A Transformers sztorik mindig is a képregényipar élvonalában voltak; legyen szó a korai Marvel-évekről a modern csodákig, amelyeket az IDW nyújtott a rajongóknak, tovább erősítve franchise-t. Néha azonban a kreatív csapat agya totálisan elszabadul, és a Transformers két szembenálló robothadát olyan őrült kalandokba keveri, amelyek során kalandozásokra indulnak a Szellemirtók univerzumában vagy akár a My Little Pony világában. De az egyik legszokatlanabb és legizgalmasabb crossover amit valaha olvastam, az alakváltókat és a terminátorokat veti egymás ellen, egy olyan csatában téren és időn át, amelynek tétje az egész világ sorsa.

 Az 1. szám rögtön be is vezet minket a lerombolt jövő világába, amely a Terminátor-filmekben van már kőbe vésve. Ez azonban nem az emberi túlélők csatája a gépekkel. Ebben a világban a Skynet küzd, hogy visszatartsa az apokaliptikus kibertroni álca seregek támadását. Egy magányos Terminátort választanak ki, aki visszautazik az időben az alakváltó fenyegetés támadása előttre, hogy megváltoztassa a történelmet, és megmentse a Skynetet és a világot a földönkívüli zsarnokságtól. A Terminátorunk visszautazik az időben, és gyorsan azon kapja magát, hogy egy tök átlagos pincérnővel, Sarah Connorral utazik, méghozzá az autobotok hajójának, a Bárkának a becsapódási pontjára. 

A 2. szám már a kibertroni hajón, a Bárkán talál minket, miközben az álcák az autobotok maradványaival szórakoznak. A T-800-as beavatkozása megváltoztatja a csata Marvel képregényekből ismert kimenetelét és elűzi az álcákat, így az autobotok kényelmetlen szövetségben maradnak az egyetlen Skynet géppel. Az álcák persze nem adják fel egykönnyen, és közvetlen támadást indítanak a Cyberdyne Systems ellen, ahol aztán Sarah Connor is kioszt néhány seggbe rúgást, és fény derül a T-800-as titkos parancsára is. A 4 részes minisorozat legvégéig rengeteg easter egg, kikacsintás és utalás fedezhető fel.

Ez egy kivételes kis olvasmány volt. A sztori rendkívül szórakoztató, különösen akkor ha valaki hozzám hasonlóan mindkét franchise-ok rajongója. Alex Milne rajzai egészen fantasztikusak. Ő ekkorra már Guido Guidi után a Transformer dizájn nagyágyúja, és a kibertroni megjelenéseket kiválóan vegyíti a klasszikus „G1” stílussal ami az egész képregény folyamán végig gyönyörködtető volt a szemnek.  

Az önálló történetformátum jól működött, és az írók megérdemlik a dícséretet, főleg hogy ilyen jól sikerült a G1 Transformereit a Terminátor bevált történetébe integrálniuk. Mondanom sem kell, hogy az emberiségnek így megszívja a fütyikét! Tansformers vs. The Terminator erősen ajánlott mindkét franchise rajongótáborának.

Én Ben voltam, sziasztok!