorát idézve elő. A Waruda hadjárata a LandMaster megsemmisítésére elkezdődött. A felhők közül előbukkant az Űrerőd hátborzongató alakja, és a fedélzetén elhelyezkedő számtalan sugárvető torony folytatta a kíméletlen bombázást.

A LandMaster dóm védelmi módba kapcsolt, és 1000 méter mélyre süllyedt egy evakuációs területre. A felszínen hatalmas harci járművek emelkedtek ki a földből – ezek voltak a főváros védelmének titkos ütőkártyái, a Tizenkét Nagy Robot Bázis!

A hatalmas ágyúkkal az ég felé fordulva a Nagy Robot Bázisok átalakultak csatatéri módba, miközben a város szuper-pusztító ágyúi hegyeket romboló erejű sortüzekkel kezdték el pusztítani a Waruda Űrerőd fegyverzetét. A Diaclone védelmi erők, látva az esélyt a győzelemre, az összes egységet harci módba állították, és teljes erejükkel a Waruda Űrerőd megsemmisítésére indultak.

Azonban a hirtelen támadás csupán a Waruda Légió trükkje volt, hogy hamis biztonságérzetet keltsen a védőkben, mielőtt lecsapott volna... Az Űrerőd alján lévő kapuk spirálisan kinyíltak, mintha csak az ellencsapásra vártak volna, és a Waruda harci gépek egyszerre kezdtek a földre ereszkedni. Az ellenség új fegyverzetével gyorsan semlegesítette a Diaclone egységeket, majd áttörtek a rettegett Robot Bázisokhoz.

A Nagy Robot Bázisok, amelyek energiájukat már majdnem teljesen kimerítették a Freezon Sugárágyúk hosszadalmas tüzelésével, alig tudtak ellenállni a Waruda támadásának. Bár a Diaclone csapatok Freezon rakétákkal és Mazer ágyúkkal válaszoltak, a hatalmas gépeik fokozatosan darabokra hullottak.

A Waruda gépek végül Tokió központjába értek, körülzárták a LandMaster dóm evakuációs kapuját, és nekiláttak a védelmi fal elpusztításának. Ekkor egy rejtélyes harci gép óriási sebességgel csapott le az égből, és elsöprő támadást hajtott végre. Acél szárnyaival a föld közelében emelkedett fel, miközben a Waruda gépek roncsai szerte repültek.

Az égen az ismeretlen harci gépek és a Waruda csészealj alakú hajói vad légi csatát vívtak, míg a földön humanoid és különleges formákba átalakuló harci gépek szálltak szembe az ellenséggel. Ezek az új gépek, amelyeket erős páncélzat védett a sugárvetők ellen, és amelyeket egyetlen csapás is halálos fegyverré tett, sorra semmisítették meg a Waruda gépeket, és pillanatok alatt megtisztították a várost az ellenségtől.

A Waruda erők visszavonultak, és az ismeretlen gépek azonnal V-alakba rendeződtek, hogy üldözőbe vegyék a menekülő Űrerődöt. Azonban az ellenség, anélkül hogy visszatámadt volna, lassan felemelkedett a sztratoszféráig, majd egy szubtérhajtóművet aktiválva nyomtalanul eltűnt.

A háború nem ért véget. A Waruda hadsereg egy hatalmas főerőt tart a Nagy Sötét Ködben, és csak idő kérdése, mikor csap le újra! A Diaclone központi parancsnokság azonnal mozgósította a legmodernebb harci gépeket és aktiválta a Neo Támadó Rendszert, amely az egész Makrozóna és Gigazóna védelmét biztosítja.

A Waruda hadsereg visszatért! Harcra fel, Diaclone!

Remélem nektek is annyira tetszett ez a kis betekintés a Diaclone-franchise történetébe, mint amilyen örömmel megírtam nektek. És azt hiszem, nemcsak a Transformersre igaz az a megállapítás, hogy több van benne, mint aminek látszik!

Ben voltam, sziasztok!

Az anekdota szerint Bob Budiansky, aki egymaga fektette le a Transformerek történetének és történelmének nagyját, még a kezdet kezdetén feltette ezt a kérdést a Hasbrónak: „Van közöttük bárki aki nő?” A Hasbro hozzáállása erre az volt, hogy „Ez egy fiús játék. Nem akarunk, tudod, lányrobotokat.”. Mégis az azóta eltelt 40 évben, annak ellenére, hogy a Transzformerek faját robotikus életformák alkotják, amelyek általában nem szexuális úton szaporodnak, szinte mindig megjelennek köztük mind férfi, mind női nemi megfelelőkkel rendelkező egyedek – legalábbis mentálisan, ha nem is fizikailag.

A női Transzformereket eredetileg anomáliának ábrázolták, akiket vagy kihaltnak hitt különálló alcsoportként említettek, vagy úgy állították be, hogy soha nem is léteztek. Köszönjük, 1980-as évek! A márka harmadik évtizedére még mindig csak egy számjegyű volt azon női karakterek száma, akik tömegpiaci játékkiadást kaptak vagy visszatérő szereplői lettek a rajzfilmsorozatnak. Ráadásul néhányukat eredetileg férfi karakterként tervezték, vagy egyes piacokon férfiként ábrázolták. Bár még mindig viszonylag ritkák, az évek során egyre nagyobb számban és jelentőséggel jelentek meg, és általánosságban véve egyre igazságosabb megjelenést és lehetőségeket kaptak. Mára a női Transzformerek a kibertroni lakosság normális részének számítanak szinte minden kontinuitásban.

A hivatalos történetekben és játékokban való ritka előfordulásuk következményeként a női Transzformerek népszerűek a rajongói fikciókban. Ott gyakran használják a „femme” kifejezést rájuk, míg a „mech” szót a „férfi” Transzformerek megjelölésére. Mindkét kifejezés megjelent egy hivatalos történetben is: a Venus magazinban. Ez volt az első alkalom, hogy a „mech” szót konkrétan egy férfi Transformerre használták, míg korábban semleges, általános főnévként szerepelt különböző történetekben.

A női Transformer megnevezésére szolgáló alternatív szavak, amelyeket kétszer is használtak a kánonban, a következők: femme-bot, fembot, girl-bot, robot dame és esetleg robotessa.

A legtöbb kontinuitásban a női Transzformerek megjelenése azt sugallja, hogy legalábbis az emberibb vonásokat mutató egyedek esetében valamiféle „szexuális” dimorfizmus (itt inkább nemi, mintsem fizikai értelemben) jelen van. Szinte minden esetben a női Transzformereket kecsesebb formájúként, általánosságban véve kerekdedebb és íveltebb testfelépítésűként ábrázolják, mint férfi társaikat. Gyakran feltűnően hasonlítanak egy vékony, fémtestű emberi nőre, aki páncélt és egyéb robotalkatrészeket visel.

Vannak azonban kivételek. Azok a karakterek, akik játékfigurát is kaptak, lehettek robusztusabbak és kevésbé kifejezetten emberi női megjelenésűek. Ezt láthattuk például az Unicron-trilógia sorozatban, valamint a japán Generation 1 sorozat későbbi bővítéseiben, ahol a női karaktereket gyakran már létező „férfias” játékokhoz rendelték hozzá. Talán a legjobb ellenpélda erre Strika, aki nő, mégsem néz ki vagy viselkedik sztereotipikusan nőiesen. Az utóbbi években azonban ez a tendencia háttérbe szorult, ahogy a játékok technológiája fejlődött. Az Aligned és a Movie univerzumok számos női karaktere például motorbiciklikké alakul, ami vékonyabb, kecsesebb arányokat eredményez robotalakjukban. Természetesen itt is akadnak kivételek, mint például a nemrég bemutatott Strongarm, akinek megjelenése határozottan szögletesebb és robusztusabb.

Az egész jelenség fő oka az IDW Publishing 2014-es terveiben keresendő, amikor több női karaktert akartak bevezetni. Eredetileg két karaktert kevésbé vizuálisan „nőiesnek” szántak, és inkább „az alapértelmezett kibertroni dizájnnal” akarták megjeleníteni őket, hogy az olvasók csak a párbeszédükből tudják meg, hogy nők. Ezt végül elvetették, hogy egyértelműbb legyen, kik a női karakterek. Az emberek egyszerűen úgy vannak kondicionálva, hogy bizonyos megjelenési jegyeket bizonyos nemekhez társítsanak.

Az G1 kontinuitásban a női Transzformerek ritkák, de már a faj keletkezése óta létezőnek vannak beállítva. Már a Quintessonok uralma alatt, a rabszolgaság idején is létezett egy Beta nevű nőstény, ami arra utal, hogy a Quintessonok terméksorainak részeként a nőstények a hímekkel együtt készültek. Az Álcák között nem mutattak be egyértelműen női egyedeket, bár Nightbird megjelenése és a későbbi fejlesztésére utaló jelek nem váltottak ki kérdéseket vagy megjegyzéseket, ami arra utal, hogy létezhetnek női Álcák – vagy hogy az Álcákat egyszerűen nem érdekli a katonáik neme.

27 epizóddal Nightbird után hivatalosan is bemutatták a női Transzformereket a Female Autobots csoporttal. Shockwave többször is meglepődve reagál arra, hogy nem haltak ki, ami arra utal, hogy a nőstényeket már nem tartották a kibertroni faj részének. Ez akkoriban elég jó (bár nem tökéletes) magyarázatot adott arra, miért szerepeltek ilyen ritkán női Transzformerek, de ez nem akadályozta meg, hogy továbbiak jelenjenek meg a filmben és a harmadik évadban. Shockwave kijelentését talán retconnolták és felülírták, vagy az alábbi magyarázatok egyike lehet érvényes:

A női Transzformereket a The Search for Alpha Trion eseményei után építették vagy „fedezték fel”.

Shockwave mindig csak Autobotoknak nevezi őket, sosem Transzformereknek vagy kibertroniaknak. Lehet, hogy a női Neutrálisok (és az említett női Álca) létezése sosem merült fel… és hogy egyikük sem váltott oldalt a közelmúltban. De végül is a G1 rajzfilmet nem a hibátlan sztorija miatt nézzük.

Női karakterek feltűnnek itt-ott a Junkion törzs tagjai között is, többségük Arcee modelljét osztja. Wreck-Garnak például van egy „Junkion hölgy” társa a The Big Broadcast of 2006 epizódban. Nem világos, hogy pontosan hogyan működnek a kapcsolatok ebben az elszigetelt, médián alapuló Transformers-társadalomban, de figyelemre méltó, hogy Wreck-Gar és női társa „aludtak” egymás mellett trónszerű székeken, miközben televíziós adásokat néztek. A hölgy karaktermodellje valójában egy női Lithone-é – egy másik mechanikus faj tagjáé –, de nem világos, hogy ennek van-e jelentősége, vagy csak egy újrahasznosított dizájnelemről van szó.

A The Transformers: The Movie francia szinkronjában (de nem a tévésorozatban) mind Starscreamet, mind Shrapnelt nőként említik. Megatron például egyszer „une imbécile”-nek nevezi Starscreamet (a francia névelők nemenként változnak), míg Shrapnelt „Mademoiselle”-ként említik. Ennek a nemcserének az oka sosem lett teljesen tisztázva, de elképzelhető, hogy Starscream és Shrapnel viszonylag magas hangját véletlenül női hangnak hitték.

A japán G1 sorozatban egy új női Transformer jelent meg Minerva révén, aki a Headmaster Juniors csapatához csatlakozott. Az általa irányított transtector végül önálló lénnyé fejlődött. Eközben a Godmaster Overlord eredetileg két emberből állt, mielőtt öntudatra ébredt: egy házaspárból, Gigából és Megából. Annak ellenére, hogy kettős nemű eredete van, Overlordot „férfiként” kezelik.

A Victory mangában az Álca nőstények először (bár még mindig ritkán) jelennek meg a hivatalos történetekben. Esmeral (Deathsaurus felesége) és Lyzack (Leozack húga) szerepelnek benne, hogy megmutassák az Autobotoknak, miért harcolt Deathsaurus és csapata mindvégig: a családjaikért, akik otthon várják őket. Emiatt az Álcák életben maradnak az utolsó csatában. Ez meglehetősen furcsa megvilágításba helyezi a Transzformerek szaporodásának kérdését (és a manga szerzőjét is).

A Marvel Comics képregények amerikai történeteiben egyetlen női Transformer sem jelenik meg, és még csak nem is utalnak rájuk. A Recipe for Disaster! című történetben Cloudburst nyomás alá kerül, hogy kapcsolatot létesítsen a gyönyörű First One of Femaxszal, de elmagyarázza, hogy a Transzformerek fajként „nem rendelkeznek nemmel”. Ennek ellenére a férfi robotok az alapértelmezett normának számítanak: hímnemű névmásokat használnak, és külsejük is a „férfias” megjelenéshez igazodik.

A 53-as szám levélrovatában megerősítették, hogy a Transzformerek nem rendelkeznek nemmel, és csak azért használnak nemi megkülönböztető kifejezéseket, mert tőlünk vették át őket. Többségük olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket általában a férfiakhoz társítunk, míg a ritka kivételek, mint Arcee, olyan jellemvonásokat mutatnak, amelyeket a nőkhöz szokás kötni.

Simon Furman nem kapta meg ezt a levéloldalt, így alternatív magyarázatot dolgozott ki Arcee létezésére, aki az Egyesült Királyság poszt-filmes történeteiben tűnt fel. A Prime’s Rib! című történet szerint Arceet szándékosan hozták létre az Autobotok 1995-ben, hogy ő legyen az egyetlen női Transformer – ezzel próbálva kiengesztelni az emberi feministákat. A Ladies’ Night és Prime’s Rib! történetekben az Autobotok egyáltalán nem értik a nemeket vagy az emberek nemi szerepeit és sztereotípiáit. Ez az állapot azonban csak két percig tartott, miután Arcee megszületett: Optimus megkérte, hogy maradjon hátul, Arcee bosszankodott a „férfiakon”, Hot Rod pedig csak annyit mondott: „phwoar!” („Phwoar!” – brit szleng a vonzó nőkre.)

Bár a Transzformereknek „nincs nemük”, a Marvel-kontinuitás valójában az első, amely bemutatott egy női kibertronit: Auntyt, az Bárka űrhajó fedélzeti számítógépét, aki már az első számban szerepelt. A Raiders of the Last Ark című történetben nőies holografikus „arcot” kapott.

A brit kiadások levélrovatai két másik női Transformert is említettek: az Álca Powermaster Cliót és a feltételezetten Autobot Karmént, aki Blaster nővére. Ha valóban léteznek, és Blaster nem csak kitalálta őket, valószínűtlen, hogy Arcee-hoz hasonló módon építették volna őket (hacsak az Álcák nem törődnek különösebben a nemi reprezentációval), így az ő létezésüket inkább a „karakterisztikai” megközelítésbe lehetne illeszteni.

A Marvel képregények idővonalának két folytatásában is megjelentek női Transformerek. A BotCon Classics történetei (amelyek nem tartalmazták a brit anyagot) Elita One-t mutatták be a Games of Deception című történetben, hasonló módon, mint a brit Arcee-t. Simon Furman Regeneration One sorozatában pedig Botanica lett az új Transformers-generáció első tagja.

A Dreamwave Generation One kontinuitásban a Transzformerek eredendően nemi szempontból semlegesek, és csak az elveszett múltjuk furcsa sajátosságai magyarázhatják a női Transformerek megjelenésének és viselkedésének különbségeit. A Dreamwave éppen azon dolgozott, hogy több női Transformert vezessen be és tisztázza kapcsolatukat a Quintessonokkal, amikor csődbe ment.

A 2005-ös IDW kontinuitásban, mivel az IDW képregények idősebb olvasókat céloztak meg, a téma itt vált igazán bonyolulttá. Simon Furman eredetileg kijelentette, hogy nem fog női Transformereket használni az IDW kontinuitásban, amíg nem talál rá logikus magyarázatot. Nem zárta ki teljesen a dolgot, hiszen hasonló indoklást talált a Pretenderek létezésére, ami elvezetett a Stormbringer minisorozathoz. Az azonban egyértelmű volt, hogy a Transzformerek nem feltétlenül az emberi nemekkel azonosulnak, amikor holo-avatarokat választanak. Például Bumblebee Lindsay Lohan-hasonmást, Ultra Magnus pedig egykori emberi útitársát, Verity Carlót utánozta. (Ezt senki nem találta furcsának, kivéve amikor Magnus társai rácsodálkoztak, hogy a merev szabálytisztelő Magnus miért választotta pont a szabad szellemű Verity-t holoképként.

A kibertroni nemek kérdése először a Spotlight: Arcee című történetben került előtérbe. Ebben Jhiaxus őrült kísérletei révén hozta létre Arcee-t, egy semleges, vagyis addig robosztusabb, mondhatni férfias megjelenésű robotból, megpróbálva bevezetni a nemet a Transformers-fajba. A folyamat magában foglalta az alany CNA-jának (kvázi a kibertroni mesterséges DNS) közvetlen manipulációját. A kísérlet után Arcee bosszúhadjáratra indult Jhiaxus ellen, amely a galaxis számos pontján pusztítást okozott. Ez a történet sokakban visszatetszést keltett, mivel felmerült a kérdés, hogy pontosan mit is akar mondani a nőkről – vagy akár a transznemű emberekről.

Amikor 2012 elején James Roberts és John Barber átvették az univerzum irányítását, többször is felmerült, hogy több női Transformert vezessenek be. Már The Death of Optimus Prime történetben is terveztek ilyet, de ezzel elakadtak, és csak 2014-ben váltak valóra elgondolásaik, amikor Hasbro bemutatta Windblade-et, egy új női Transformer játékfigurát, amelyhez egy IDW-képregény is készült. A szerző, Mairghread Scott világossá tette, hogy Windblade nőisége nem véletlen lesz, és nem is egy sötét kísérlet eredménye. (Ez kisebb konfliktust okozott Furmannal, aki ezt személyes támadásként értelmezte.) Windblade érkezése ugródeszkaként szolgált további női karakterek bevezetéséhez: Chromia és az új Autobot Nautica is megjelent a Dark Cybertron crossover 8. fejezetében.

A képregények eleinte úgy mutatták be Windblade-et és társait, hogy a Caminus nevű kibertroni kolóniáról származnak, amely régóta el volt vágva mindentől. Kezdetben ezt a különbözőséget egyfajta allopatrikus fajképződésként ábrázolták (azaz a Caminus elszigetelődése miatt fejlődött ki a nemek rendszere). Barber és Scott azonban el akarták kerülni azt a sztereotípiát, hogy Caminus egy „csak nőkből álló bolygó” legyen, ezért hangsúlyozták, hogy ott mindkét nem békésen együtt él.

Hamarosan azonban az IDW-sorozatok közösen feltárták az igazságot: Kibertronon eredetileg is léteztek női Transformerek, de valami miatt ez az aspektus az idők során eltűnt. Caminus és más elveszett kolóniák (mint Prion és Eukaris) őrizték meg ezt az ősi hagyományt. A Robots in Disguise 37. száma ezt hivatalosan is megerősítette, és retconnolta, hogy Jhiaxus kísérletei valójában ezt az elveszett civilizációs elemet próbálták visszaállítani.

A Combiner Wars képregények fináléja tovább bővítette ezt a világképet: a női Transformerek más kolóniákon is jelen voltak, és megjelent Victorion, az első teljes egészében női Combiner csapat, amely hat független Transformerből állt.

Ezen a ponton, a Combiner Wars után, és a kolóniák létezésének köszönhetően a női Transformerek végre „normális polgárokká” váltak, és gyakran jelentek meg minden különösebb felhajtás nélkül. Olyan klasszikus G1 karakterek, mint Moonracer és Elita One (valamint háttérszereplők, mint Greenlight és Lancer), nem G1-es karakterek, mint Override és Airazor, valamint új karakterek, mint Nickel (az IDW első női Álcája) és Velocity is feltűntek. Sőt, olyan korábban férfi karakterek is nővé lényegültek át, mint Slide.

Hogy mi választja el a női Transformereket férfi társaiktól ebben az univerzumban, nem egyértelmű. A Spotlight: Arcee megállapította, hogy a „férfi” Transzformerek ösztönösen érzékelnek valamilyen „különbséget” Arcee-n, és öntudatlanul női névmásokat használnak rá. Ez a tulajdonság azonban nem vonatkozott a kolóniavilágok női Transformereire, mivel a Kibertron őslakosai néha véletlenül férfi névmásokkal hivatkoztak rájuk, vagy nyíltan megkérdőjelezték a nemüket. A More than Meets the Eye 31. száma eredetileg úgy írta le Nauticát, hogy „ösztriol-pozitív” szikratípussal rendelkezik (minden bizonnyal az azonos nevű női hormon alapján), de James Roberts a gyűjteményes kiadásban „ferrum-pozitívra” változtatta ezt, miután úgy döntött, hogy szükségtelen és „potenciálisan sértő” lenne azt sugallni, hogy a női és férfi robotok alapvetően különböznek egymástól.

Annak ellenére, hogy a történetben fejlődés történt, számos művész szabadon helyezett el különféle női karaktereket háttércameókban, még olyan esetekben is, amikor ezek a női Transformerek nem létezhettek volna Kibertronon. Különösen a Megatron Origin tartalmazott sok ilyen cameót, köztük Crasher, Elita One, Chromia és más generikus karakterek formájában. James Roberts évekig célozgatott arra, hogy lehetnek transznemű Transformerek, mielőtt végül felhasználta volna ezt a koncepciót, hogy megmagyarázza ezeket az össze nem illő helyzeteket.

Időnként a Kibertroniak – például a Primal Vanguard tagjai – találkoztak nemekkel rendelkező idegen fajokkal, és néhányan úgy döntöttek, hogy női névmásokat (és néha testformákat) vesznek fel, miután úgy érezték, hogy ez jobban illik hozzájuk. Ebből a felfedezésből született Anode és partnere, Lug, az első két egyértelműen, kánonikusan transznemű Transformer karakter.

Eközben a Robots in Disguise szerzője, John Barber mélyebbre ásott Arcee eredettörténetében, és több utalást is elejtett arra, hogy Arcee legalább részben beleegyezett Jhiaxus nemi kísérleteibe saját identitásproblémái miatt. Az eredeti IDW-univerzum utolsó száma végül megerősítette, hogy Arcee mindig is transznemű volt, és hogy szándékosan kereste fel Jhiaxust, nem látva benne az őrült tudóst, hogy segítsen neki az átalakulásában.

A Transformers-rajongói közösség és a valós világ popkultúrájának változó hozzáállásának eredményeként a 2019-es IDW képregényes újraindítás nagyrészt elvetette az előző évek bonyolult retconjait és logikai ugrásait, amelyek szükségesek voltak a női Transformerek befogadásának növeléséhez. Ehelyett a női kibertroniakat mindenféle formában és méretben a civilizáció elfogadott, normális részének ábrázolja.

A női Kibertroniak a kontinuitás szereplőgárdájának nagy százalékát alkotják. Windblade és Chromia főszereplőkként térnek vissza, míg a mitológiába új női karakterek, mint Termagax, Leviathan, Codexa, Accelerator és Gauge kerültek be. Eközben Slipstream, Shadow Striker és Strongarm más kontinuitásokból emelkedtek át a G1-alapú médiába. Hasonlóképpen, korábban kevéssé ismert G1 karakterek, mint Vibes és Flamewar, szintén feltűnnek.

A rajongók Hasbro-s eseményeken elmondták, hogy az egyik akadály a több női figura megjelenése előtt az, hogy ezek a játékok még mindig nem fogynak olyan jól. A nagy vállalatok pedig ritkán változtatnak a stratégiáikon, hacsak nem biztosak abban, hogy az új irány jövedelmezőbb lesz a réginél. Ha a női Transformerek több eladást hoznak, az új figurák megjelenéséhez és több fontos női karakterhez vezet majd a történetekben. Szóval, menjetek srácok, és vegyetek Arcee figurákat!

Én Ben voltam, sziasztok!

A szikra a Transformerek életének lényege, egy elektromosan töltött pozitronmassza, amely a természetfeletti anyagból, a Ritkított Energonból (rarified energon) keletkezik. A szikrák széles színskálán léteznek—bár a legtöbb kék valamely árnyalatában pompázik, megfigyeltek már zöld, sárga, narancssárga, fehér és piros szikrákat is. Megjelenésük eltérhet, de minden szikra ugyanazt a kettős szerepet tölti be egy kibertoni számára: akárcsak egy szív, a szikra egy adott frekvencián „lüktet”, hogy életet adjon a mechanikus testnek; és akárcsak egy lélek, a szikra tartalmazza a Transformer immateriális lényének egy részét, amely a halál után tovább élhet azon a túlvilágon amely az alakváltók sprilituális meggyőződése. Valójában a legtöbb kibertoni vallás úgy tartja, hogy minden egyes szikra tartalmaz egy parányi részt Primus isteni esszenciájából. Mivel a szikrák általában nem képesek hosszú ideig túlélni egy kompatibilis test nélkül, a legtöbb kibertoni egy speciális „szikrakamrával” rendelkezik valahol a testében, hogy megvédje azt.

A kibertoni szaporodás legtöbb formája egy új szikra létrehozását foglalja magában—sok valóságban olyan természetfeletti ereklyék, mint a Vector Sigma szuperszámítógép vagy az AllSpark, képesek szikrákat létrehozni, amelyeket megfelelő befogadó testbe ültetve új Transformerek születhetnek. Ezek az újszülött szikrák tartalmazzák a beépített tervezési sémákat, amelyek a Transformerek „genetikai kódjaként” működnek, meghatározva megjelenésüket, és néha még alternatív formáikat is. A szikrák biztonságosan tárolhatók sztáziskapszulákban, „befagyaszthatók” fotonikus kristályokba, vagy akár átültethetők egyik testből a másikba minden káros következmény nélkül. Azonban érzékenyek a fegyvertűzre és különféle egzotikus sugárzásokra. Ha egy Transformer teste már nem képes támogatni a szikrát, az „elalszik”, és a Transformert halottnak tekintik. Ha azonban a szikra sértetlen marad, a Transformer megjavítható, szikrája újra beültethető, és így gyakorlatilag visszahozható az életbe.

Amikor új szikrákat nyernek ki vagy kovácsolnak, azok általában halványkék színűek, de körülbelül minden ezredik zöld. Ezeket a szikrákat – és az ebből kovácsolt Transformereket – általában „egy százalékosoknak” nevezik, és különleges tulajdonságokkal rendelkeznek.

Az egy százalékosok két specifikus típusa a „nehézsúlyúak”, vagyis a rendkívül erős és hatalmas kibertroniak, valamint a „teherbírók”, akiknek a szikrája képes elviselni olyan kiegészítéseket, upgradeket, mint például a felhasználó méretének kétszeresét kitevő páncélzat.

A Nagy Háború előtt az egy százalékos szikrák rendkívül értékesek voltak a Funkcionalista Tanács számára. Amikor a később Overlorddá váló szikrát felfedezték a Thymesis energonbányászati létesítményben, a Luna 2-n, a Hitelesítő, Háromból-Tizenkettő összegyűjtötte azt, és az üzemfelügyelő Momust az „alternatív mód alóli mentesség” státuszba sorolta – ami a Funkcionalista társadalomban nagy jutalomnak számított.

A háború kitörése után az Autobot Tyrest egy olyan páncélt fejlesztett ki, amely a legendás harcos, Ultra Magnus kinézetét idézte. Titokban egy sor egy százalékost toborzott, akik képesek voltak viselni ezt a páncélt, és így létrehozta a Tyrest Egyezmény Hivatalosan Kinevezett Végrehajtóját – egy látszólag halhatatlan törvényhozót, akinek az utódlása egészen a háború végéig folytatódott.

Mindeközben az Álcák más szerepet szántak az egy százalékosoknak a seregükben. Amikor a tudós Rossum tökéletesítette azt az eljárást, amelynek során az egy százalékosokat szinte elpusztíthatatlanná tették az endoszkeletonjuk ununtriummal való bevonásával, Megatron ezekből a szuperkatonákból létrehozta az Elit Harcosokat. Bár Shockwave beépített egy sor biztonsági mechanizmust, a háború későbbi szakaszaiban sokan fellázadtak Megatron ellen, miután átalakították őket „Hatodik Fázisúvá”. Overlord és Black Shadow végül még az Álca inkvizíció, a Decepticon Justice Division listájára is felkerült.

A háború vége után a Lost Light legénysége (újra) felfedezte a rég elveszett Fűtő Holdat, amely talán egy milliárdnyi be nem gyűjtött szikrát tartalmazott. Ezek között egy, egy százalékos felkeltette Brainstorm figyelmét, és megpróbálta kinyerni, de Lockdown Titánvadászai meglepték, így kénytelen volt visszavonulni.

Végül sikerült megszereznie a szikrát, amelyet titokban a mellkasrekeszében tárolt, amíg vissza nem tért a Lost Light fedélzetére, majd bezárkózott laboratóriumába, hogy dolgozzon rajta. A szikrát saját testében hordozta időutazása során, amikor megpróbálta megölni Megatront. Amikor Rewind kioltotta Megatron eredeti, a Mátrixból származó szikráját, Whirl egy egy százalékos szikrát ültette a helyére.

Az ismert egy százalékosok közé tartozik: Animus, Black Shadow, Blockus, Convoy, Datum, Dominus Ambus, Fortress Maximus, Grimlock, Heretech, Megatron, Minimus Ambus, Optimus Prime, Overlord, Ramp, Roller, Scorponok, Shockwave, Sixshot, Suture és Tarn.

Az úgynevezett betakarítás előtt az egy százalékos szikrák önmagukban is veszélyesek. Az a két bányász, aki megtalálta Overlord szikráját, elkapta az úgynevezett „első villanást”, amelyről kiderült, hogy rendkívül gyorsan halálos. Háromból-Tizenkettő a „Nulla-egy százalék” kifejezést „a statisztikák súlyos félreértelmezésének” nevezte, és megjegyezte, hogy Overlord szikrája „tíz generáció óta az első” volt, ami arra utal, hogy a valós százalékos arány még ennél is alacsonyabb lehet.

A „teherbírók” – azaz a kisméretű robotok, akik hatalmas páncélzatokat tudnak irányítani – koncepciója némi hasonlóságot mutat a japán Headmaster, vagyis Fejmester magyarázattal, ahol kis robotok speciális kiképzés révén nagyobb testeket irányítanak.

Ben voltam, sziasztok!

Amikor 1992-ben, a Transformers matricás albumban és a hozzá kapcsolódó Semic-es reklámokban megláttam a hatalmas Overlord figuráját, a nyál összefutott a számban. Még annak ellenére is, hogy a karakter nem volt része a Marvel G1 képregényeinek, és nem szerepelt a G1 rajzfilmek amerikai szériájában, kizárólag a japán folytatásokban, így is kellően izgalmas és vágyott tárgya lett a gyerekkori játékpolcoknak. A matricás album egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy néhány szerencsés bizony rátehette a mancsát erre a figurára, de hogy ténylegesen megnyerte-e valaki, az már a múlt jótékony homályába vész. Annyi bizonyos, hogy én is csak jó 25 évvel a nyereményjáték után láttam belőle személyesen idehaza eladó darabot, egy budapesti képregénybörzén, de hogy a tulaja miképpen jutott hozzá azt sajnos nem sikerült kiderítenem. Azóta még párszor felbukkant az életemben, de általában erősen hiányos, vagy láthatóan szétjátszott példányok, de még így is impozánsan 100.000 forint feletti ár címkével. Az biztos, hogy aki velem egy idős, és hozzám hasonlóan a gyerekkora (de még a felnőttkora is) a Transformers bűvöletében telt vagy telik, emlékszik még erre az Álca harcosra. De vajon mennyit tudunk róla? Nos, remélem hamarosan jóval többet, mint eddig.

Még a legrátermettebb Autobot harcosok is maguk alá engedik az olajat, amikor Overlord mennydörgő léptekkel megérkezik a csatatérre. Ez az óriási harcos a legveszélyesebb Álca fegyverek egyesülése, lézerágyúkkal és a gyomrába épített gránátvetőkkel felfegyverkezve. Ráadásul rendelkezik azzal a félelmetes képességgel, hogy megakadályozza az általa okozott sebek begyógyulását. Még egy belső fegyvergyárral is fel van szerelve. Overlord két különálló járműből áll össze: a Gigatankból és a Megajetből, amelyek egyesülve alkotják a hatalmas robotalakját, egy erősen felfegyverzett előretolt bázist vagy egy nagyobb, űrrepülésre képes vadászgépet.

Mivel Overlord teljesen kimaradt az amerikai G1 kiadásokból, a karakter háttértörténetét sem ott, hanem a Japán G1 rajzfilmsorozat kontinuitásában kell keresnünk, méghozzá a Super-God Masterforce rajzfilmsorozatban.

Overlord története a titokzatos idegen energialény, az önmagát Álca istennek nevező Devil Z tervével kezdődik. Célja az volt, hogy a Transformers-eket és embereket egyesítve megteremtse a végső életformát. Devil Z a G-köd csillagködből ellopott egy sor Transformer Transtectort, majd elhozta őket a Földre. Két embert, a házaspár Gigát és Megát beszervezte, és megbízta őket egy hadsereg létrehozásával. Mega és Giga egyesültek a legnagyobb Transtectorral, vagyis tudat nélküli mechával, és együtt létrehozták a félelmetes Overlordot, aki Devil Z „Pusztítás Nagyköveteként” szolgált a Földön.

Giga és Mega először vitték harcba Transtectorjaikat, miután több kudarcot követően a Godmaster Transtectorok közül néhány az Autobotok kezébe került. Hydra és Buster csapdába csalta az Autobotok parancsnokát, Ginrait (Optimusz japán megfelője) a sivatagban, ahol Overlordként szembeszálltak vele, és rögtön bebizonyították fölényüket, miután csaknem halálra verték. Miután azt hitték, hogy Ginrai legyőzték, Overlord az űrbe távozott, és átvette az irányítást egy holdi időjárás-megfigyelő állomás felett, hogy ott találkozzon a közeledő Black Zarakkal.

Ginrai azonban túl makacs volt ahhoz, hogy meghaljon. Az újonnan megépített Godbomber drónnal való egyesülése révén felerősödve üldözőbe vette Overlordot, és összecsapott vele a Hold felszíne felett. A csata során Black Zarak hátulról megtámadta Ginrait, aki lezuhant a Holdra, ahol Overlord már várt rá. Szerencsére az Autobot csatahajó, Grand Maximus megérkezett a segítségére. A Overlord megpróbált visszavonulni a Földre, de Ginrai és Grand megfogadták, hogy megállítják őket. Ginrai God Cannon lövése Overlordot visszatérítette a Holdra, aminek következtében Giga és Mega kénytelenek voltak különválni saját Transtectorjaikká, hogy tompítsák a becsapódást és megmentsék az életüket.

Az Autobotok sikeresen visszaszorították Black Zarakot is a Holdra. A sötét Álca azt követelte, hogy Overlord egyedül térjen vissza a Földre, és tájékoztassa Devil Z-t a helyzetről. Overlord azonban dühösen visszautasította, hogy bárki más, Devil Z-n kívül parancsokat adjon neki. Amikor azonban Ginrai és Grand visszatértek, hogy újra támadjanak, Overlord rájött, hogy a sérülései nem teszik lehetővé számára a további harcot, és végül meghátrált. Miután Overlord visszatért a Földre, a túlerőben lévő Black Zarakot Ginrai legyőzte, és menekülésre kényszerítette a világűr mélyére.

Dühében a kudarc miatt Giga elhatározta, hogy csökkenti Ginrai erejét azáltal, hogy megsemmisíti Godbomber-t. A csatatér ismét a sivatag lett, ahol Overlord elemi erejét használva egy hatalmas forgószelet hozott létre a homokból. Azonban amikor Ginrai egy váratlan támadással kibillentette Overlordot az egyensúlyából, a tornádó a visszájára sült el, és az Álcát összezúzta a légörvény.

Ennek ellenére Overlord újra próbálkozott Godbomber elpusztításával, ezúttal az amerikai középvidéken végrehajtott rajtaütéssel, amellyel elválasztotta őt Ginraitól. Különálló Transtectorjaikban Giga és Mega kimerítették Ginrait, míg végül már nem maradt elég ereje a Godbomber irányításához. A terv azonban kudarcba fulladt, amikor az Autobot fejmester ifjoncok rájöttek, hogy egyesíthetik saját energiájukat, hogy ők maguk irányítsák Godbombert. Amikor Ginrai és Godbomber újra egyesült, Overlordot egy hatalmas lövés visszavonulásra kényszerítette.

Később Overlord, először vette fel bázis módját, hogy egy előretolt állásként szolgáljon az utolsó Godmaster felkutatására. A keresés azonban váratlanul véget ért, amikor maga a Godmaster, Clouder, felkereste a Álcákat. A gonoszok úgy döntöttek, hogy kihasználják Clouder azon képességét, hogy két különböző robotalakot is felvehet, és beépített ügynökként helyezték el az Autobotok között.

A Clouder által szolgáltatott információk birtokában az Álcák teljes körű támadást indítottak az Autobotok főhadiszállása ellen, ismét Overlord bázis módját használva mozgó központként. Amikor Ginrai – akit elcsaltak a bázisról, hogy az ellenség zavartalanul támadhasson – visszatért, Overlord átalakult robotalakjába, hogy harcba szálljon vele, és így lekösse, amíg a Seacon csapat belülről megsemmisíti az Autobotok bázisát. Bár Overlord vereséget szenvedett, mégis elégedett lehetett, hiszen Ginrai túl későn jött rá, hogy csak feltartották. Dühében Ginrai megragadta Overlordot, és fejjel előre a hegyoldalba vágta, amely az Autobot bázist rejtette. Ebben a pillanatban a bázis magma-átalakító energiája végül felrobbant, és Overlordot egy hatalmas lávasugár repítette a látóhatár felé.

Nem sokkal később Black Zarak visszatért a Földre, és az Álcák elindították az „M-1 Hadműveletet”, hogy pusztításuk minnél nagyobb károkat okozzon a bolygón. Miközben Black Zarak New Yorkot rombolta le, Overlord Párizs szívében landolt, elpusztította a katonai ellenállást, és megsemmisítette a Diadalívet. A városokat romba döntve a két Álca Tokió felé tartott. Átrepülve Kína felett, Overlord leszállt a kínai nagy falra, és üzenetet sugárzott a világ vezetőinek, hogy adják meg magukat, különben tanúi lesznek Tokió elpusztításának. Ezt követően folytatta útját, és könnyedén legyőzte Metalhawkot, Phoenixet és Divert, akik próbálták megállítani.

Overlord és Black Zarak végül megérkeztek Tokióba, és mivel nem érkezett kapituláció, megkezdték a város elpusztítását. Azonban a káosz közepette Ginrai és Grand Maximus – akik korábban egy fekete lyukba kerültek Black Zarak révén, és csak nemrég sikerült kiszabadulniuk – megérkeztek, hogy megállítsák a pusztítást. Az ezt követő csatában Ginrai ügyesen a két Álca közé manőverezett, majd az utolsó pillanatban kitért, így Overlord és Black Zarak egymást lőtték meg.

Miután két legerősebb harcosát megsebesítették, Devil Z visszavonta az M-1 Hadműveletet, és elindította az „M-2 Hadműveletet”, amelynek célja a Föld légkörének megsemmisítése volt a rettegett Death Para-Machine segítségével. Overlord átalakult űrrepülő módjába, hogy az Álca fejmestereket az űrbe vigye a hadművelet végrehajtására, de az Autobotok természetesen üldözőbe vették ellenségeiket. Ginrainak sikerült elpusztítania a Death Para-Machine-t, mielőtt az helyrehozhatatlan kárt okozott volna a Földön.

Egy Lightfoot elleni csata után Dél-Európában, Overlord egy alattomosabb taktikához folyamodott: elfogta az Autobot fejmester Shūta Gōt, és túszként használta, hogy Ginrait az Álca bázisra csalogassa. A kialakuló harc egyértelműen egyoldalú volt, mivel Ginrai nem tudott visszatámadni, amíg Shūta veszélyben volt. Azonban a helyzet váratlan fordulatot vett, amikor az Álca Cancer hátat fordított társainak, és kiszabadította Shūtát. Miközben az elképedt Overlord megparancsolta neki, hogy engedelmeskedjen, Ginrai ismét harcba szállt, leterítette Overlordot, majd elmenekült Shūtával és Cancerrel.

Cancer információi alapján az Autobotok támadást indítottak az Álca bázis ellen, amely során Overlord ismét szembekerült Ginrai-jal. A küzdelem hirtelen véget ért, amikor Devil Z egyesült Black Zarakkal, és beomlasztotta az Álca bázist egy sikertelen kísérletben, hogy elpusztítsa az Autobotokat.

Egy ideje Devil Z egyre inkább megvetette az emberiséget, ami Giga és Mega számára is egyre nehezebb perceket szült. A helyzet akkor csúcsosodott ki, amikor az idegen hátrahagyta Wildert és Bullhornt az Álca bázis romjai között.

A Grand Canyon szívében Overlord utoljára szembeszállt God Ginrai-jal, és megfogadta, hogy ezúttal fegyverek nélkül harcol vele, pusztán fizikai erejére és emberi komponenseinek az erejére támaszkodva. Nem magyarázta meg a motivációját, de Ginrai észrevette, hogy Overlord nem húzza elő fegyvereit, így ő is becsületes harcot vívott. Amikor azonban Grand Maximus megérkezett, ő nem habozott, és egyszerűen lelőtte Overlordot az égből.

A csata után az Álcák az Alpokba helyezték át bázisukat, az Autobotok pedig ismét üldözőbe vették őket. Overlord kész volt harcba szállni az Autobot Godmasterekkel, de az egyesült Devil Z/BlackZarak entitás visszatartotta.

Eközben Ginrai ismét legyőzte Hydrát és Bustert, és a két testvér sérülten visszatántorgott a Matterhorn csúcsára, ahol Devil Z bosszúból rájuk támadt. Miközben a büntetésüket kapták, Overlord szembeszállt vezetőjével, és megpróbálta megállítani, ám cserébe Devil Z féktelen haragját zúdította rá.

Váratlanul azonban Ginrai megmentette Overlordot. Miközben az Autobot vezér megkezdte végső csatáját Black Zarak ellen, Giga és Mega ráébredtek, hogy becsületbeli adósságot kell törleszteniük Ginrai felé, amiért megmentette őket, és végül úgy döntöttek, hogy elárulják korábbi mesterüket. Amikor azonban Overlord megpróbált segíteni God Ginrainak Black Zarak elleni harcában, Devil Z lecsapott rájuk, és egy energia-gömbbe zárta őket. Devil Z elválasztotta Megát és Gigát Transtectorjaiktól, ezzel Overlordot egy valódi szuper-robot életformává téve.

Miközben Mester-vezérlőik eltűntek a csuklójukról, Giga és Mega meghaltak abban a tudatban, hogy nem tudták becsületesen lezárni rivalizálásukat Ginrai-jal. Nem maradt idő a gyászra, mert az immár teljesen önálló, robotikus Overlord Ginrai felé vetette magát, de Grand Maximus feltartóztatta. Végül Ginrai egyesítette erejét a fejmesterekkel, és együtt elpusztították Devil Z-t és Black Zarakot.

Amint Overlord látta vezetőjét elporladni, azonnal visszavonulót fújt, és az Álcákkal együtt az űrbe menekült. Devil Z halálával az Autobotok Transtectorjai is önálló életre keltek, akárcsak Overlordé, és üldözőbe vették a menekülő Álcákat.

A 2005-ös IDW kepregények teljesen más megközelítésben mutatták be a karaktert. Overlord itt 4,2 millió évvel ezelőtt született Kibertron második holdján. A kibertroni polgárháború előtti időkben Overlord nemcsak Megatron gladiátor mérkőzéseinek lelkes nézője volt, hanem maga is harcosként vett részt bennük – még Megatron ellen is harcolt. Megatron volt az egyetlen ellenfél, aki valaha is legyőzte Overlordot, és ezt rendszeresen meg is tette, így Overlordban egy kóros vereségfélelem alakult ki.

Ennek ellenére Overlord csatlakozott Megatron frissen megalapított Álca frakciójához – bár nem az Álca ügy nagyszerűsége vonzotta, hanem az a lehetőség, hogy a gladiátorharcok vérengzése az arénán túlra, egész világokra is kiterjedhessen. Overlord számára nem a cél számított, hanem az eszközök nyújtotta élvezet. Ennek következtében taktikái megbízhatatlannak, tervei pedig puszta brutális szeszélyeknek tűntek. Ellentétben más hatalmas Álcákkal, őt nem érdekelte a vezetés, csak az öldöklés következő szintre emelése. Megatron azonban nem volt meggyőződve arról, hogy Overlord csupán a gyilkolás örömét keresi. Úgy gondolta, hogy ez csupán egy álca, és módszereket kezdett keresni, hogy nagyobb ellenőrzést gyakorolhasson fölötte.

Felismervén Overlord hatalmas erejét, Megatron rendszeresen megküzdött vele, majd hárommillió évvel ezelőtt őt választotta a negyedik jelöltnek egy fejlesztési programba, amely világpusztító erejű szuperharcossá alakította volna. Miután belső vázát ununtriummal erősítették meg, Overlord első tette az lett, hogy kiszabadult kapszulájából és megölte a tudóst, Rossumot, aki a folyamatot felügyelte.

Megatronnal azonban nem tehette ugyanezt: az Álca vezér elővigyázatos volt, és a fejlesztés során Shockwave egy kikapcsoló mechanizmust épített Overlordba, valamint egy vírussal fertőzte meg, amely „taktikai vakságot” okozott nála, megakadályozva, hogy Megatron ellen fordulhasson.

Később, amikor Soundwave az Autobotok fogságába került és agymosásra küldték, Overlord kihasználta az alkalmat. Miközben látszólag Soundwave kiszabadítására támadta az intézményt, valójában elrabolta Trepant, a cerebrológust, és megtanulta tőle az alapvető kiberidegsebeszeti technikákat, hogy hozzáférhessen a Shockwave által blokkolt emlékeihez, és eltávolíthassa a kikapcsoló mechanizmust és a vírust. Megatron azonban időben rájött Overlord terveire, mielőtt az befejezhette volna a tanulmányait, és megölette Trepant.

Miközben a Caldoon 4-en harcolt, Overlordot megkereste Megatron egy telekonferencia során, ahol bejelentette az infiltrációs protokoll véglegesítését. Overlordot Sixshot és Black Shadow mellé osztották be Phase Sixer-nek, akik a protokoll végső szakaszában teljes világokat pusztítottak el. Overlord azonban elégedetlen volt, hogy egy puszta fegyverként tekintenek rá, amely mások akaratát követi. Nyíltan ellenezte a kijelölését, mire Megatron két lehetőséget adott neki: vagy engedelmeskedik, vagy megtagadja a parancsot, és akkor Megatron levadássza.

Overlord gyorsan döntött: visszatért a csatába és kivégezte az összes Autobotot – egyedül Kup-ot hagyta életben, hogy üzenetet küldjön Megatronnak: a második opciót választotta. Ezután elhagyta Caldoon 4-et, hogy felkészüljön az elkerülhetetlen összecsapásra Megatronnal. Lázadása miatt a hírhedt Álca inkvizítorok, a Decepticon Justice Division (DJD) árulólistájára került.

Az Álcák galaktikus lázadásának csúcspontján Overlord megérkezett a Garrus-9 börtön ostroma közben, és Skyquake-et, a helyi Álca vezetőt egyetlen mozdulattal kivégezte, amikor az nem volt hajlandó átadni neki az irányítást. Overlord átalakította a börtönt egy hatalmas gladiátor arénává. A foglyok élet-halál harcot vívtak a szabadság ígéretéért – ami természetesen hazugság volt. Akik tizenkét győzelmet arattak, két lehetőséget kaptak: harcolhatnak Overlord ellen vagy öngyilkosok lehetnek. Még a fogva tartott Grimlockot is arra kényszerítette, hogy végig nézze ezeket a harcokat és a börtön feldúlását, ami teljesen felemésztette az Autobotot.

Nem sokkal később az Autobot kommandócsapat, a Wreckers megérkezett, hogy felszabadítsa Garrus-9-et. Egyik szállítókapszulájuk közvetlenül Overlord lába előtt csapódott be. Overlord csalódott volt, hogy nem Megatron küldte a csapatot. Az Autobotok visszautasították Overlord ajánlatát a megadásra, ám képtelenek voltak megsebezni őt, ezért felrobbantottak egy üzemanyagtartályt, hogy fedezzék a visszavonulásukat. Az Álca Snare segítségével, aki rájött, hogy Overlord foglyaikként kezeli saját katonáit is, a Wrecker csapat új célt tűzött ki: megölni bármi áron Overlordot. A végső harc a Garrus-9 tetején zajlott, ahol Overlord szétmarcangolta Guzzle-t és Kupot. Még Impactor híres horgonydárdája is csak alig zavarta meg.

A Wrecker csapat végül egyetlen esélyt kapott: Ironfist fegyvere titokban több ezer nanobotot fecskendezett Overlord testébe, amelyeket aztán távolról felrobbantott – Overlord csupán egy lángoló fémcsontvázzá torzult, de még így is életben maradt. Ironfist elvesztette az eszméletét, így csak Verity Carlo hallhatta Overlord dühöngését, amint követelte, hogy mondják meg neki, hogyan tudná kihívni Megatront ebben a nyomorúságos állapotban. Verity rájött, hogy Overlord egész életében erre vágyott, ezért ledobta a bombát: Megatron már halott. Overlordot megdöbbentette a felismerés, hogy miközben ő minden ébren töltött pillanatát az elkerülhetetlen összecsapásukra fordította, Megatron soha nem törődött vele, és soha nem is fog eljönni. Nem tanúsított ellenállást, amikor Impactor magához tért, de Impactor nem volt hajlandó megölni őt Springer kedvéért, és megígérte, hogy bíróság elé állítják.

Bumblebee úgy hitte, hogy az Autobotoknak erkölcsi kötelességük visszaállítani a hadifoglyok eredeti állapotát, ezért újjáépíttette Overlord testét. Bee te ostoba fa...jankó! Prowl, aki Overlordtól akarta megtudni az Álca haderők titkát, beleegyezett Bumblebee döntésébe, abban a reményben, hogy ezzel beszédre bírhatja a rabot, és egy fedősztorit terjesztett el, miszerint Overlord szikráját eltávolították és egy vákuumban zárták el. Kibertron újjászületése után, a Káosz-eseményt követően, Prowl Chromedome-ot akarta rávenni, hogy mnemoszekciós képességeivel olvassa ki Overlord emlékeit, hogy az Autobotok saját világrengető erejű harcosokat hozhassanak létre, de Chromedome elutasította. Miután megtudta, hogy Chromedome elhagyja Kibertront a Lost Light fedélzetén, Prowl meggyőzte Rodimust, hogy titokban helyezzék el Overlordot a hajón. A hajó indulásakor a Duobotok titokban felrakták Overlordot, Prowl pedig utasította Driftet, hogy próbálja meg meggyőzni Chromedome-ot, amikor eljön az ideje. Biztonsági intézkedésként Overlordot egy lassú cellába zárták, ahol az idő sokkal lassabban telt.

Amikor a Lost Light elindult, egy baleset óriási kvantumrobbanást idézett elő, amely miatt a hajó két azonos másolatra oszlott – az egyik a tervezett útvonalon maradt, a másik eltért. Mindkettőben volt egy-egy Overlord. A normál úton maradt hajón Rodimus egy Szikrafalóval történt balesetben meghalt, ezt követően Drift bevallotta Ultra Magnusnak az igazságot, aki értesítette a legénységet. Amikor Brainstorm – egy kettős ügynök, aki titokban Álca kapcsolatokkal bírt – kapcsolatba lépett az Álca összekötőjével, hogy bizonyítsa lojalitását, pánikba esett, és jelzést küldött a DJD-nek, megzavarva Overlord lassú celláját, hogy azok érzékelhessék az energiáját.

A DJD kezdetben beleegyezett, hogy nem bántja a legénységet, hogy fenntartsa Brainstorm álcáját, de megszegte az egyezséget, amikor felfedezték, hogy Drift is a hajón van. A DJD lemészárolta a Lost Light teljes legénységét, mielőtt végül nekiláttak volna Overlord fejének levágásához. Miután áthúzták Overlord nevét a halállistájukon, elhagyták a Lost Light maradványait az Ofsted XVII bolygó körüli pályán.

Miután Chromedome társa, Rewind súlyosan megsérült egy csatában, Chromedome attól való félelmében, hogy elveszítheti őt, elkezdte látogatni Overlord lassú celláját, hogy mnemoszekcióval szondázza az elméjét, fokozatosan kiismerve annak mentális szerkezetét. Biztonsági intézkedésként, ha Overlord valaha is kiszabadulna, módosította az emlékeit úgy, hogy a „’Til all are one!” (Míg mind egyel nem leszünk) kifejezést a vereséggel azonosítsa. Tudta, hogy Rodimus biztosan kimondja ezt egy harc során, ami lehetőséget adna a csapatnak Overlord legyőzésére.

Az utolsó mentális szondázás során azonban Chromedome végzetes hibát követett el: véletlenül felfedte Overlord előtt, hogy Megatron valójában életben van. Ettől Overlord ismét akcióba lendült, és a Trepantól tanult mnemoszekciós trükkökkel átvette az irányítást a mentális kapcsolatuk felett, majd kinyerte a lassú cella kódját Chromedome elméjéből. Miután kiszabadult a cellából, eltaposta Pipest, majd megtámadta Ratchetet az orvosi szobában. A legénység harcba szállt ellene, amely során Overlord átszúrta Ultra Magnus szikráját, majd Rodimushoz fordult, hogy az utolsó szavait hallja. Amikor Rodimus kimondta a „’Til all are one!” kifejezést, az Overlord emlékeit manipuláló mentális csapda aktiválódott, és így Fortress Maximus visszaszorította őt a lassú cellába, hogy kilőhessék a hajóról.

Az utolsó pillanatban azonban a terv kis híján meghiúsult, amikor Overlord egyik kardja elakadt a cellaajtók között. Egyedül Rewind volt elég kicsi ahhoz, hogy átférjen a résen és kihúzza a kardot, lehetővé téve a cella kilövését – de ő maga is csapdába esett benne Overlorddal együtt. Overlord élvezettel kezdte kínvallatni az apró Autobotot, mígnem Chromedome kehyelemből a hajó fegyvereivel megsemmisítette a cellát. Overlord még mindig élő, de inaktív teste az űrben sodródott tovább.

Körülbelül hat hónappal később a túlélő Lost Light legénysége rábukkant a kvantumduplikátum roncsaira az Ofsted XVII felett, miután saját hajójuk eltűnt. Nautica és Nightbeat megtalálta Overlord fej nélküli holttestét a lassú cellában. Ez, valamint számos egyéb történelmi eltérés és a többi legénységi tag által felfedezett kegyetlenségek arra vezették a Lost Light tagjait, hogy rájöjjenek: egy kvantumduplikátum fedélzetén vannak, amelyet a DJD már meglátogatott. Az alternatív Overlord holtteste a többi ronccsal együtt eltűnt, amikor az eredeti Lost Light visszatért a valóságba.

Eközben a másik Overlordot a Galaktikus Tanács megtalálta és újjáépítette. Egy hosszú lábadozási időszak után a Tanács azzal a feladattal küldte a Nekrobotok szülőbolygójára, hogy megölje Megatront, akinek legutóbbi átállása az Autobotokhoz veszélyeztette a Tanács által hosszú évek alatt felépített anti-Kibertron érzületet. Overlord egy egyoldalú csata közepette jelent meg, amely Megatron és régi kínzója, a DJD vezetője, Tarn között zajlott. Kijelentette, hogy csak ő ölheti meg Megatront, majd rátámadt Tarnra, így mindketten figyelmen kívül hagyták a megnyomorított Megatront, aki egy lebegő robogón próbált elmenekülni. Látva, hogy céljaik egybeesnek, Tarn ideiglenes szövetségesként fogadta Overlordot.

A Peaceful Tyranny fedélzetén Overlord azonnal elkezdte aláásni Tarn tekintélyét azzal, hogy kétségeket ébresztett Deathsaurusban, miközben nyíltan gúnyt űzött a DJD-ből. A DJD hírneve tovább csorbult, amikor a pánikba esett Kaon könyörgött Tarnnak, hogy mentse meg foglyul ejtett „Háziállatát.” Overlord élvezettel figyelte, ahogy Tarn lefejezi Kaont, majd a levágott fejet Overlord mellkasába nyomja, mondván, hogy nem fogja hagyni, hogy egy figyeleméhes bohóc gúnyt űzzön belőle.

Amikor leszállt az este, Overlord egy diadalittas vigyorral állt Tarn és Deathsaurus mellett, miközben felkészültek az Autobotok elleni támadásra. Miután egy ütéssel földre küldte Cyclonust, örömmel kereste fel Chromedome-ot, hogy gúnyolja a Rewinddal kapcsolatos múltbeli tetteivel. Chromedome válaszul megütötte Overlordot, ami az Autobotok első nyilvánvaló jelzése volt arra, hogy valami készül. Ahogy azonban a támadás lendülete alábbhagyott, Megatron végre előlépett, és szétzúzta az Álcákat...

Overlord unottan és megvetően figyelte, ahogy Megatron újra harcol, de könnyedén elintézte őt. Miután meglátta Megatron változását, Overlord undorodva közölte Tarnnal, hogy már nincs szüksége rá, majd elrepült. Overlord az ezt követő néhány évet céltalanul bolyongva töltötte, mígnem találkozott a száműzött őrült tudóssal, Tarantulasszal, aki a Földön állomásozott. Kettejük között szövetség született; miután megérkezett a Földre, Overlord beleegyezett, hogy kísérleti alanyként vegyen részt a Chimeracon-folyamatában. Tarantulas őrült tudományának köszönhetően Overlord egy harmadik, emberi alapú szintetikus testet kapott, amely lehetővé tette számára, hogy „Megan Guiglione” néven új identitást építsen ki. Ebben a populista, Kibertron-ellenes politikus szerepben káoszt akart szítani a Föld politikai rendszereiben, miközben az emberek próbálták megszokni az új világrendet, amelyet a Világok Tanácsa hozott létre. „Guiglione” nemcsak Tarantulas legújabb terveihez biztosíthatott finanszírozást és erőforrásokat, hanem Tarantulas maga is lenyűgözve figyelte, milyen hatással van a politikus az Egyesült Államok kormányára, mintha az egy torz társadalmi kísérlet lenne.

Egy gyűlés során „Megan”-t Springer támadta meg, akit az Álca Mayhem Attack Squad tagjai ideiglenesen agymostak, hogy elpusztítsa a lázító politikust, de csak Overlord kilétét sikerült felfednie. Overlord azonnal visszaváltozott robot módba és lemészárolta a Mayhem ügynökeit. Mikor észrevette az Autobot szövetséges Verity jelenlétét, elrabolta őt, és visszavitte bázisukra, egy szunnyadó vulkán belsejébe. Ott Tarantulas bemutatta a „Timemaze”-t, egy működő időgépet, amelynek segítségével Overlordot újra és újra visszaküldhették az időben, létrehozva végtelen alternatív idősíkokat Tarantulas kísérleteihez. Overlord azonban bejelentette, hogy többé nem érdekli Tarantulas terve: ehelyett visszautazik az időben, hogy megölje Megatront, eltörölve őt ebből és minden más lehetséges univerzumból. Szavait tett követte – egy lövéssel végzett Tarantulasszal.

Mielőtt azonban beléphetett volna a Timemaze-be, Springer és Impactor megérkezett. Springerrel együtt a vulkán kráterébe zuhantak, ami egy földcsuszamlást idézett elő, elválasztva a harcoló feleket. Mire Overlord újra talpra állt és közeledett feléjük, Impactor feláldozta magát: hagyta, hogy Springer átlőjön rajta, így Springer elérhette a Timemaze-t, Overlord pedig üldözőbe vette. Ám mielőtt elérhette volna, Carnivac egy szonikus üvöltéssel megbénította, ami miatt teste akaratlanul is felvette jármű módjait. Ezt kihasználva Springer és Verity úgy állította be az időkaput, hogy Overlord repülő formája a távoli jövőbe, tankformája pedig a múltba kerüljön. Ezzel Overlord története véget ért – vagy talán csak újrakezdődött valahol egy másik idősíkban…

Én Ben voltam, sziasztok!

Azok, akik velem együtt a 80-as években születtek, mind a vállukon cipelik a saját trauma-pakkjukat, valamely kedvelt franchise, szeretett sorozat vagy mozifilm, esetleg képregény vagy könyv tragikus végkimenetelű eseménye miatt, amely másnak talán inkább szórakoztató, vagy humoros, mint egy Family Guy epizód, de nekünk azóta is komoly letargiát okoz ha eszünkbe jut. Ez lehet éppen Artax a fehér ló rettenetes haláltusája a mocsárban elveszve a Végtelen történetben, Az őslények országának kvázi bármely jelenete, Optimusz halála a 86-os mozifilmben (kösz bzdmeg Hot Rod, kösz szépen!), vagy a haldokló E.T. látványa, de sorolhatnám napestig. Rendesen traumatizált generáció az enyém.

Nekem legalább ilyen szintű törést jelentett a kis életemben, a Semic által idehaza kiadott, Marvel képregény, a Transformers 8. száma, amely valójában az amely az amerikai kiadás 18. száma volt. A magyar kiadás az amerikai Marvel kiadó által 1984 és 1991 között publikált Transformers volume 1 (1. sorozat) történeteit közölte. E kiadás az Egyesült Államokban 80 részt ért meg, melyből Magyarországon 70 jelent meg (35 darab 50 oldal körüli számban). Mindössze 10 amerikai szám (The Transformers Vol. 1: #15-16 és #36-43) hiányzott ahhoz, hogy a magyar kiadás teljes legyen, de a sors közbeszólt. 1997-ben a Marvel kiadó öncsődeljárást kezdeményezett maga ellen, amelynek következtében az akkori jogdíjak jelentős mértékben megemelkedtek. Habár a Semic kiadó megpróbált egyezségre jutni a tengerentúliakkal, de végül nem járt sikerrel (ekkor, s szintén emiatt szűnt meg az X-Men képregény is).

A magyar kiadásban a 8. szám (amerikai számozás szerint:The Transformers Vol. 1 #17 és #18) után egy nagyobb törés tapasztalható. Akkoriban nem állt rendelkezésre a folytatás alapjául szolgáló „repro”-anyag, így a 9. számban az amerikai The Transformers Vol. 1 #44 száma következett. Innentől kezdődően már sorban adták ki a történeteket, minden fajta kihagyás nélkül. A magyar Transformers 27 számával elértünk a 80 részes amerikai sorozat végére, s ekkortájt már rendelkezésre állt a pár évvel korábban még hiányzó „repro-anyag”. A 27. szám második felében így a magyar kiadvány ott folytatódott, ahol a 8. szám utáni cselekmények félbemaradtak (The Transformers Vol. 1 #19-től). A már említett (hazai kiadás szerinti) 8. számban jelent meg egy aprócska, sárga Autobot, név szerint Szimatoló, aki számomra azonnal a legnagyobb kis hőssé vált az egész szériában, és máig összeszorul miatta a torkom.

Szimatolónak (Scrounge) különleges karja van. Nincs még egy olyan, mint az övé, hiszen ujjai a legjobb lehallgató audio-vizuális rendszert rejtik az egész Kibertronon. Nagyon hasonlít Űrdongóra (Bumblebee) – viszonylag kicsi, gyenge, és túlbuzgóan próbálja bizonyítani magát a többi Autobot előtt. Kémkedésre valamennyire alkalmas, köszönhetően annak, hogy van az a híres, speciális karja amelyet kifejezetten megfigyelésre terveztek. Ám Űrdongóval ellentétben, aki csak folyamatosan bizonyítani akar és általában brutál lelkes, Szimatoló hajlamos arra, hogy minden apró információt, amibe belebotlik, óriási és sorsfordító felfedezésnek képzeljen el, ami megváltoztatja a háború menetét.

Az Autobotok azonban túl sokszor hallották már tőle a „farkast kiáltó fiú” meséjét, ezért az általa szerzett információkat jókora adag szkepticizmussal kezelik. Még barátja és társa, Össztűz (Blaster) is inkább úgy kezdett tekinteni rá, mint egy haszontalan, mindenhová cipelendő vesztesre. Akkor mégis hogyan lehet egy ilyen kis bádognyomorúság ennyire fontos a számomra? Máris kifejtem.

A Marvel képregényekben Szimatoló, miközben egy nyomot keresett a háborúsemleges tudós, Csavarkulcs (Spanner) elrablásának ügyében, beszivárgott Darkmountba, az Álcák egyik legfontosabb tartományi bázisára, és olyan kódolt információkat szerzett, amelyek rendkívüli értéket képviseltek a mindenki számára. Jelentette a sikerét Össztűznek, és találkozót javasolt vele, de nem tudott megjelenni, amikor Shrapnel elfogta őt a roncstelep területén. Szimatolót a tartomány rettenetes hadura, Straxus elé vitték, aki letépte különleges karját, mivel az Autobot nem volt hajlandó elárulni, mit fedezett fel. Ezután Straxus úgy döntött, hogy már mindegy, mit tudott a kis robot, mivel úgysem tudja továbbadni a társainak. Egy pillanatnyi gondolkodás nélkül Straxus bedobta őt az olvasztómedencébe, ahol a fortyogó fém rengeteg sanyarú sorsú kibertroni utolsó jajszavát nyelte már el.

Ösztűz késve érkezett, hogy megmentse kis barátját, aki addigra már csak egy olvadó, összeégett torzó volt. A kis robot még éppen át tudta adni a felvett, titkos anyagot barátjának, mielőtt a hömpölygő fémfolyam pontot tett a kínjaira. Szimatoló hősies halált halt azzal, hogy eljuttatta az információkat az Autobotokhoz, akik rájöttek, hogy alábecsülték őt. Össztűzet pedig egy csomó bűntudat és düh hajtotta, amit a lehető legtöbb Álca megölésével próbált levezetni. Az információ amelyet Szimatoló megszerzett, tényleg sorsfordító volt. A felvétel az Álcáktól érkezett a Földről, és nemcsak azt adta hírül, hogy megvetettek lábukat a bolygón és igyekeznek megszerezni annak erőforrásait, hanem tudatta azt is, hogy Optimusz fővezér és csapata is életben van, visszaadva a rég elveszettnek hitt reményt a Kibertronon harcoló megfáradt autobot ellenállóknak.

2005-ös IDW idővonalban is fellelhetjük Szimatolót, bár itt egyszerűen csak egy szerencsétlen fémkupacnak ábrázoltak legtöbbször. Itt jóval a háború előtt Szimatoló orvosi eszközként szolgált egy különösen kegyetlen kovácsnál, aki a szikratérből húzta ki az újszülött Orion Paxot. Miután már nem volt rá szükség, Szimatolót kegyetlenül félrelökték.

Ezután Kibertron legmélyebb, legsötétebb nyomornegyedeiben lehetett megtalálni, ahogy szemét után kutatott. A háború előtt Szimatoló az utcákon koldult, és gyakran kapott alamizsnát Űrdongótól. Szimatoló alig kerülte el, hogy összezúzza Metroplex és a Trypticon óriási csatája Iacon utcái felett. A háború alatt Szimatoló az Autobotokhoz csapódott, de a csak végső esetben használt harcosok listáján volt, feltehetően azért, mert, mint Wheelie, kevés hasznos készséggel rendelkezik. (A különleges karját kivéve, természetesen. Hiszen nincs másik olyan!)

Eztán Orvus Base űrállomáson volt látható, amely Salvvatan VI felett keringett, néhány másodperccel azelőtt, hogy Sixshot átzúgott. Sixshot a fő egységen keresztül hajította ki Szimatolót, feltehetően irigységből a különleges karja miatt. Elvégre neki hat alternatív formája van, de semmi spéci karja!

Ez nem volt még Szimatoló történetének vége, mivel a Necrobot időutazó beavatkozása megmentette a biztos haláltól, és a Necroworldre vitte. Miután kijött a sztázisból, hátrahagyták, de később azért csak visszamentek érte.

A Nagy Háború során Szimatolót besorozták a Technobotok soraiba, hogy segítsen a Computron kombiner fejlesztésében. Az volt az elképzelés, hogy az a frissítés, amely lehetővé tette Computron számára az Alapbázis (Underbase) erejének elérését, lehetővé teszi az Autobot kombinált alak számára Thunder Mayhem legyőzését. Nem sikerült.

Szimatoló emléke mélyen megmaradt az Autobotok között, különösen Össztűz számára. Az ő karaktere mindig az alábecsültek és félreértettek példája maradt, aki végül hősiesen bizonyította értékét. Nekem pedig életre szóló traumát okozott.

Ben voltam, sziasztok!

A Transformerek világa a kísérletezgetések miatt is érdekes. Bár akadtak olyan elemek a játékvonalon belül, mint az Action Masters, amely nem átalakuló Transformereket hozott be a köztudatba, amelyek egy átalakuló robotokon alapuló franchise esetében eléggé bizarr koncepció volt és nem is lett sikeres, a Pretenderek ezzel szemben már nagyobb sikert értek el. Az álcázás mindig is kulcsfontosságú eleme volt a Transformerek más világokon végzett műveleteinek. A „Pretenderek” (Színlelők) ezt a koncepciót igyekeztek egy új szintre emelni. A Pretenderek olyan alakváltók, akik különleges külső páncélhéjjal vannak felszerelve, amely elrejti robot mivoltukat. Nem egyszerűen úgy rejtőznek el, mint egy adott világ gépei vagy járművei, hanem a Pretender-páncél segítségével képesek felvenni egy helyi életforma megjelenését.

Az ilyen páncélhéjak nemcsak a felfedezésben és beépülésben nyújtanak segítséget, hanem erőteljes harci páncélként is funkcionálhatnak, segíthetnek az önjavításban, sőt, akár a robottól függetlenül, második harcosként is működhetnek, amelyet a "viselőjük" mentálisan irányít. A technológia legfőbb hátránya, hogy a belső robot érzi a páncélhéjon okozott fájdalmat, néha még erősebben is, mint a közvetlenül a robotra mért sérüléseket.

A Pretenderek leggyakoribb típusa egy belső robot, amelyet egyetlen humanoid páncélhéj vesz körül (az Álcák esetében általában egy szörnyetegre, az Autobotoknál pedig csatApáncélba öltözött emberre emlékeztet).

A Marvel Transformers képregények lapjain egy őrszem azt jelentette, hogy egy genetikai kutatólabort "gépek" foglaltak el. A jelentésben közölt fotón a gépek Scorponok és Mindwipe voltak. A laborban Lord Zarak, Scorponok humanoid fejmestere felügyelte Vorath szintoplazmatikus kamráinak előkészítését. Lord Zarak újra egyesült Scorponokkal, hogy befejezze a folyamatot, miközben saját zsenialitását dicsérte. A hat kamrában hús és fém keveredett hat Álca körül. Az így létrejött szintoplazmatikus külső héjak lehetővé tették, hogy valódi kilétüket az Autobotok előtt elrejtsék, míg már késő nem lett volna.

Scorponok és Zarak állításai ellenére a későbbi történetekben Longtooth és Thunderwing már a Cybertron múltjában használták a Pretender-technológiát. A folyamat során Vorath észlelte, hogy egy behatoló van a számítógépes rendszerükben, és elindított egy hibakeresési szekvenciát, de nem tudta megakadályozni, hogy a behatoló letöltse az adatokat, amelyek szükségesek a Pretender folyamatának másolásához. A behatoló Optimusz volt. Az információt továbbították Fortress Maximus legénységének a Steelhaven fedélzetén. Itt sikerült lemásolniuk a folyamatot, és hat Pretendert hoztak létre.

Az Álca Színlelőket Optimusz csapdába csalta az Alternate Reality, Inc.-nél. Az Álcákat azzal csábították oda, hogy elhitettek velük, a létesítményt őrző hat Pretender Autobot csak túlságosan nagy, de gyáva ember. Cloudburst kételkedett abban, hogy a furcsa kinézetű lények valójában Álcák, amíg Landmine emlékeztette őt, hogy ők is Pretenderek. Az Autobotok úgy tették, mintha visszavonulnának, hogy aztán kiszabaduljanak a páncéljaikból, így megduplázva támadó erejüket. Az Álcák is ugyanígy tettek, de Optimusz stratégiájának köszönhetően vereséget szenvedtek.

A Pretender technológia lehetővé tette Skullgrin földi filmsztár legyen. A Földre küldték, hogy üzemanyagtöltő állomást építsen, miközben elrejtőzött a külső héjában, és felkeltette egy B-filmes producer figyelmét, aki a legújabb filmjének forgatókönyvébe írta. A hatalmas ördög-kecske szörnyeteg országos jelenséggé vált. Amikor azonban Skullgrin leleplezte igazi robot mivoltát egyik emberi szereplőtársának, felkeltette az Áramkörszaggató haragját, aki anno egy olyan Álca támadásban sérült meg, majd fejlesztett ki egyedülálló robotírtó technológiát, amelyet Shockwave vezetett.

Az Alapbázis-saga során a Pretenderek szintetikus hús-jellege megvédte őket az Alapbázis energiája által megszállt Starscream csapásaitól, miközben számos Autobot és Álca pusztult el körülöttük. A Pretender páncélokat olyan értékes erőforrásnak tartották, hogy Scorponok képes volt felajánlani a technológiát Carnivacnak és Snarlernek egy merénylet díjjaként. A feladat nem alakult túl jól; még két páncélos Álca sem volt elég, hogy legyőzzék Fortress Maximus-t.

Az Autobotok, Landmine és Cloudburst jól kihasználták a Pretender páncéljaikat, miközben egy küldetésen vettek részt, hogy pótalkatrészeket szerezhessenek elesett társuknak. Elutaztak egy űrállomásra, ahol hatalmas humanoidok voltak, de a robotok nem voltak kívánatosak. Képesek voltak alkudozni mikrochipekért anélkül, hogy felfedték volna robot természetüket. Később, amikor szemtanúi voltak, hogy társukat, Sky Lynxet felfalni készülnek a Mechkannibálok, Landmine robotformája képes volt támadni, kiszabadítani Sky Lynxet, majd elbújni saját páncéljában. Az egész terv jól alakult volna, ha nem figyelmeztetett volna Hi-Test és Throttle, akik elárulták a Mechkannibáloknak, hogy a két hatalmas „ember” valójában robot.

Miután kiszabadultak a Mechkannibálok fogságából, Landmine és Cloudburst továbbra is kihasználták a páncéljaikat, és alkudoztak a Femax bolygó lakóival, akik szintén hatalmas emberek voltak. Cloudburst majdnem kapott egy kis szipiszopidigidugit, mielőtt elárulta a Femaxianusok Elsőjének, aki egy hatalmas nő volt, hogy ő egy robot, tehát nem lenne túl kívánatos párja.

A Pretender technológia új oldalát mutatta meg, amikor Megatron visszatért a hatalomba. Az új páncélokat, amelyeket kifejlesztett, még a legjobban megsérült robotokat is képesek voltak helyreállítani és regenerálni. Ratchet kénytelen volt feltámasztani Starscreamet ezzel a technológiával, de sikerült visszahoznia Grimlockot, Jazzt és Bumblebee-t is; mind a négyüknek saját Pretender páncélja lett. Az új páncélok nemcsak álcázásra szolgáltak, hanem nagy teljesítménynövelő hatással is bírtak, és lehetővé tették viselőik számára, hogy egyszerre két helyen is harcoljanak.

Thunderwing már eonokkal korábban használta mechanikai Pretender páncélját Kibertronin, jelezve, hogy a technológia valamilyen formája Scorponok használatát megelőzően is létezett. Thunderwing többnyire a páncéljában maradt, csak ritkán jelent meg nélküle. Carnivac eközben a páncélját használta első szóló támadásában a Mayhem Attack Squad ellen. Amikor váratlanul támadták, túlerőben voltak és majdnem körbe is vették, a páncélt egy öngyilkos küldetésre küldte, hogy elpusztuljon. Bár a visszacsatolás majdnem megölte, a trükk működött, és üldözői azt hitték, hogy meghalt, így visszanyerte a meglepetés előnyét.

Amikor Optimusz föladta magát Scorponoknak a Földön, az Álcák elkobozták az Autobot Pretenderek páncéljait. Később, a Kibertronon ismét birtokukba került, amikor Unicron ellen harcoltak. Egy alternatív jövőben, ahol Galvatron győzött, a Pretender technológia továbbra is használatban volt a csapatainál, a Pretender szörnyeknél.

Thunderwing és Bludgeon esetében a páncélok egyszerűen nagy, masszív páncélruhák voltak. Amikor Cloudburst csapata felöltötte ezeket, képesek voltak visszaverni a dühöngő Cyclonust. A páncélok hatékonynak bizonyultak a halott dimenzió sötét energiáival szemben. Azonban nyilvánvaló volt, hogy csak egy korlátozott ideig képesek ezt megtenni ilyen zord körülmények között.

Később Prowl elrendelte, hogy Jetfire kutatásait vigyék a Kimia létesítménybe, ahol a tudósok (Perceptorral együtt) új testet készítettek Kup számára, mivel régi teste olyan régen nem volt frissítve, hogy már nem volt kompatibilis a jelenlegi technológiával. Ellentétben az előző konfigurációkkal, Kup Pretender teste üreges volt, közvetlen kapcsolatot teremtve az agyával a páncélhoz. Bár ez lehetetlenné tette, hogy elváljon a páncéljától, nagyobb fizikai képességeket biztosított számára, mint amit az eredeti teste évszázadok óta kínálhatott volna.

Az IDW képregényekben a „Pretender” kifejezés egyáltalán nem szerepel a Stormbringer sorozatban. Ehelyett a „polidermális grafting” kifejezést használják, hogy még inkább illusztrálják, mennyire visszataszító, groteszk és veszélyes lehet ez a folyamat.

A játékszériában a Pretendereket (melyeket gyakran „nagy Pretenderekként” emlegetnek, hogy megkülönböztessék őket az 1989-es kiadású kisebb Pretenderektől) az ongoing alvonal trendjét képviselik: egyetlen robot, jellemzően futurisztikus alternatív módú, amely humanoid páncélba van zárva, ami elöl és hátul felnyílik. A páncélok alapvetően szobrok, amelyek csak a vállnál vannak artikulálva forgóízületekkel. Ezzel szemben a belső robotok jellemzően rendkívül artikuláltak voltak a maguk idejében, általában a nyak, vállak, csípő és térd ízületeivel, bár általában vékony végtagjaikkal és egyszerű átalakulásokkal.

A nagy Pretenderek két hullámban jelentek meg. Mindkét hullám egy-egy lég-, víz- és szárazföldi témájú karaktert tartalmazott mindkét frakció számára. Az első és a második hullám Autobot Pretendereinek esztétikája és kialakítása jelentősen eltért egymástól. Az első hullám páncéljai gömbölydedek, jórészt egyszínűek, „űrruha” stílust követnek, és az emberi fejek részben rejtve vannak a ruhákban. A második hullám fényesebb, hősiesebb páncélt hozott, állati témákkal, és teljesen látható emberi fejekkel.

A második hullám látszólag gyártási problémákkal vagy késésekkel küzdött; az első 1988-as katalógusokban hiányoztak a fényképek, és csak egy „COMING SOON” sziluett volt látható (bár a Kenner Star Wars játéksorozatában ez gyakori volt, a Transformers esetében ritka volt az ilyen befejezetlen „előzetes”). Ezen kívül a második hullámos Pretender játékok számos apró mérnöki hibát tartalmaztak: a végtagok, amelyek nem hajlanak meg teljesen jármű módban, ízületek, amelyek semmilyen célt nem szolgálnak sem az átalakulás, sem az artikuláció szempontjából, jármű módok, amelyek nem képesek simán feküdni egy felületen, vagy statikus kerekek a valódi kerekek helyett (míg máskülönben a gördülő kerekek voltak az ipari szabványok).

Az első hullámú hagyományos Pretendereket a Takara a Masterforce sorozatban adta ki új karakterekként, de jórészt azonos játékokkal. A második hullám nem jelent meg Japánban. A 1988-as Decepticon Pretender karaktermodellek a Marvel képregényekben egyszerűen a Takara koncepciórajzainak kevésbé részletes újrafelhasználása volt, amelyeket Masakatsu Saito készített, nem pedig Marvel Productions/Toei által készített eredeti modellek. Valószínűleg ezt a döntést azért hozták, hogy csökkentsék a karaktermodellek teljes készítéséhez szükséges időt, így a képregények időben megjelenhettek.

Igazság szerint a rajzfilm már rég befejeződött ekkorra, és csak néhány karakter kapott még valódi karaktermodelleket, amelyek főként játékreklámok céljára készültek, és voltak olyanok is, akik egyáltalán nem szerepeltek a reklámokban (pl. a Sparkabots). Toei is továbblépett, így minden modell, amit terveztek, kizárólag Marvel Productions (a reklámokhoz és a képregényekhez) és Marvel Comics művészei (csak a képregényekhez) készítettek, és nem kaptak kiterjedt átdolgozást a mindig igényes Toei-tól.

Csak három Marvel-es Álca Pretender karakter ismert, hogy Masakatsu Saito tervezte (Bomb-Burst, Skullgrin és Submarauder). Hogy Bugly, Finback és Iguanus, vagy a Mayhem Attack Squad Pretendereinek tervezéseit is Masakatsu művekből vették-e, az még nem tisztázott. Továbbá, az Ultra Pretendereknél a doboz hátoldali illusztrációi úgy tűnik, hogy Masakatsu koncepciórajzait használták Roadblock alapjaként. Ironikus módon létezett egy Marvel Productions karaktermodell is ennek a karakternek, amelyet a reklámokban használtak.

Annak ellenére, hogy a legtöbb játék elülső/hátsó felét szét lehetett választani, a Marvel Comics-ban a Pretendereket a páncéljaik közepén történő szétválással ábrázolták. A Transformers: The Ultimate Guide három típusra osztja a humanoid Pretender páncélokat: az olyan emberi páncélokat, mint Cloudbursté, „Space-Defense Pretender Shells” néven említik; a szörnyeteg humanoid páncélokat, mint Bomb-Bursté, „Predator-Class Pretender Shells” néven; míg Bludgeon páncélját „Warrior-Grade Pretender Shells” néven kategorizálják.

Európa legtöbb részén a nagy 1988-as Pretender második hullámát sosem adták ki.

Én Ben voltam, sziasztok!

Az Autobot Vezetés Mátrixa (más néven Teremtés Mátrix, ritkábban Vezetés Mátrix, Autobot Erő Mátrixa vagy Fény Mátrixa) egy nagy hatalommal bíró ereklye, amelyet hagyományosan az Autobotok vezetője (a Prime) hordoz. Bár megjelenése univerzumról univerzumra kissé eltérhet, általában egy fénylő kristálygömbként ábrázolják, amely egy üreges fém burkolatban helyezkedik el, mindkét oldalán egy-egy fogantyúval.

A legtöbb beszámoló szerint a Mátrix Primus, az alakváltókat teremtő isteni lény erejének csatornája. Ezáltal hozzáférést biztosít a Transformerek túlvilágához, új Transformer életet adományozhat, vagy lehetővé teszi hordozója számára, hogy kapcsolatba lépjen a korábbi, elhunyt vezetőkkel. Ezek az isteni hatalmak központi szerepet biztosítanak számára az Autobot vallásban, spiritualitásban és próféciákban. Bár sok Álca kevésbé hajlamos hinni a Mátrix isteni mivoltában, vágyják a fizikai erőt, amelyet hordozóinak ad, és többen is egyik fő céljukként tűzték ki megszerzését. A Mátrix, mint Primus erejének egyik megtestesítője, Unicron ellentéte, és az egyik kevés dolog, amit a káoszhozó valóban retteg.

A Mátrix és az ahhoz kapcsolódó koncepciók folyamatosan fejlődtek a Transformers-brand története során. Különböző Transformers-történetek új ötleteket alkottak a Mátrix körül, amelyek aztán más történetek ábrázolásait is befolyásolták, és ez a folyamat kölcsönösen hatott egymásra. A Mátrix jelenlegi megértése számos különböző forrásra támaszkodik, és fejlődését itt részletezem, hogy elkerüljük a félreértéseket, de megmaradunk az ismertebb realitásoknál.

A Mátrix koncepciója a Marvel Comics írójának, Bob Budianskynak az ötletéből származik, és a Hasbro „nincsenek lányok”/„nincs nem” politikájának eredményeként született meg az akkoriban új robotmárkájuk kapcsán. Mivel (akkor még) nem voltak női robotok, illetve a robotoknak nem volt nemük, Budiansky egy aszexuális szaporodási módszert talált ki a Teremtés Mátrixa formájában. Ez egy „Ősi Program” volt, amely az Autobot vezetőjében lakozott, és új Transformereket tudott életre kelteni. Ez nemcsak praktikus történetvezetési eszköznek bizonyult, amikor új karaktereket kellett bemutatni a sorozatban, hanem a márka koncepciójának kulcsfontosságú elemévé vált.

A Mátrix megjelenése az eredeti Generation 1 animációs sorozatban a The Transformers: The Movie című film korai forgatókönyv-vázlataiból származik. Ezekben bemutatták az „Élet Szikráit” (Life Sparks), amelyek nagyon hasonlóak voltak a később, a Beast Wars sorozatban bevezetett szikrákhoz. A Mátrix nem szerepelt a film legkorábbi ismert változatában; ehelyett Optimus Prime halála után saját Élet Szikráját adta át Ultra Magnusnak, azt sugallva, hogy ez az Autobot vezetők között szokásos gyakorlat. Ezt az ötletet végül elvetették, és helyette egy fizikai tárgy, a „Vezetés Mátrixa” került bevezetésre, amely nyilvánvalóan a képregények Teremtés Mátrixának nevét vette át.

A Cosmic Rust epizód kísérletet tett arra, hogy a Mátrix fogalmát a film előtti animációs univerzumba bevezesse, de a gyártás során törölték a vonatkozó párbeszédet. Az említett részben elhangzó mondat, amely a Mátrix létrejöttét 4,5 millió évvel ezelőttre datálta, végül erősen ellentmondott volna a Mátrixról később kiderült részleteknek. A Prime-vonal első történetében, amely az Five Faces of Darkness, Part 4 epizódban jelent meg, Zeta Prime örökölte a Mátrixot Guardian Prime-tól.

A film végleges változatában a Mátrix természetéről gyakorlatilag semmi konkrétat nem árultak el, és egyszerűen egy profetikus, mágikus talizmánként kezelték, amely Unicron ellentéte volt. Az Élet Szikra koncepciójából eredő ötlet, miszerint a haldokló Autobot vezetők egyesítik életerejüket másokkal, homályosan megmaradt. Erre utalt Optimus Prime halálos ágyán tett kijelentése is: „hamarosan eggyé válok a Mátrixszal.” A Five Faces of Darkness minisorozat bővítette ki teljes mértékben e kijelentés jelentését, felfedve, hogy a Mátrix tartalmazza az összes korábbi Autobot vezető életerejét, akik birtokolták, és ezt az összegzett tudást „A korok bölcsességeként” ismerték, amelyhez szükség esetén tanácsért fordulhattak.

A haldokló Sentinel Prime átadja a Mátrixot Optimus Prime-nak ebben a visszaemlékező jelenetben, amely The Legacy of Unicron! című történetben szerepel. Simon Furman, aki már felhasználta a film több legjobb elemét a képregényeihez, ellentmondott Bob Budiansky amerikai képregénysorozatainak, és a Mátrixot a filmben látott fizikai tárgyként mutatta be saját brit történeteiben. Ezt később az amerikai képregényekbe is átvezette, amikor átvette azok írását.

Ez a változtatás megjelent egy akkoriban készült Univerzum-profilban is, amely Powermaster Optimus Prime-ra vonatkozott. Ebben Budiansky „program” koncepcióját és a rajzfilm „fizikai tárgy” elképzelését úgy egyesítették, hogy a magyarázat szerint a program fényformákban volt kódolva a Mátrix kristálymagjában. Furman munkássága során a „korábbi hordozók életereje” koncepció is megjelent a képregényekben. A Mátrix genetikai memóriával rendelkezett azokról, akik korábban birtokolták. Furman különösen emlékezetes módon magyarázta meg mind a brit, mind az amerikai képregényekben a Mátrix eredetét, hogy miért sebezhető vele szemben Unicron, és hogyan képes új életet teremteni. Végül feltárta, hogy a Mátrix a Transformerek teremtő istenének, Primusnak a lényegét hordozza.

A Beast Wars és Beast Machines animációs sorozatok tették a következő nagy lépést a Mátrix mitológiájának bővítésében, amikor bemutatták a Transformerek túlvilágát, az összes Transformer szikrájának – élőnek és holtnak – extradimenzionális forrását, amelyet szintén „Mátrixnak” neveztek. Bár ez nem volt kifejezetten összekapcsolva a Generation 1 rajzfilmekben vagy képregényekben látott Mátrixszal, a kapcsolat nyilvánvaló volt – a korábbi kontinuitásokban szereplő fizikai Mátrix-tárgy nem tartalmazott semmit, hanem kapuként szolgált a Mátrix-dimenzióba.

Ez az újítás egyesítette a korábban összeférhetetlennek tűnő elemeket: a rajzfilmek „halottak életereje” és a képregényekben látott „új élet teremtése” most mind a Mátrix dimenzió jellemzőiként értelmezhetők. A Dreamwave Productions képregényei tovább erősítették ezt a koncepciót, bemutatva egy olyan Vezetés Mátrixát, amely mindkét tulajdonsággal rendelkezett, és egyértelműen nem Primus erejének tárolójaként, hanem annak csatornájaként azonosították.

A Mátrix a 2000-es évek végén valamelyest háttérbe szorult a nagyobb történetekben, helyét pedig a mozifilmek és a *Transformers Animated* világában az AllSpark, vagyis az Örök szikra vette át. Ez egy misztikus tárgy volt, amely bár fizikailag különbözött a Mátrixtól, mégis rendelkezett annak életet adó erejével és a Transformerek történetének feljegyzéseivel. Nem sokkal később azonban mindkét kontinuitás újra behozta a Mátrix gondolatát: mindkét univerzumban az AllSpark elpusztult, és tudása és ereje egy tárgyban született újjá, amelyet vagy kifejezetten Mátrixnak neveztek, vagy a Mátrixra emlékeztető módon formáltak meg, ezzel a koncepciót teljesen körbejárva.

Végül, az újabb felfedezések – amelyeket a mozifilmek sejtettek, a Fun Publications „Crossing Over” című története megerősített, és a Transformers: Exodus is megismételt – arra utalnak, hogy a Transformer-élet alapját képező energia valójában a Transformerek üzemanyagának, az energonnak egy ritka, tiszta formája. Ez azt sugallja, hogy a Mátrix energiája is (egy formában) energon. Ezt a koncepciót korábban kérdésesnek tartott történetek, például The Transformers Trilogy regények is ábrázolták, amelyek így utólag nézve értelmet nyertek.

A Marvel The Transformers képregények lapjain, amikor Primus megalkotta a Transformerek faját, mielőtt önkéntes sztázisba vonult, egy genetikai mátrixot hagyott rájuk, amely tartalmazta lényegét és erejének nagy részét. Ez lehetővé tette, hogy további Transformereket hozzanak létre, így a faj Primus közvetlen beavatkozása nélkül is gyarapodhatott (The Primal Scream – Ősi üvöltés képregény). Később Teremtés Mátrix néven ismertté vált, és ez az isteni ajándék egy kristályban lévő, összetett fényformákban kódolt „Ősi Programként” jelent meg. A Mátrixot évezredeken át vezetőről vezetőre adták tovább.

A Teremtés Mátrix első birtokosa az első Transformer, Prima volt, majd őt követte Prime Nova, Sentinel Prime, és a modern korban Optimus Prime. Az Autobot vezetők nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy a Mátrix valódi természetét titokban tartják, mivel a legtöbb Transformer úgy hitte, hogy az egy program, amely Optimus Prime elméjében van tárolva, nem pedig egy külön fizikai tárgyban. Ez a téves hiedelem egy legendát szült, amely szerint a programot tízezer évente kódolják bele az új Autobot vezetőbe.

Egy alkalommal, amikor Optimus Prime az Autobotok vezetője volt, szemtanúja lett, ahogy Longtooth egy elesett bajtársa életét próbálta megmenteni a csatatéren egy különösen heves konfliktus után. Prime tévesen azt hitte, hogy az Autobot szellemiség egy nagy megnyilvánulását látja (valójában Longtooth csak attól félt, hogy ő lesz az egyetlen túlélő), ezért kivett egy apró részt a Teremtés Mátrix energiájából, és átadta Longtoothnak azzal az utasítással, hogy bölcsen használja. Miután Prime távozott, Longtooth félelmének engedve megtartotta az energiát, hogy „tartalék életként” szolgáljon számára, ami bátorságot adott neki a harcmezőn, mivel így nem kellett tartania a haláltól.

1984-ben, amikor a Transformerek háborúja áttevődött a Földre, az Álcák akkori vezetője, Shockwave úgy döntött, hogy növeli seregeit a Teremtés Mátrix erejének felhasználásával. Miután elfogta az Autobotokat és levágta Optimus Prime fejét, Shockwave a Mátrix energiáját felhasználva életre keltette a Constructiconokat, vagyis a Szerkesztettek nevű kombiner csapatot. Optimus Prime azonban képes volt áthelyezni a Mátrixot az Autobotok emberi szövetségesének, Buster Witwickynek az elméjébe, ezzel megakadályozva Shockwave-et abban, hogy életre keltse legújabb konstrukcióját, Jetfire-t. A Mátrix jelenléte Buster elméjében hihetetlen képességeket adott a fiúnak a gépek irányításában.

Shockwave, rájőve, hogy Buster birtokolja a Mátrixot, úgy programozta az élettelen, vagyis üzemképes csak épp önálló tudattal nem rendelkező Jetfire-t, hogy elfogja a fiút. Buster azonban a Mátrixot felhasználva Jetfire-t saját irányítása alá vonta, és sikerült meghiúsítania Shockwave tervét, valamint megmenteni Optimus Prime-ot. Miután Prime és az Autobotok kiszabadultak, Buster visszaadta a Teremtés Mátrixot a vezetőjüknek, aki később felhasználta a Mátrixot, hogy valódi életet adjon Jetfire-nek.

A Mátrix energiájának maradványai, amelyek Buster agyában maradtak, hamarosan rémálomszerű látomásokat okoztak a fiúnak, aki elvesztette az eszméletét, és korábban ismeretlen Transformerek képeit rajzolta meg. Az Autobotok, hogy segítsenek neki, egy olyan berendezéshez csatlakoztatták Bustert, amely lehetővé tette számukra, hogy figyeljék az álmait. Így felfedezték, hogy a Mátrix jövőbeli eseményeket mutatott meg nekik, beleértve az Autobot kombinerek megalkotását.

A Mátrixnak ismert volt egy analógja is Kibertronon, a Mátrix Lángja, amely folyamatosan égett, amíg a Mátrix létezett, bárhol is legyen az az univerzumban. A láng energiáját az Autobotok a bolygón arra használták, hogy életre keltsék új harcosukat, Ultra Magnus. Nem sokkal később azonban a Mátrix Lángja kialudt, amikor Optimus Prime-ot időutazó Álcák a limbo állapotába taszították. Ez arra késztette az Autobotokat, hogy Magnust a Földre küldjék kivizsgálásra. Optimus Prime végül visszatért, és a Mátrix Lángja újra fellobbant.

Az Autobotok, követve a Mátrix által adott korábbi látomást, megalkották az Aerialbotokat, vagyis a Légirobotokat, akiket Optimus Prime a Mátrix erejével keltett életre. Azonban az Autobotok nem sejtették, hogy Megatron kifejlesztett egy módszert a Mátrix erejének lecsapolására. Egy idegi-hálózat segítségével, amelyet korábban Bombshell telepített Prime testébe, Megatron kiszívott némi életadó energiát a Mátrixból, és ezt saját új kreációi, a Stunticonok életre keltésére használta fel.

Nem sokkal később, miután Optimus Prime meghalt egy videojáték-párbaj során Megatron ellen, az Autobotok a kibertroni hagyományoknak megfelelően Prime testét egy temetési díszravatalon az űrbe bocsátották. Sajnos, mivel nem tudtak a fizikai Teremtés Mátrix kristály létezéséről Prime mellkasában, akaratlanul is az egész fajuk szent életenergiáját sodorták el a csillagok közé. Egy idő után a hajó egy távoli holdra, VsQs-ra zuhant, ahol egy ideig érintetlenül hevert. Magára hagyva, a Mátrix korábbi birtokosainak genetikus emlékeiből kialakuló kezdetleges tudat új tapasztalatokra kezdett vágyni.

Az esély akkor érkezett el, amikor egy Deathbringer — a haldoklók életét fájdalommentesen befejező orvosi mechanoid — lezuhant VsQs-ra. Súlyosan sérülten, a haldokló robot megérintette a Mátrixot, amely a tapasztalatok iránti éhségében a teremtő erejét felhasználva szétbontotta és újraépítette a Deathbringert. Ezzel akaratlanul is eltorzította annak programját, és egy hatalmas lénnyé alakította, amely minden élet elpusztítására törekedett. A Mátrix erejének egy nyoma továbbra is ott maradt a lény testében, és a Mátrix élvezettel szemlélte első "gonosz" tapasztalatát, ahogy a Deathbringer pusztítást vitt véghez a galaxisban, végül eljutva a Földre. Optimus Prime — akit időközben a nebulosi technológia feltámasztott — habozott elpusztítani az egyetlen kapcsolatot, amit a Mátrixhoz találtak, de Nightbeat meggyőzte a Deathbringert, hogy mivel a Mátrix energiája felemészti, a saját megsemmisítése a megoldás.

VsQs-ra visszatérve a Mátrix kíváncsisága új formát öltött, amikor egy rovarszerű lény mászott be Prime holttestének mellkasi üregébe, és vált a Mátrix erejének következő befogadójává. A Mátrix lenyűgözve figyelte, hogy a teremtmény kizárólag pusztításra volt tervezve, ezért újra alkotta azt egy nagyobb, erősebb ragadozóvá. Ez a szörnyeteg megtámadott egy VsQs-ra kutatási célból érkezett űrhajós csapatot, és szinte mindegyiküket megölte, de legalább egy túlélőnek sikerült elmenekülnie, és a közeli Pequod bolygó tengereibe zuhant. A lény támadása során a testén keresztül a Mátrix energiájával infúziózott űrhajóst egy klud nevű tengeri lény elnyelte, amely ezáltal magába szívta az energiát.

Közben Optimus Prime tudomást szerzett Unicron fenyegetéséről, és felismerte, hogy a Mátrix elengedhetetlen a Káoszhozó legyőzéséhez. Ezért kutató csapatokat szervezett, hogy átfésüljék a kozmoszt bármilyen nyom után. Longtooth is csatlakozott az Autobotok kereső csapatához, és először szembesült igazán azzal az önzőséggel, amit a Mátrix energiájával tett, amit Prime adott neki évezredekkel korábban. A megváltás reményében az energia töredékét egy kapszulába helyezte, és visszaküldte Optimus Prime-nak.

Prime hosszasan gyötrődött azon, hogyan használja fel legjobban a Mátrix energiáját, tudva, hogy csak egyetlen deaktivált Autobotot tudna feltámasztani az Ark fedélzetén. Végül úgy döntött, hogy szétszórja az energiát a Föld légkörében, hogy helyreállítsa a bolygón a Transformers háborúi által okozott környezeti károkat.

Ezalatt a Mátrixot kereső csapatok felkeltették az új Álca vezető, Thunderwing kíváncsiságát, akinek különleges kapcsolata volt a Mátrixszal, és saját céljaira vágyott annak erejére. Az ellenfelek versengése során mindkét csapat figyelme Pequod bolygójára irányult, ahol a klud faj egy példánya – amelyről azt hitték, hogy kihalt – feltűnést keltett. Thunderwing a Mátrixszal való pszichikai kapcsolatát használva visszaemlékezett arra, hogy a klud lenyelte a haldokló tudóst. Felismerve a „VsQs” bélyegzőt a felszerelésén, Thunderwing elindult arra a holdra.

Ott mindkét fél harcolt a Mátrix által létrehozott szörnnyel, amely hatalmas méretűvé nőtt. Végül Thunderwing megölte a lényt és megszerezte a Mátrixot. Az Álca azonnal támadást indított a Bárka ellen, a Mátrix erejét óriási, halványan humanoid energiamező formájában megjelenítve maga körül. Hamarosan azonban a Mátrix megszólalt Thunderwingen keresztül, élvezve az első kézből tapasztalt gonoszságot, és az Álca ráébredt, hogy nem ö irányít, hanem ő az akit irányítanak. Thunderwing megpróbált mentális csatát vívni a Mátrixszal, de hiába, és az Autobotok ezt kihasználva egy szigony segítségével kirepítették őt a Bárka légzsilipjén keresztül az űrbe.

Thunderwing egy bolygó felszínére zuhant, ahol a Mátrix elkezdte gyógyítani megviselt testét. A javítások időt vettek igénybe, de amint befejeződtek, a Mátrix Kibertron felé vette az irányt, és véletlenül éppen akkor érkezett meg, amikor Unicron megpróbálta elpusztítani a bolygót. A Mátrix-lény harcolt Unicronnal, de Unicron hamar rájött, hogy a Mátrix megfertőződött a gonoszsággal, és hogy már nem jelent veszélyt számára, mivel saját gonoszsága végtelenül nagyobb. Thunderwinget Unicron támadása megsemmisítette, és Optimus Prime vissza tudta szerezni a Mátrixot, megtisztítva azt a gonoszság szennyétől és visszaállítva tisztaságát.

Prime ezután Unicron szájába robbantotta magát, és a Mátrix energiáját felszabadítva megsemmisítette a bolygófalót. A robbanásnak el kellett volna pusztítania Prime-ot is, de súlyosan sérült testét a Mátrix energiája telítette, amely elég ideig életben tartotta ahhoz, hogy a szenvedő Prime átadhassa az Autobotok vezetését Grimlocknak.

Egy alternatív jövőbeli idővonalon (Marvel UK) a haldokló Optimus Prime 2006-ban átadta a Mátrixot Ultra Magnusnak. Ezt követően Hot Rod használta fel a Mátrixot, hogy megsemmisítse Unicront, ezzel a fiatal Autobotot Rodimus Prime-má alakítva.

2008-ban Unicron megpróbálta előidézni a feltámadását azáltal, hogy mentálisan irányította a Junkionokat, hogy új testet építsenek neki. A Death’s Head manipulált Rodimus Prime a Mátrix erejét használta, hogy saját tudatában harcoljon Unicron ellen, míg Wreck-Gar robbanószereket helyezett el, hogy megsemmisítse Unicron testének épített részét. A robbanás szétszakította Unicron testét, de nem pusztította el; ehelyett, mivel nem volt fizikai héj, amibe beköltözhetett volna, lénye a Mátrixba szorult.

2008 utolsó hónapjaiban a Quintesszonok megtámadták és elfoglalták az Autobot City-t, miközben Rodimus Prime távol volt, és csapdát állítottak az Autobot vezetőjének azzal, hogy a sérült Arceet hagyták a város bejáratánál. Amikor Rodimus megérkezett, hogy megtalálja a fembotot, aki veszélyes helyzetben volt, kinyitotta a mellkasát, hogy a Teremtés Mátrix energiájával meggyógyítsa Arceet, ám ekkor a Quintesszonok váratlanul támadtak és elragadták tőle a Mátrixot, visszaalakítva őt Hot Roddá. A Mátrix a Quintesszon Tábornok, Ghyrik kezébe került, aki képes volt kihasználni annak erejét és szembe szállt Hot Roddal. A fiatal Autobot rögtönzött és elterelte Ghyrik figyelmét, ami lehetőséget adott Hot Rodnak, hogy kiszakítsa a Mátrixot a testéből, és visszaváltozzon Rodimus Prime-má, vereséget mérve Ghyrikra.

Amikor az idő és tér szövetének zűrzavara arra kényszerítette Rodimust és más Autobotokat, hogy 2009-ből 1989-be utazzanak, hogy felfedezzék a zűrzavar forrását, a Mátrix jelenléte a testében azt követelte, hogy Optimus Prime-ot ismét a limbo-ba kell helyezni az egyensúly fenntartásához. Rodimus képes volt kihasználni a Mátrix közös erejét, hogy lehetővé tegye Optimus számára, hogy kommunikáljon a többi Autobottal, és amikor Rodimust egy csatában legyőzték, Optimus a tér-idő kontinuum biztonságát kockáztatva használta a Mátrixot ugróköveként, hogy visszatérjen a valóságba, hogy végső csatát vívjon Galvatronnal.

Visszatérve Kibertronra az időutazós kalandjuk után, Rodimus és az Autobotok rájöttek, hogy az idő és tér zűrzavara megváltoztatta a jövőjüket, és Galvatron várta őket. Galvatron megpróbálta belekényszeríteni Rodimus Prime-ot egy brutális csatába, abban a reményben, hogy őt legmélyebb, legvadabb indulatainak szabadjára engedésére késztetheti, és ezáltal megfertőzi a Mátrixot. Szerencsére Rodimus felismerte a tervét, és megállította. Azonban hamarosan világossá vált, hogy a Mátrixnak nincs szüksége külső korrupcióra; Unicron lénye, amely még mindig a benne ragadt 2008 eseményei után, fokozatosan kezdte megszerezni Rodimus Prime elméjét, arra kényszerítve őt, hogy szabotálja az Autobotok hajójának navigációs rendszereit, miközben 2010-ben a Föld felé haladtak hipertérben. Rodimus harcolt Unicron ellen a Mátrixban, hogy visszaszerezze az irányítást az elméje és teste felett, de csak Kup volt képes rájönni, mi történik, és kiszakítani a Mátrixot Rodimus mellkasából, hogy megszabadítsa őt a káoszkeltő befolyásától. De ekkor Rodimus már tudta, hogy Unicron gonoszsága vár rá a Mátrixban...

Sajnos, 2010 későbbi szakaszában Unicron lénye sikeresen át vette Rodimus testét, és azt saját másolatává alakította őt, Rodimis Unicronus néven, majd újra megtámadta Kibertront, amíg Rodimus belülről le nem győzte őt, és újra be nem zárta a Mátrixba. Amikor utoljára látták, a távoli 2356-os jövőben, Unicron lénye továbbra is a Mátrixban volt bezárva, ami miatt Rodimus teste fokozatosan elgyengült és elhalt.

Marvel Generation 2 képregényben, amikor Optimus Prime-ot a Legutolsó Autobot újra létrehozta, a Mátrix is helyreállt. Évekkel később célponttá vált Megatron számára, aki arra használta volna, hogy életre keltsen egy új harcosokból álló hadsereget, amelyet Bludgeon hozott létre. Prime-ot legyőzve a csatában, Megatron kiszakította a Mátrixot a testéből egy energiaelszívó segítségével.

Ezután Prime-ot és Megatront egy kényelmetlen szövetségbe kényszerítették a Kibertron Birodalom hatalmas erői ellen, és Starscream kihasználta a hatalmas csata káoszát, hogy megszerezze a Mátrix erejét magának. Ezzel összefonódott az elméje és teste az Álcák hatalmas csatahajójával, óriási élő fegyverré válva, aki saját akaratával alakíthatta át magát. Azonban, ellentétben Thunderwing-gel, Starscream saját gonoszságát a Mátrix jósága aláásta, és visszaadta a Mátrixot Prime-nak, félve attól, hogy eltorzul a lénye.

Nem sokkal ezután, amikor Prime-ot elnyelte a Raj, a Mátrix energiáját a sötét erőbe irányította, és ezzel hirtelen a pusztító erőből életadó erővé alakult, a Raj újra létrehozta Prime-ot, és az űrbe távozott.

A Transformers G1 rajzfilmsorozatban, a Vezetői Mátrix eredete szinte teljesen ismeretlen. Az egyetlen utalás az eredetére egy korszakból származik, közel az idő kezdete után, nem sokkal azt követőem, hogy az ősi zseni, Primacron és segédje megalkották a kolosszális robotot, Unicront. Unicron rátámadt alkotóira és megölte a segédet, de a maradványai közül egy, a Mátrixhoz hasonló tárgy emelkedett fel, majd eltűnt az űrben. Ha ez valóban a Mátrix volt, teljesen ismeretlen, hogyan került az Autobotok kezébe, és hogyan emelkedett hatalomra, amiért ismertté vált.

Akárhogy került is az Autobotokhoz, a Mátrix a robotok hitrendszerének középpontjává vált, és minden egyes Autobot vezető generáció gondosan megőrizte azt. Az örökös halála után a Mátrix az elhunyt Autobot életenergiájának tárolóedényévé vált, amely összességében a „Korok Bölcsessége” néven vált ismertté, egy tudás- és tapasztalattár, amely visszanyúlik a Kibertron történetének hajnaláig (és esetleg azon túl is), és amelyet a Mátrix élő hordozói szükség esetén meg tudtak kérdezni. A Mátrixban sok Autobot szelleme megfigyelhető volt, de csak néhány neve ismert: A Mátrixban lévő legrégebbi entitás csak „Ő” néven ismert.

Ezen entitás után a következő legrégebbi ismert Primon volt, aki körülbelül tizenkét millió évvel ezelőtt birtokolta a Mátrixot a Kibertron korai napjaiban; Prima birtokolta azt a Quintessonok általi elnyomásuk csúcspontján, körülbelül egy millió évvel később; Prime Nova volt a birtokosa az ötarcú idegenek elleni végső lázadás során; Guardian Prime és utóda, Zeta Prime, a Mátrixot viselték az Autobotok és az Álcák közötti első háború idején, mielőtt Sentinel Prime-hoz került, akinek vezetése alatt a háború véget ért.

Körülbelül kilenc millió évvel ezelőtt a Megatron megalkotásával újra fellobbant az Autobot/Álca háború, aki egyik első cselekedeteként megölte Sentinel Prime-ot. Halála pillanataiban Sentinel a Mátrixot az ősi Autobot, Alpha Trion kezébe adta, aki elrejtette azt, amíg egy megsérült fiatal robotot nem hoztak a műhelyébe, aki szintén Megatron haragjának áldozata volt. Trion újjáteremtette őt, és Optimus Prime-ként, az Autobotok új vezetőjeként ajándékozta meg a Mátrixot.

A 2005-ös évben Megatron halálos sebeket ejtett Optimus Prime-on (a 86-os mozifilmben), aki a Mátrixot és az Autobotok vezetését a kiválasztott utódjára, Ultra Magnus-ra bízta. Mielőtt eltávozott volna, Prime egy próféciáról beszélt – hogy egy napon egy „Kiválasztott” fog felemelkedni az Autobotok sorai közül, és a Mátrix erejét használva megvilágítja a Transformers-ek legsötétebb óráját. Amikor Prime ereje az utolsó pillanatban megingott és eldobta a Mátrixot, a fiatal Autobot, Hot Rod lehajolt, hogy elkapja, mielőtt az a földre esett volna. A Mátrix erőteljesen világított a keze érintésére, jelezve azt, amit a jelenlévő Autobotok közül senki nem ismert fel addig, amíg később meg nem tudták: hogy Hot Rod volt a Kiválasztott.

Amikor elérte az Autobotokat a hír, hogy Unicron közeledik Kibertromhoz, Ultra Magnus úgy hitte (és Hot Rod is egyetértett, csupán egy megérzés alapján), hogy a Mátrix talán meg tudja állítani a világfalót. Tudva, hogy ez valóban így van, Unicron újjáteremtette Megatront Galvatronná, és elküldte őt, hogy ellopja a Mátrixot, ami egy összecsapáshoz vezetett a Szemétbolygón, ahol Ultra Magnus hiába próbálta kinyitni a Mátrixot, hogy visszavonja a támadó Álcákat. Galvatron legyőzte őt és megszerezte a Mátrixot, azt hívén, hogy képes lesz felhasználni azt Unicron alávetésére, de neki sem volt több szerencséje a kinyitásával, mint Magnusként. Unicron egészben nyelte el Galvatront büntetésül, és Unicron testében zajlott le a harc, amelyben Hot Rod megvalósította sorsát. Elragadva a Mátrixot Galvatron nyakáról, Hot Rod ereje által Rodimus Prime-má alakult, majd teljesítette a próféciát, kinyitva a talizmánt és felszabadítva annak erejét, amely szétroncsolta Unicront belülről.

Később, amikor harcban megsérült, Rodimus tudata rövid időre a Mátrixba lépett, és látomást kapott, amely arra késztette, hogy azt higgye, a jelenleg az Autobotokat fenyegető idegen Quintessonok titkát a Mátrix rejti. Ahhoz, hogy megtalálja a választ, Rodimus szándékosan rövidzárlatot okozott magának, és másodszor is belépett a Mátrixba. Az ősi Autobotok útmutatása alatt Rodimus megismerte Kibertron történelmét és felfedezte a Quintessonok szerepét a Transformers-szek létrehozásában.

A vezetés terhe súlyosan nyomta Rodimust, és alig várta, hogy visszaadhassa a Mátrixot Optimus Prime-nak, amikor úgy tűnt, hogy az Autobotok vezetője visszatért az életbe 2006-ban. Később azonban kiderült, hogy Optimus-t a Quintessonok egy „robot zombiként” hozták vissza, hogy csapdába csalogassák az Autobot flottát. Amikor Rodimus szembeszállt mentorával a flotta zászlóshajóján, a Mátrix ereje túl erőssé tette Optimus-t a párharcban, de ugyanakkor felülírta a Quintessonok által beépített rosszindulatú kódot, és visszaállította Optimust az életbe. Miután elérte a tisztánlátást, Optimus visszaadta a Mátrixot Rodimusnak, mielőtt ismét úgy tűnt, hogy feláldozza magát, hogy megfékezze az ellenséget.

Még mindig küzdve a vezetés terhével, Rodimus próbálta elfelejteni a gondjait egy gyorsulási versennyel, amikor csapdába ejtették őt Dead End és Wildrider. A két Stunticon ellopta a Mátrixot, és visszavitte Galvatronnak, de amikor az Álcák vezetője megpróbálta az energiáját a fegyveréhez használni, a Mátrix belsejében lévő Autobotok szellemei gyötörték őt. A megrémült Galvatron utasította Scourge-ot, hogy szabaduljon meg a Mátrixtól, de Scourge felismerte annak erejének valódi mivoltát, és saját mellkasába helyezte azt. A Mátrix energiái deformálták a testét egy erőteljes, torz alakú óriássá, növelve erejét arra a szintre, hogy ki tudta űzni Galvatront, és saját kezébe vette az Álcák irányítását. Scourge vezetésével az Álcák támadást indítottak Föld ellen, de Hot Rod, aki azóta megértette a „legnehezebb teher” fontosságát, legyőzte őt, és újra megszerezte a Mátrixot.

Amikor Optimus Prime végül valóban visszatért az életbe, kénytelen volt megküzdeni a Gyűlölet Járvány által megfertőzött Rodimusszal, hogy visszaszerezze tőle a Mátrixot, abban a reményben, hogy a Korok Bölcsességét tanulmányozva találhatnak gyógymódot a betegségre. Kommunikálva a rejtélyes „Ő”-vel, megtudta, hogy a járvány őrületét csak bölcsességgel lehet legyőzni, és kinyitotta a Mátrixot, kiűzve belőle az összes bölcsességet, hogy elpusztítsa a betegséget (ebben a folyamatban állítva, hogy ez volt az Autobotok „legsötétebb órája”). Bár a Mátrix kiürült, csak egy héj maradt, Optimus kijelentette, hogy innentől kezdve újra kell kezdeni a bölcsesség megtöltését.

Bob Budiansky eredeti elképzelése alapján, a Transformers képregényhez tartozott egy esemény, amelyet „Az Örökkévaló Áramkör Ünnepe” néven ismertek, amelyet az Autobotok minden tíz millenniumban megtartottak, hogy megemlékezzenek a Teremtő Mátrix egy Autobot vezetőről a következőre való átadásáról, az Autobot Törvény szerint. Ha egy Autobot nem elég bátor, erős vagy bölcs, a program vagy megőrjíti, vagy lobotómiát végez rajta. Bár a „tíz millennium” része bekerült a képregénybe, a többi sosem valósult meg. (Budiansky azt is megjegyezte, hogy a Mátrix nem az egyetlen módja az új Transformers-ek létrehozásának, amit az angol nyelvű képregények csak a Generation 2 idején érintenek.)

Floro Dery a Mátrix Vezetői Formájának tervezésekor a The Movie számára egy termonukleáris bombát vett alapul. „Világítsd meg a legsötétebb óránkat”, valóban.

Pillanatok alatt észre lehet venni – az eredeti Generation 1 rajzfilmsorozatban a Mátrix kristálymagját szál köti össze a birtokos két felével! Ez a furcsaság a dizájnban látható a rajzfilmsorozat két alkalommal, a The Transformers: The Movie-ban és a „Optimus Prime Visszatérése, 2. Rész”-ben, amikor a Mátrix kinyílik.

Tiszta véletlen, hogy a Primeval Dawn (és technikailag a Beast Wars) című epizódban bevezetett retcon, amely az Optimus Prime mellkasában lévő két Mátrix alakú tárgy ötletét hozta létre, egybeesik egy animációs hibával a The Transformers: The Movie-ban, ahol – halálos ágyán – Prime látható, amint eltávolítja a Mátrixot, miközben egy színezés nélküli „üres” Mátrix látható még a mellkasában, éppen mielőtt a színei elhalványulnak.

„Én vagyok a kapuk őrzője... a pusztulásod határvonalán... a lézerfény, amely megvilágítja végzeted útját... én vagyok a kemence, amely a veszted tüzeli... én vagyok a szám, amellyel hiába kalkulálsz, Álca.”

Omega Supreme az egyik legnagyobb Autobot, és több, mint valószínű, hogy a legerősebb. Nem sokat beszél; hegyomlásnyi teste és hatalmas tűzereje megteszi azt helyette. Ő az utolsó védvonal az Autobot csatarendben, és ez a felelősség komoly, sőt komor személyiséget ad neki – hiszen tudja, ha egy csatában rá van szükség, a csapata többi része már elesett. Az egykor Kibertron bolygót őrző robotoknak ő az utolsó, titáni túlélője félelmet és pánikot kelt azokban az Álcákban, akik elég vakmerők ahhoz, hogy szembe nézzenek vele a harcban.

A G1 rajzfilm kontinuitása szerint, évmilliókkal ezelőtt Omega Supreme a legendás Guardian robotok egyike volt, és a Kristályváros (ami a legpompásabb város volt Kibertronon), védelmével bízták meg. Barátságot kötött a várost megalkotó Constructiconokkal, vagyis a Devastatort a Pusztítót alkotó kombinerekkel. Azonban a Constructiconokat megtámadta Megatron Robo-Smasher gépe, és Álcákká programozta át őket. A most már gonosz Constructiconok meggyőzték Omegát, hogy hagyja el állomását és segítsen megvédeni a fővárost, miközben ők gondoskodnak a Kristályvárosról. Amikor Omega elhagyta a várost, ők lerombolták azt, Omega Supreme rémületére. Ő üldözőbe vette őket, egy verembe zárta a csapatot, és megpróbálta visszafordítani a Robo-Smasher által okozott átprogramozást. Bár úgy tűnt, sikerrel járt, a programozás visszafordíthatatlan volt, és Megatron egy új, egyesített formát adott a Constructiconoknak, melynek neve Devastator lett. A hitszegő Constructiconok csapdába csalták Omegát, és új formájukban megpróbálták a Robo-Smasherrel Álcává változtatni őt is, de ő megsemmisítette a gépet, Devastator pedig eközben elmenekült.

Valamivel később, miután az Autobot és Álca csillaghajók elindultak, a Constructiconok elhagyták Kibertront egy csillaghajóval, hogy megkeressék vezérüket, Megatront. Omega Supreme üldözte őket „évmilliókig, galaxisokon keresztül”; végül a Constructiconok Megatronhoz csatlakoztak a Földön, és Omega Supreme is követte őket, még mindig bosszút keresve.

Legtöbbször ő szállította az Autobotokat a bolygók között, és ő volt az utolsó védelmi vonaluk. Miközben egy célgyakorlatra készült, Omega elvesztette a kapcsolatot Optimusszal, amikor Blaster egy koncert zenéjét kezdte sugározni az Autobot kommunikációs frekvenciákon. Amikor az Álcák találtak egy energiaforrást, amely sebezhetetlenné tette őket, megtámadták Omega Supreme-et. Fegyverei nem hatottak rájuk, és a titán elbukott. Később az Autobotok visszavághattak, amikor ők is megtalálták ezt a forrást, és használták, így előnyhöz jutva, ahogy az Álcák tartalékai kifogytak.

Miután Cosmos lezuhant a Titánon, Omega elvitte Perceptort és Jazzt egy mentőakcióra. Sajnos épp csak annyi energiája maradt, hogy landoljon, és egy halálos folyadékkal teli tó fölé magasodó szikla szélén maradt egyensúlyozva. Szerencsére a hold gazdag volt energonkristályokban, és Perceptor ezeket használta fel Omega újratöltésére. A kristálytelep robbanása miatt a sziget, amelyen voltak, elkezdett szétesni, ezért Omega Supreme űrhajó módjában mindenkit biztonságba szállított.

Omega Supreme ezután végre lehetőséget kapott a bosszúra, amikor a Constructiconok elkezdtek bányászni egy olyan aszteroidán, amelyen egy furcsa lény tojása volt. Omega a lényt magára hagyta, ami azzal fenyegetett, hogy felfalja San Franciscót. Azonban Optimusz meggyőzte Omegát, hogy vezesse vissza a lényt az aszteroidájára, amely fenntartaná. Omega elvesztette a bosszú lehetőségét, de teljesítette kötelességét.

Miután az energiaparazita Kremzeek kiütötte az Autobotok nagy részét, Omega Supreme elvitte a túlélőket Japánba, hogy megpróbálják felkutatni a lényt. Amikor megérkeztek, Kremzeek azonnal megtámadta őket, azonban az Autobotok emlékeztek arra, hogy Omega nem volt bevonva azzal a szigetelő anyaggal, amely megvédte őket. Omega a levegőbe emelkedett, de Kremzeek elérte őt, és gyorsan lezuhant a japán tengerpartra. Bumblebee megígérte, hogy amint lehet, megjavítják.

Az Autobotok Omega Supreme-et használták, hogy kövessék az Álcákat vissza Kibertronra, amikor Megatron a Vector Sigma segítségével új Álca harcosokat akart teremteni. Miután nem sikerült megakadályozniuk a Stunticonok létrehozását, az Autobotok létrehoztak egy új csapatot a fenyegetés ellensúlyozására, az Aerialbotokat. Amikor Omega Supreme elmenekült Kibertronról, a Centurion droidok fegyverei eltalálták, és miután biztonságosan elhelyezte az utasait a Földön, ő maga egy iszonyatos robbanás kíséretében megsemmisült.

Ratchet, Wheeljack és az idősebbik Witwicky, Omega Supreme elméjét a Bárka rendszeréhez csatlakoztatták, miközben azon dolgoztak, hogy újra összerakják a hatalmas Autobotot. Az arrogáns Aerialbotok, akik nem voltak lenyűgözve sem az Autobotoktól, sem az emberektől, akiket védtek, megtagadták, hogy segítsenek társaiknak legyőzni az Álcákat, míg vezetőjük, Silverbolt meg nem mutatta nekik, hogyan tudta Witwicky figyelmen kívül hagyni a fáradtságát, és folytatni Omega Supreme javítását csupán a barátja jóléte iránti aggodalomból. Röviddel ezután az Aerialbotok a kombiner módjukban Superionként vereség előtt álltak, amikor a Stunticonok egyesített formája, Menasor, megtámadta őket, ám ekkor a frissen megjavított Omega Supreme hirtelen megjelent, segítve legyőzni a kombinált ellenséget, és visszavonulásra kényszerítve az Álcákat.

Omega Supreme újabb útra vitte az Autobotokat és az Aerialbotokat Kibertronra, amikor furcsa energiakiáramlást észleltek a bolygóról. Az út annyi energiáját felemésztette, hogy nem vehetett részt a küldetésben. Miközben az Autobotok egy időgéppel foglalkoztak, amely visszaküldte az Aerialbotokat a múltba, az Álcák újraaktiváltak egy másik Guardian robotot. Miután az Aerialbotok visszatértek időutazásukból, Silverbolt átadott néhány energiacsomagot, amelyeket Kibertron Aranykorából hoztak, hogy feltöltsék Omega Supreme-et.

Unicron eljövetele után az űrszállítási feladatait Sky Lynx vette át, bár alkalmanként még mindig teljesített küldetéseket. Több Autobotot is elszállított Junkionra, hogy kivizsgálják a Junkionok furcsa viselkedését. Cyclonus, Scourge és a Sweeps lelőtték őt, társai pedig egy aszteroidára zuhantal. Miután megjavították, Omega gyorsan megfordította a csata menetét. Amikor megérkeztek Junkionra, Omega ismét megküzdött az Álcákkal. Galvatron ágyú üzemmódjából kapott lövéstől ugyan elesett, de gyorsan felépült, és tovább harcolt.

A Marvel G1 képregényeiben ezzel szemben Omega nem a Kibertron ősi védelmezőjeként mutatkozott be. Nem sokkal azután, hogy Grapple-t, aki egyike volt annak az öt Autobotnak akiknek az elmelenyomatát eltárolták a Kibertronról való elindulás előtt, szóval miután Grapple-t aktiválták a Földön, Optimusz titkos tervet szőtt az építész számára: Omega Supreme megépítését. Az Autobotok végső védelmi vonalaként tervezték, és Optimusz a Teremtő Mátrixa által adott neki életet. A kész Omegával az Autobotok végre elhagyhatták a bázist, hogy támadást indítsanak az Álcák ellen, amit Optimusz azonnal ki is használt. Miközben az Autobotok támadták az Álca főhadiszállást, Megatron, Omega Supreme születéséről mit sem sejtve, Skywarpot, Starscreamet, Thundercrackert, Frenzyt, Rumble-t, Buzzsaw-t és Laserbeaket magával vitte, hogy megtámadja a Bárkát, amelyről azt hitte, őrizetlen. Először Megatron alábecsülte az előtte álló tankot és rakétahajót, még akkor is, amikor a tank lézerágyújával egy lövésből megsemmisítette Skywarpot, de aztán Omega Supreme átalakult robot módba, és pillanatok alatt egyenként elpusztította őket megállás nélkül. Csak Laserbeak tudott megmenekülni, és ő is csak egy sebesült Megatronnal tért vissza az Álcákhoz.

Az első Galvatronnal való találkozás során az Autobotok nyíltan beszéltek arról, hogy Omega Supreme-t küldik az Álcák ellen. Ám valamilyen okból ezt végül sosem tették meg, annak ellenére, hogy okos ötlet lett volna, és tudták, hogy nagy csapást mérhetnének ezzel.

Bár Omega Supreme továbbra is védelmezte a Bárkát, nem tűnt olyan hatalmasnak, mint korábban. Hamarosan már befért a hajóba, ahol más Autobotokkal együtt figyelte, ahogy Ratchet megpróbálja megjavítani Optimuszt, aki egy csatában esett el. A fővezért javíthatatlannak nyilvánították, és Omega Supreme segített egy távirányító rendszert telepíteni a Bárka védelmi rendszereihez, hogy minden Autobot részt vehessen vezetőjük temetésén. A szertartás során Omega elhelyezte Optimusz testét végső nyughelyére, egy mentőkapszulából átalakított koporsóba, amelyet kilőttek az űrbe. Amikor az Autobotok visszatértek az Bárkába, észrevették, hogy a védelmi rendszerek nem kapcsolnak ki; távollétük alatt egy gonosz emberi lény hatolt be a bázisukra, és letiltotta az újonnan telepített távirányítót.

Ratchet, aki hátramaradt, legyőzte a betolakodót, és megígérte, hogy pár napon belül minden sérült Autobotot megjavít. A temetés arra ösztönözte Omegát, hogy még keményebben dolgozzon, nehogy cserbenhagyja Optimusz emlékét. Megvédte a Bárkát a COBRA terrorszervezet repülőinek és Dirge-nek a támadástól. Serpentor ezután felrobbantotta Dirge-t, hogy demonstrálja a COBRA békés szándékát az Autobotok felé, így Omega beszüntette a tüzet. Blaster és Omega szövetséget kötöttek a G.I. Joe-val és fegyverszünetet a Cobrával.

Omega ismét belépett a Bárkába, amikor a magas rangú Autobotok összegyűltek, hogy kijelöljék Optimusz utódját. Ő a bátorságot javasolta mint fontos tulajdonságot a jelöltjük számára. A vezérválasztást Trypticon támadása zavarta meg, az Álcák pedig hangfrekvenciás aknákkal szórták be az Bárka bejáratát, amely megbénította Omegát és a többi Autobotot, így Omega nem tudott szembeszállni az óriással. Szerencsére Grimlock és a többi Dinobot megmentette őket, és ez az esemény meggyőzte őt és a többi Autobotot arról, hogy Grimlockot támogassák új vezetőként. Később meggondolta magát, és azok közé tartozott, akik felkeresték a dezertált Blastert, hogy átvegye a vezetést. A vita rendezésére Omega Supreme afféle ceremóniamesterként járt el, amikor Blaster és Grimlock a Holdon készültek megküzdeni az Autobot vezetésért. Ekkorra Omega már kisebb lett, de amikor Ratbat Decepticonjai váratlanul megtámadták őket, úgy tűnt, újra nagyobb. Omega túlélte a csatát sértetlenül. Ám ebből is jól látszik, hogy Omega méretét mindig tetszés szerint változtatták az írók és a rajzolók.

Omega az Autobotokkal együtt az Északi-sarkra utazott, hogy kivizsgáljanak egy vészjelzést, amelyet Buster Witwicky küldött. Hamarosan két Álca sereg támadta meg őket, és Buzzsaw lézerágyúval támadt Omega Supreme-re. Később kiderült, hogy ez Starscream terve volt, hogy mindkét frakció figyelmét elvonja, miközben ő az Alapbázis erejét próbálta magába szívni. Ez sikerült is neki és mivel kvázi korlátlan erőre és hatalomra tett így szert, az Autobotoknak és az Álcáknak egyesíteni kellett az erejüket ellene. Így esett, hogy Omega Buenos Airesbe utazott egy csapat tagjaként, amelyet közösen vezetett Fortress Maximus és Soundwave. Amikor Fortress Maximus veszélybe került, Omega a segítségére sietett, azonban az Alapbázis erejétől megerősödött Starscream, emlékezve korábbi vereségére Omega kezétől, örömmel végezte ki őt.

Ratchetet gyötörte a gondolat, hogy képtelen megjavítani az összes Autobotot, akikre vigyáznia kellett, és ez odáig fajult, hogy a doktor rémálmokat kezdett látni arról, hogy Omega Supreme és más deaktivált Autobotok zombiként támadnak rá a kudarcai miatt. Ratchet rémálmai egy rövid időre valóra váltak, amikor egy csapat Álca szivárgott be a Bárkába, és átvették az irányítást a sérült Autobotok testei felett, hogy gyötörjék őt. Amikor ez nem törte meg teljesen Ratchetet, az Álcák felhagytak a tervükkel, és Omega Supreme ismét hossú időre kikapcsolt állapotba került.

Érdemes még megemlíteni az IDW képregények G1 kontinuitását. Omega Supreme itt, az Omega Őrszemek vezetője, egy rendkívül ősi Transformer volt, aki a Kibertroni Lovagok idejéből származott, a bolygó nagyrészt elfeledett múltjából. A Tizenhárom megalakulása után a bestiális Onyx Prime vezette a Kibertroniak terjeszkedését az univerzumban. Becsületből követve a Prime-ok akaratát, Omega vezetésével az Őrszemek először léptek kapcsolatba az Antilla bolygóval, ahol Onyx parancsára elpusztították a bolygót, és az antillaiakat a kihalás szélére sodorták. Válaszul az antillaiak megépítettek egy gépet, amely végül élettelen világukat Unicronná torzította, nagy megbánást és iszonyatot keltve Omegában.

Az első kibertroni polgárháború alatt Omega a felszín alatti Kristályváros őrzőjeként szolgált, az egyetlen Titánt védve, amely a város alapjai alatt aludt. Amikor a felszínen háború tört ki az alakváltók között, Omega nem avatkozott be, hanem hű maradt az őrzői feladatához. Végül egy Nova Prime nevű vezető vetett véget a háborúnak, és hamarosan felfedezte Kristályvárost és Omegát, miközben a béke és jólét visszaállításának lehetőségeit kutatta a bolygón. Omega támogatta Nova céljait, és segített a Kristályvárost a felszínre hozni, de nem teljesen bízott benne, és titokban tartotta a Metrotitan létezését.

 Ekkoriban Omega metafizikai szakértőként működött, és tanította is társait ezen a területen: Tailgate állítása szerint tanult tőle, és valószínűleg róla nevezték el az „Omega paradoxona” néven ismert gondolatkísérletet is (Omega’s Conundrum). Omega óvatossága jogosnak bizonyult, amikor Dai Atlas figyelmeztette őt, hogy Nova Prime és tudósa, Jhiaxus létrehozták a borzalmas kombinert, Monstructort – az első lépést abban a tervükben, hogy eltöröljék a szabad akaratot. Omega megtámadta a fenevadat, és harcolt vele, miközben Nova Prime és követői elindultak hódító küldetésükre az első Bárka fedélzetén. Végül Omega legyőzte Monstructort.

Nova Prime távozása és a Kristályváros elpusztulása után Omega Supreme átadta Metrotitan védelmének feladatát Dai Atlasnak, Monstructort pedig egy dimenzióközi börtönbe zárta. Visszavonult a távoli Grav-Haraan gleccserhez, hogy ott várja Nova-t, és megsemmisítse őt, ha visszatér. Millió évvel később Optimusz rátalált, és miután bebizonyította, hogy ő a a Mátrix birtokosa, elmondta neki, hogy Nova régen eltűnt az űrben. Megkönnyebbülve a hírtől, Omega beleegyezett, hogy kövesse az új Mátrix-hordozót vissza a civilizációba. Nehezen alkalmazkodott a társadalomhoz a hosszú magányos őrszolgálat után, és végül egy hasonló szerepben találta magát: csendben őrizte Optimusz lakosztályát. Amikor az Álcák megtámadták Iacont, Optimusz parancsba adta Omega Supreme-nak, hogy menjen harcba. Bár habozott szembeszállni más Kibertroniakkal, végül engedelmeskedett, mivel felismerte Optimusz nagyságra való képességét, és az Álcák hasonlóságát Nova Prime-hoz. Az Álcák megpróbálták megakadályozni, hogy csatlakozzon a csatához egy stratégiai bombázással, de Trailbreaker erőtere megmentette, és végül részt vett a harcban. A csata során legyőzte a Stunticonokat, megakadályozva őket abban, hogy beavatkozzanak Optimusz és Megatron összecsapásába.

A háború egy pontján Omega Supreme elhagyta Kibertront, és visszavonult egy speciálisan árnyékolt mesterséges aszteroidára a Muta-Gaath ködben. Létéről tudtak a Kibertroniak, és névlegesen az Autobotokhoz tartozott, de csak tanácsadói szerepben, harci cselekményekben nem vett részt. Amikor azonban Thunderwing végpusztulással fenyegette Kibertront, Omega csatlakozott az Autobotok és az Álcák szövetséges erőihez, hogy megállítsák őt, Optimusz, Megatron és Trypticon oldalán.

Ellentétben a korai Transformers figurák többségével, amelyek Takara Diaclone és Micro Change játékok alapján készültek, Omega Supreme eredeti formája a „Super Change Robo Mechabot-1” volt, amelyet a Toybox nevű cég gyártott. A Toybox valójában nem tervezte Omega Supreme-ot, hanem a tervezését, Sky Lynx-szel együtt, a Takara akkor rivalizáló Tomy cég megbízásából készítette el. Őt nem adták ki Japánban a Transformers márka alatt az eredeti, 1980-as évekbeli kiadás során. A Takara és Tomy 2006-os egyesülésének következtében az újonnan egyesült cég először tudta kiadni a figurát a Transformers márka alatt Japánban, az Encore vonal részeként.

Hasonlóan Shockwave-hez és a Transformers előtti megfelelőjéhez, az „Astro Magnum”-hoz, Omega Supreme/Mechabot-1 is számos engedélyezett változatban jelent meg különböző nemzetközi (az ő esetében csak európai) piacokon, párhuzamosan a Hasbro Transformers verziójával, egy furcsa átmeneti fázisban, amikor különböző cégek verziói hatással voltak egymásra. Összességében két fő színváltozat létezik: a Toybox Mechabot-1 színei és a Hasbro Omega Supreme színei. Ezeknek az engedélyezett kiadásoknak köszönhetően Omega Supreme nem jelent meg a Hasbro Transformers vonal részeként ezeken a piacokon.

Az Egyesült Királyságban egy Grandstand nevű cég kiadta a figurát eredeti „Mechabot-1” színeiben a Convertors vonal részeként, „Omegatron” néven. Németországban a GAMA nevű cég a figura eredeti „Mechabot-1” színeiben adta ki „Trans Robot” néven. Az összes csomagolási dizájn megegyezett a Toybox eredeti „Mechabot-1” verziójának csomagolásával (a felhasznált fényképekkel együtt), de a „Trans Robot” logó egyértelműen merített elemeket a Hasbro „Transformers” logójából. Ezen kívül a tank hosszú csövét durván levágták, és egy új radarantenna kiegészítővel helyettesítették, feltehetően azért, mert a német gyerekek abban az időben nem játszhattak háborús játékokkal.

Olaszországban a GiG a figurát Hasbro színeiben adta ki a Trasformer vonal részeként, „Megarobot” néven. A csomagolási dizájn közvetlenül a Hasbro Omega Supreme csomagolásán alapult, és ez volt az egyetlen GiG Trasformer kiadás, amely nem rendelkezett hivatalos Transformers jelzéssel.

Végül Franciaországban egy Orli Jouet nevű cég a figurát Hasbro színeiben adta ki a „Robotrack” nevű vonal részeként, „Mecabot” néven. Hasonlóan a GiG „Megarobot”-jához, a csomagolási dizájn közvetlenül a Hasbro Omega Supreme csomagolásán alapult; sőt, a játék valójában Olaszországban készült, valószínűleg a GiG-vel való együttműködés részeként, ráadásul a figura hivatalos tévés reklámja valójában a Hasbro Omega Supreme reklámjának felvételeit használta!

Bob Budiansky 2010-es BotConon tett megjegyzései szerint Omega Supreme eredetileg Fortress Maximus névre lett volna keresztelve. Az ok, amiért a név megváltozott, bizonytalan, de mivel később az Autobot City név alatt használták a Transformers film Marvel-adaptációjában, úgy tűnik, valaki nagyon akarta ezt a nevet használni.

A rajzfilmben Omega Supreme képes fellőni rakétáját az űrbe, miközben a maradék részei a kilövőállomásán maradnak, majd teljesen átalakul robot üzemmódba, annak ellenére, hogy a testének többsége akár fényévekre van. Valóban, néha a bázis üzemmódja érthetetlen módon várja rakéta üzemmódját az úti céljánál, ami azt a spekulációt szülte, hogy Omega (bár nem valószínű) rendelkezik duplikált testrészekkel más bolygókon, „a biztonság kedvéért”. Egyes rajongói teóriák szerint ilyen esetekben Omega nem-rakéta részei valójában méretváltoztató technológiát használnak, hogy összemegy, és rakományként utazik a rakéta üzemmódban, amelyeket aztán kibocsátanak és megnagyobbítanak leszállás előtt. Egy másik elmélet az, hogy a bázis a szubtérbe kerül, ahogy azt egyesek hiszik Optimusz utánfutójával kapcsolatban is. Bármi is az igazság, segít, hogy nyugodtan alhass...

2015-ben a Hasbro egy közvélemény-kutatást indított a Facebook oldalán arról, hogy a rajongók közül Scorponok, Trypticon és Omega Supreme közül kit szeretnének a következő Titan Class figuraként a Generations játékcsaládban a Thrilling 30 Metroplex után. Trypticon nyert, és játékfigurát kapott a Titans Return sorozatban, de Omega is végül új játékot kapott a War for Cybertron: Siege-ban, amely most újra előrendelhetővé vált, így akik korábban lemaradtak róla, most bepótolhatják, és egy igazán fantasztikus karakterrel bővülhet a gyűjteményük.

Ben voltam, sziasztok!

Gyerekkoromban imádtam a Knight Rider sorozatot. Ahogy KITT átsuhant a képernyőn, árkokat ugrott át, falakat zúzott szét vagy SPM fokozatba kapcsolt, az kibaszott menő volt. Szinte legyőzhetetlennek tűnt. Ám akkor eljött Góliát, a benga nagy fekete kamion, aki összeszecskázta, mint óvodás a taknyos galacsint. Onnantól a fekete kamion tomboló képe beleégett gyermeki retinámba, hogy aztán utat engedjen a teljes tébolynak, amikor a Transformers képregényekben és rajzfilmsorozatban megláttam Motormastert, aki földi jármű alakját tekintve... egy kurva nagy fekete kamion. Motormaster az Álcák stunticon alcsoportjának vezére nemcsak felelevenítette a Knight Rider sorozat iránti szeretetem, de személyében egy olyan karaktert is sikerült létrehozni, aki sikeresen szembe tudott szállni Optimusszal az utakon. A stunticon csapat többi tagjával kombinálódva Menasorként pedig az egyik kedvenc óriásrobotom lett.

Menasor egyetlen céllal készült, mégpedig hogy az Álcák végső megoldása legyen az Autobotok ellen, akikkel szemben addig sikertelenül próbálták felvenni a versenyt az utakon. Ugyebár az Álcák a Földön főleg repülők, kommunikációs eszközök és Joli néni vibrátorának alakjában jelentek meg addig, és az utakat amolyan jó Mad Maxesen az Autobotok uralták. Menasor és a stunticonok a tökéletes fegyver lettek... volna. Ha a tervezésbe nem csúszik bele egy kis baki, ugyanis az elméje úgy lett kialakítva, hogy összeolvadjon az öt stunticon pszichéjével, akik alkotják a testét. Sajnos a négy végtag komponens nagy mértékű ellenszenvet táplál Motormaster felé, valamint az extrém különbségek az attitűdökben, ami azt eredményezik, hogy kevésbé csapatként, inkább egymást túlszárnyalni vágyó pusztító versenytársakként működnek, és persze ott van az az apró részlet, hogy mindannyian pszichopaták, ami egy primitív pszichológiai szakadékot teremtett és Menasort egy kiszámíthatatlan, ellentmondásos impulzusok tömegévé tette.

Menasor rendkívül erős, simán a leghatalmasabb Álca hadúr lehetne, ám mentálisan instabil, és hajlamos heves dühkitörésekre, amikor mindenkit támad, aki a hatósugarába kerül. Menasor nem egy egyszerű célra irányítható fegyver, hanem egy dühöngő szörnyeteg, amit kiengednek a csatatérre, majd minél távolabb igyekeznek kerülni tőle.

Menasor az öt Stunticon kombinálódott alakja:

Motormaster (törzs)

Dead End (bal kar)

Wildrider (bal láb)

Drag Strip (jobb kar)

Breakdown (jobb láb)

Néhány alternatív történetben vagy képregényciklusban Offroad helyettesíti Wildridert a csapatban, és néha egy Blackjack névű álca is feltűnik és hatodik alkotóelemként szolgál, amely a kombináló test mellkas pajzsát képezi.

A csapatot maga Megatron teremtette, hogy végre legyen ütőkártyája az utakon harcoló Autobotok ellen. A sztori szerint a Stunticonok saját jogon is erősek voltak, de az Álca vezér titkos képességgel is felszerelte őket: ők voltak a második kombinált csapat, a Szerkesztettek (Devastator) után akik képesek voltak összeolvadni a hatalmas Menasorrá. Megatron arra utasította a Stunticonokat, hogy bemutassák összeállt formájukat az Autobotok új csapatával, az Aerialbotokkal szembeni harcban, de Optimusz előre megjósolta Menasor létezését és képességet adott az Aerialbotoknak, hogy összeolvadjanak a szintén kombiner Superionba. Menasor gyorsan átvette az irányítást a két óriás között kibontakozó harcban, dühös támadásai visszaverték az Autobot kombinált csapatot és egy földcsuszamlás alá szorították. Éppen amikor Menasor támadásra készült, hogy egy gyár kéményre szúrja ellenfelét, Omega Supreme megjelent és megakadályozta a Stunticon végső támadását. Omega kiszabadította a Superiont, és a két Autobot legyőzte Menasort, kényszerítve őt a visszavonulásra.

Amikor az Autobotok megszerezték a Pearl of Bahoudin nevű időjárás manipuláló eszközt, Megatron arra használta a Stunticonokat, hogy Menasorban egyesülve visszaszerezzék a készüléket. Az erőszakos erőfeszítései azonban több kárt okoztak, mint hasznot, mivel a Pearl kiesett Űrdongó kezéből, és saját örvényébe került. Megatron elhagyta a csatateret, hátrahagyva Menasort akit az Autobotok egy közös támadássorozattal megpróbálták eltemetni egy hasadékba, de a hatalmas ereje lehetővé tette számára, hogy könnyedén kiszabaduljon, és az Autobotokat sarokba szorítva folytatta támadását. Az Autobotok végzetes pillanata előtt a bajnok autóversenyző, Auggie Cahnay, egy speciálisan tervezett autójával átugrott egy szikláról, és teljes sebességgel Menasor arcába hajtotta. Még Menasor sem tudta lerázni magáról ezt a frontális támadást, és a központi irányítórendszerét ért sokkhatás miatt összeomlott.

Menasort aztán nagy nehezen összekalapálták és újra bevetésre került, amikor az Álcák egy fegyvertesztelés során a Szabadság-szobrot célozták meg Villámbogár nevű romboló szerkezettel. Az Autobotok persze megvédték a szobrot, és mielőtt Menasor tüzet nyithatott volna a Villámbogárral, a légirobotok támadása arra kényszerítette őt, hogy elejtse a fegyvert. Repülő ellenségei összeolvadtak Superionná, és a két óriás megküzdött a fegyver felett, mígnem végül Superion győzedelmeskedett, olyan erősen oldalba taszítva Menasort, hogy az szétesett a komponens Stunticonokra, lehetővé téve a légirobot kombinációnak a Villámbogár megsemmisítését. A rajzfilm sorozatban látott eredet igazán látványosra sikeredett de a képregényes változat sem maradt el izgalmakban mellette.

Itt Menasor először Buster Witwicky álmaiban jelent meg, amikor azt vizionálta, ahogy az Álca kombinált megtámadja a Superiont, amíg az Autobot figyelmét a Sokkoló elleni harc vonta el, majd egy földcsuszamlás alá temeti. Hamar rájött, hogy ezek az álmok valójában a jövő látomásai voltak, amiket Buster kapott a teremtés mátrixtól, amely ideiglenesen az agyába volt kódolva. Az Autobotok és a Álcák megtalálták a módját, hogy betekintsenek a gondolataiba. Ebben az álom-látomásban látták, ahogy a Stunticonok létrehozzák a Menasort, hogy harcba szálljanak a Protectobotokkal (a Defensor autobot kombinert alkotó tagokkal), akik embereket próbáltak menteni a Pullen erőműnél. Menasor fizikailag alulmaradt a Protectobotok kombinált formája, a Defensor ellen, de hamar megérkezett a segítség Bruticus személyében. Míg a Defensor és a Bruticus küzdöttek egymással, Superion megérkezett, hogy szembe szálljon a Menasorral. Sajnos a Stunticon kombinált személyiségproblémái hátráltatták őt, Dead End pedig nem értett egyet a parancsokkal, ezért túl későn lőtte ki a fegyvereit, hogy eltalálja Superiont, és véletlenül Bruticust sebezte meg. Menasor megpróbált elmenekülni, de Superion megakadályozta a menekülését azzal, hogy megnyitotta a földet alatta a stresszrepeszágyújával (nem vicc, ez a stukker neve).

Aláírom, Menasor a személyiségzavarai miatt nem éppen a legütőképesebb Álca a harctéren, de nekem pont emiatt a szélsőség miatt az egyik kedvencem.

Én Ben voltam, sziasztok!