Az anekdota szerint Bob Budiansky, aki egymaga fektette le a Transformerek történetének és történelmének nagyját, még a kezdet kezdetén feltette ezt a kérdést a Hasbrónak: „Van közöttük bárki aki nő?” A Hasbro hozzáállása erre az volt, hogy „Ez egy fiús játék. Nem akarunk, tudod, lányrobotokat.”. Mégis az azóta eltelt 40 évben, annak ellenére, hogy a Transzformerek faját robotikus életformák alkotják, amelyek általában nem szexuális úton szaporodnak, szinte mindig megjelennek köztük mind férfi, mind női nemi megfelelőkkel rendelkező egyedek – legalábbis mentálisan, ha nem is fizikailag.

A női Transzformereket eredetileg anomáliának ábrázolták, akiket vagy kihaltnak hitt különálló alcsoportként említettek, vagy úgy állították be, hogy soha nem is léteztek. Köszönjük, 1980-as évek! A márka harmadik évtizedére még mindig csak egy számjegyű volt azon női karakterek száma, akik tömegpiaci játékkiadást kaptak vagy visszatérő szereplői lettek a rajzfilmsorozatnak. Ráadásul néhányukat eredetileg férfi karakterként tervezték, vagy egyes piacokon férfiként ábrázolták. Bár még mindig viszonylag ritkák, az évek során egyre nagyobb számban és jelentőséggel jelentek meg, és általánosságban véve egyre igazságosabb megjelenést és lehetőségeket kaptak. Mára a női Transzformerek a kibertroni lakosság normális részének számítanak szinte minden kontinuitásban.

A hivatalos történetekben és játékokban való ritka előfordulásuk következményeként a női Transzformerek népszerűek a rajongói fikciókban. Ott gyakran használják a „femme” kifejezést rájuk, míg a „mech” szót a „férfi” Transzformerek megjelölésére. Mindkét kifejezés megjelent egy hivatalos történetben is: a Venus magazinban. Ez volt az első alkalom, hogy a „mech” szót konkrétan egy férfi Transformerre használták, míg korábban semleges, általános főnévként szerepelt különböző történetekben.

A női Transformer megnevezésére szolgáló alternatív szavak, amelyeket kétszer is használtak a kánonban, a következők: femme-bot, fembot, girl-bot, robot dame és esetleg robotessa.

A legtöbb kontinuitásban a női Transzformerek megjelenése azt sugallja, hogy legalábbis az emberibb vonásokat mutató egyedek esetében valamiféle „szexuális” dimorfizmus (itt inkább nemi, mintsem fizikai értelemben) jelen van. Szinte minden esetben a női Transzformereket kecsesebb formájúként, általánosságban véve kerekdedebb és íveltebb testfelépítésűként ábrázolják, mint férfi társaikat. Gyakran feltűnően hasonlítanak egy vékony, fémtestű emberi nőre, aki páncélt és egyéb robotalkatrészeket visel.

Vannak azonban kivételek. Azok a karakterek, akik játékfigurát is kaptak, lehettek robusztusabbak és kevésbé kifejezetten emberi női megjelenésűek. Ezt láthattuk például az Unicron-trilógia sorozatban, valamint a japán Generation 1 sorozat későbbi bővítéseiben, ahol a női karaktereket gyakran már létező „férfias” játékokhoz rendelték hozzá. Talán a legjobb ellenpélda erre Strika, aki nő, mégsem néz ki vagy viselkedik sztereotipikusan nőiesen. Az utóbbi években azonban ez a tendencia háttérbe szorult, ahogy a játékok technológiája fejlődött. Az Aligned és a Movie univerzumok számos női karaktere például motorbiciklikké alakul, ami vékonyabb, kecsesebb arányokat eredményez robotalakjukban. Természetesen itt is akadnak kivételek, mint például a nemrég bemutatott Strongarm, akinek megjelenése határozottan szögletesebb és robusztusabb.

Az egész jelenség fő oka az IDW Publishing 2014-es terveiben keresendő, amikor több női karaktert akartak bevezetni. Eredetileg két karaktert kevésbé vizuálisan „nőiesnek” szántak, és inkább „az alapértelmezett kibertroni dizájnnal” akarták megjeleníteni őket, hogy az olvasók csak a párbeszédükből tudják meg, hogy nők. Ezt végül elvetették, hogy egyértelműbb legyen, kik a női karakterek. Az emberek egyszerűen úgy vannak kondicionálva, hogy bizonyos megjelenési jegyeket bizonyos nemekhez társítsanak.

Az G1 kontinuitásban a női Transzformerek ritkák, de már a faj keletkezése óta létezőnek vannak beállítva. Már a Quintessonok uralma alatt, a rabszolgaság idején is létezett egy Beta nevű nőstény, ami arra utal, hogy a Quintessonok terméksorainak részeként a nőstények a hímekkel együtt készültek. Az Álcák között nem mutattak be egyértelműen női egyedeket, bár Nightbird megjelenése és a későbbi fejlesztésére utaló jelek nem váltottak ki kérdéseket vagy megjegyzéseket, ami arra utal, hogy létezhetnek női Álcák – vagy hogy az Álcákat egyszerűen nem érdekli a katonáik neme.

27 epizóddal Nightbird után hivatalosan is bemutatták a női Transzformereket a Female Autobots csoporttal. Shockwave többször is meglepődve reagál arra, hogy nem haltak ki, ami arra utal, hogy a nőstényeket már nem tartották a kibertroni faj részének. Ez akkoriban elég jó (bár nem tökéletes) magyarázatot adott arra, miért szerepeltek ilyen ritkán női Transzformerek, de ez nem akadályozta meg, hogy továbbiak jelenjenek meg a filmben és a harmadik évadban. Shockwave kijelentését talán retconnolták és felülírták, vagy az alábbi magyarázatok egyike lehet érvényes:

A női Transzformereket a The Search for Alpha Trion eseményei után építették vagy „fedezték fel”.

Shockwave mindig csak Autobotoknak nevezi őket, sosem Transzformereknek vagy kibertroniaknak. Lehet, hogy a női Neutrálisok (és az említett női Álca) létezése sosem merült fel… és hogy egyikük sem váltott oldalt a közelmúltban. De végül is a G1 rajzfilmet nem a hibátlan sztorija miatt nézzük.

Női karakterek feltűnnek itt-ott a Junkion törzs tagjai között is, többségük Arcee modelljét osztja. Wreck-Garnak például van egy „Junkion hölgy” társa a The Big Broadcast of 2006 epizódban. Nem világos, hogy pontosan hogyan működnek a kapcsolatok ebben az elszigetelt, médián alapuló Transformers-társadalomban, de figyelemre méltó, hogy Wreck-Gar és női társa „aludtak” egymás mellett trónszerű székeken, miközben televíziós adásokat néztek. A hölgy karaktermodellje valójában egy női Lithone-é – egy másik mechanikus faj tagjáé –, de nem világos, hogy ennek van-e jelentősége, vagy csak egy újrahasznosított dizájnelemről van szó.

A The Transformers: The Movie francia szinkronjában (de nem a tévésorozatban) mind Starscreamet, mind Shrapnelt nőként említik. Megatron például egyszer „une imbécile”-nek nevezi Starscreamet (a francia névelők nemenként változnak), míg Shrapnelt „Mademoiselle”-ként említik. Ennek a nemcserének az oka sosem lett teljesen tisztázva, de elképzelhető, hogy Starscream és Shrapnel viszonylag magas hangját véletlenül női hangnak hitték.

A japán G1 sorozatban egy új női Transformer jelent meg Minerva révén, aki a Headmaster Juniors csapatához csatlakozott. Az általa irányított transtector végül önálló lénnyé fejlődött. Eközben a Godmaster Overlord eredetileg két emberből állt, mielőtt öntudatra ébredt: egy házaspárból, Gigából és Megából. Annak ellenére, hogy kettős nemű eredete van, Overlordot „férfiként” kezelik.

A Victory mangában az Álca nőstények először (bár még mindig ritkán) jelennek meg a hivatalos történetekben. Esmeral (Deathsaurus felesége) és Lyzack (Leozack húga) szerepelnek benne, hogy megmutassák az Autobotoknak, miért harcolt Deathsaurus és csapata mindvégig: a családjaikért, akik otthon várják őket. Emiatt az Álcák életben maradnak az utolsó csatában. Ez meglehetősen furcsa megvilágításba helyezi a Transzformerek szaporodásának kérdését (és a manga szerzőjét is).

A Marvel Comics képregények amerikai történeteiben egyetlen női Transformer sem jelenik meg, és még csak nem is utalnak rájuk. A Recipe for Disaster! című történetben Cloudburst nyomás alá kerül, hogy kapcsolatot létesítsen a gyönyörű First One of Femaxszal, de elmagyarázza, hogy a Transzformerek fajként „nem rendelkeznek nemmel”. Ennek ellenére a férfi robotok az alapértelmezett normának számítanak: hímnemű névmásokat használnak, és külsejük is a „férfias” megjelenéshez igazodik.

A 53-as szám levélrovatában megerősítették, hogy a Transzformerek nem rendelkeznek nemmel, és csak azért használnak nemi megkülönböztető kifejezéseket, mert tőlünk vették át őket. Többségük olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket általában a férfiakhoz társítunk, míg a ritka kivételek, mint Arcee, olyan jellemvonásokat mutatnak, amelyeket a nőkhöz szokás kötni.

Simon Furman nem kapta meg ezt a levéloldalt, így alternatív magyarázatot dolgozott ki Arcee létezésére, aki az Egyesült Királyság poszt-filmes történeteiben tűnt fel. A Prime’s Rib! című történet szerint Arceet szándékosan hozták létre az Autobotok 1995-ben, hogy ő legyen az egyetlen női Transformer – ezzel próbálva kiengesztelni az emberi feministákat. A Ladies’ Night és Prime’s Rib! történetekben az Autobotok egyáltalán nem értik a nemeket vagy az emberek nemi szerepeit és sztereotípiáit. Ez az állapot azonban csak két percig tartott, miután Arcee megszületett: Optimus megkérte, hogy maradjon hátul, Arcee bosszankodott a „férfiakon”, Hot Rod pedig csak annyit mondott: „phwoar!” („Phwoar!” – brit szleng a vonzó nőkre.)

Bár a Transzformereknek „nincs nemük”, a Marvel-kontinuitás valójában az első, amely bemutatott egy női kibertronit: Auntyt, az Bárka űrhajó fedélzeti számítógépét, aki már az első számban szerepelt. A Raiders of the Last Ark című történetben nőies holografikus „arcot” kapott.

A brit kiadások levélrovatai két másik női Transformert is említettek: az Álca Powermaster Cliót és a feltételezetten Autobot Karmént, aki Blaster nővére. Ha valóban léteznek, és Blaster nem csak kitalálta őket, valószínűtlen, hogy Arcee-hoz hasonló módon építették volna őket (hacsak az Álcák nem törődnek különösebben a nemi reprezentációval), így az ő létezésüket inkább a „karakterisztikai” megközelítésbe lehetne illeszteni.

A Marvel képregények idővonalának két folytatásában is megjelentek női Transformerek. A BotCon Classics történetei (amelyek nem tartalmazták a brit anyagot) Elita One-t mutatták be a Games of Deception című történetben, hasonló módon, mint a brit Arcee-t. Simon Furman Regeneration One sorozatában pedig Botanica lett az új Transformers-generáció első tagja.

A Dreamwave Generation One kontinuitásban a Transzformerek eredendően nemi szempontból semlegesek, és csak az elveszett múltjuk furcsa sajátosságai magyarázhatják a női Transformerek megjelenésének és viselkedésének különbségeit. A Dreamwave éppen azon dolgozott, hogy több női Transformert vezessen be és tisztázza kapcsolatukat a Quintessonokkal, amikor csődbe ment.

A 2005-ös IDW kontinuitásban, mivel az IDW képregények idősebb olvasókat céloztak meg, a téma itt vált igazán bonyolulttá. Simon Furman eredetileg kijelentette, hogy nem fog női Transformereket használni az IDW kontinuitásban, amíg nem talál rá logikus magyarázatot. Nem zárta ki teljesen a dolgot, hiszen hasonló indoklást talált a Pretenderek létezésére, ami elvezetett a Stormbringer minisorozathoz. Az azonban egyértelmű volt, hogy a Transzformerek nem feltétlenül az emberi nemekkel azonosulnak, amikor holo-avatarokat választanak. Például Bumblebee Lindsay Lohan-hasonmást, Ultra Magnus pedig egykori emberi útitársát, Verity Carlót utánozta. (Ezt senki nem találta furcsának, kivéve amikor Magnus társai rácsodálkoztak, hogy a merev szabálytisztelő Magnus miért választotta pont a szabad szellemű Verity-t holoképként.

A kibertroni nemek kérdése először a Spotlight: Arcee című történetben került előtérbe. Ebben Jhiaxus őrült kísérletei révén hozta létre Arcee-t, egy semleges, vagyis addig robosztusabb, mondhatni férfias megjelenésű robotból, megpróbálva bevezetni a nemet a Transformers-fajba. A folyamat magában foglalta az alany CNA-jának (kvázi a kibertroni mesterséges DNS) közvetlen manipulációját. A kísérlet után Arcee bosszúhadjáratra indult Jhiaxus ellen, amely a galaxis számos pontján pusztítást okozott. Ez a történet sokakban visszatetszést keltett, mivel felmerült a kérdés, hogy pontosan mit is akar mondani a nőkről – vagy akár a transznemű emberekről.

Amikor 2012 elején James Roberts és John Barber átvették az univerzum irányítását, többször is felmerült, hogy több női Transformert vezessenek be. Már The Death of Optimus Prime történetben is terveztek ilyet, de ezzel elakadtak, és csak 2014-ben váltak valóra elgondolásaik, amikor Hasbro bemutatta Windblade-et, egy új női Transformer játékfigurát, amelyhez egy IDW-képregény is készült. A szerző, Mairghread Scott világossá tette, hogy Windblade nőisége nem véletlen lesz, és nem is egy sötét kísérlet eredménye. (Ez kisebb konfliktust okozott Furmannal, aki ezt személyes támadásként értelmezte.) Windblade érkezése ugródeszkaként szolgált további női karakterek bevezetéséhez: Chromia és az új Autobot Nautica is megjelent a Dark Cybertron crossover 8. fejezetében.

A képregények eleinte úgy mutatták be Windblade-et és társait, hogy a Caminus nevű kibertroni kolóniáról származnak, amely régóta el volt vágva mindentől. Kezdetben ezt a különbözőséget egyfajta allopatrikus fajképződésként ábrázolták (azaz a Caminus elszigetelődése miatt fejlődött ki a nemek rendszere). Barber és Scott azonban el akarták kerülni azt a sztereotípiát, hogy Caminus egy „csak nőkből álló bolygó” legyen, ezért hangsúlyozták, hogy ott mindkét nem békésen együtt él.

Hamarosan azonban az IDW-sorozatok közösen feltárták az igazságot: Kibertronon eredetileg is léteztek női Transformerek, de valami miatt ez az aspektus az idők során eltűnt. Caminus és más elveszett kolóniák (mint Prion és Eukaris) őrizték meg ezt az ősi hagyományt. A Robots in Disguise 37. száma ezt hivatalosan is megerősítette, és retconnolta, hogy Jhiaxus kísérletei valójában ezt az elveszett civilizációs elemet próbálták visszaállítani.

A Combiner Wars képregények fináléja tovább bővítette ezt a világképet: a női Transformerek más kolóniákon is jelen voltak, és megjelent Victorion, az első teljes egészében női Combiner csapat, amely hat független Transformerből állt.

Ezen a ponton, a Combiner Wars után, és a kolóniák létezésének köszönhetően a női Transformerek végre „normális polgárokká” váltak, és gyakran jelentek meg minden különösebb felhajtás nélkül. Olyan klasszikus G1 karakterek, mint Moonracer és Elita One (valamint háttérszereplők, mint Greenlight és Lancer), nem G1-es karakterek, mint Override és Airazor, valamint új karakterek, mint Nickel (az IDW első női Álcája) és Velocity is feltűntek. Sőt, olyan korábban férfi karakterek is nővé lényegültek át, mint Slide.

Hogy mi választja el a női Transformereket férfi társaiktól ebben az univerzumban, nem egyértelmű. A Spotlight: Arcee megállapította, hogy a „férfi” Transzformerek ösztönösen érzékelnek valamilyen „különbséget” Arcee-n, és öntudatlanul női névmásokat használnak rá. Ez a tulajdonság azonban nem vonatkozott a kolóniavilágok női Transformereire, mivel a Kibertron őslakosai néha véletlenül férfi névmásokkal hivatkoztak rájuk, vagy nyíltan megkérdőjelezték a nemüket. A More than Meets the Eye 31. száma eredetileg úgy írta le Nauticát, hogy „ösztriol-pozitív” szikratípussal rendelkezik (minden bizonnyal az azonos nevű női hormon alapján), de James Roberts a gyűjteményes kiadásban „ferrum-pozitívra” változtatta ezt, miután úgy döntött, hogy szükségtelen és „potenciálisan sértő” lenne azt sugallni, hogy a női és férfi robotok alapvetően különböznek egymástól.

Annak ellenére, hogy a történetben fejlődés történt, számos művész szabadon helyezett el különféle női karaktereket háttércameókban, még olyan esetekben is, amikor ezek a női Transformerek nem létezhettek volna Kibertronon. Különösen a Megatron Origin tartalmazott sok ilyen cameót, köztük Crasher, Elita One, Chromia és más generikus karakterek formájában. James Roberts évekig célozgatott arra, hogy lehetnek transznemű Transformerek, mielőtt végül felhasználta volna ezt a koncepciót, hogy megmagyarázza ezeket az össze nem illő helyzeteket.

Időnként a Kibertroniak – például a Primal Vanguard tagjai – találkoztak nemekkel rendelkező idegen fajokkal, és néhányan úgy döntöttek, hogy női névmásokat (és néha testformákat) vesznek fel, miután úgy érezték, hogy ez jobban illik hozzájuk. Ebből a felfedezésből született Anode és partnere, Lug, az első két egyértelműen, kánonikusan transznemű Transformer karakter.

Eközben a Robots in Disguise szerzője, John Barber mélyebbre ásott Arcee eredettörténetében, és több utalást is elejtett arra, hogy Arcee legalább részben beleegyezett Jhiaxus nemi kísérleteibe saját identitásproblémái miatt. Az eredeti IDW-univerzum utolsó száma végül megerősítette, hogy Arcee mindig is transznemű volt, és hogy szándékosan kereste fel Jhiaxust, nem látva benne az őrült tudóst, hogy segítsen neki az átalakulásában.

A Transformers-rajongói közösség és a valós világ popkultúrájának változó hozzáállásának eredményeként a 2019-es IDW képregényes újraindítás nagyrészt elvetette az előző évek bonyolult retconjait és logikai ugrásait, amelyek szükségesek voltak a női Transformerek befogadásának növeléséhez. Ehelyett a női kibertroniakat mindenféle formában és méretben a civilizáció elfogadott, normális részének ábrázolja.

A női Kibertroniak a kontinuitás szereplőgárdájának nagy százalékát alkotják. Windblade és Chromia főszereplőkként térnek vissza, míg a mitológiába új női karakterek, mint Termagax, Leviathan, Codexa, Accelerator és Gauge kerültek be. Eközben Slipstream, Shadow Striker és Strongarm más kontinuitásokból emelkedtek át a G1-alapú médiába. Hasonlóképpen, korábban kevéssé ismert G1 karakterek, mint Vibes és Flamewar, szintén feltűnnek.

A rajongók Hasbro-s eseményeken elmondták, hogy az egyik akadály a több női figura megjelenése előtt az, hogy ezek a játékok még mindig nem fogynak olyan jól. A nagy vállalatok pedig ritkán változtatnak a stratégiáikon, hacsak nem biztosak abban, hogy az új irány jövedelmezőbb lesz a réginél. Ha a női Transformerek több eladást hoznak, az új figurák megjelenéséhez és több fontos női karakterhez vezet majd a történetekben. Szóval, menjetek srácok, és vegyetek Arcee figurákat!

Én Ben voltam, sziasztok!