A Nagy Háború, avagy a Harmadik kibertroni-i háború), az Autobotok és az Álcák közötti legnagyobb és legpusztítóbb viszály időszaka volt, amelyet érdemes több szempontból is megvizsgálnunk aszerint, hogy miképpen mutatták be az alakváltók különböző interpretációiban.

Kezdjük az alappal, vagyis a Marvel Transformers képregényekben megismert változattal. A Nagy Háború hosszú feszültségek időszaka és az energiahiány után következett, valamint egy pusztító háború után (Második Nagy Háború), amely elpusztította a központi tartományok fővárosait, Vos-t és Tarn-t. Iacon, a bolygó fövárosa szándékosan hagyta, hogy riválisai elpusztuljanak, és az utolsó hadúr meghalt a romok között, lehetővé téve Megatronnak (aki hagyta, hogy az hadúr meghaljon), hogy hadsereget hozzon létre, az Álcákat, a dühös Vos/Tarn túlélőkből.

Több ezer, több tízezer évnyi tervezés, fondorlat és erőgyűjtés után Megatron és az Álcák végül támadást indítottak, amely globális konfliktust robbantott ki megdöbbentő méretekben. Az Álcák terve az volt, hogy meghódítsák a teljes bolygót, és egy mozgó "kozmikus csatahajóvá" alakítsák, amely legigázhatja a galaxist! Az Álcák taktikája jól meg volt szervezve, és az Autobotok veszteségei egyre nőttek, míg fel nem bukkant Optimus, aki nagy tűzerővel rendelkező harcossá és kiváló vezetővé vált. Az ő segítségével az Autobotok képesek voltak tartani magukat az Álcák ellen. Őt bízták meg az Autobot erők teljes parancsnokságával Iacon sikeres védelme után: ez megállította az Álcák akkor megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását.

A bolygó pályája azonban kimozdult, és az Autobotoknak el kellett takarítaniuk az útjából egy aszteroida mezőt. Az Álcák rögtön megtámadták őket, aminek következtében Optimus és Megatron eltűnt. Mielőtt ez megtörtént, Optimus az Álcákkal való békekötés szükségességéről beszélt. Ez azonban az ő hiányában nem történt meg: a háború folytatódott az Álcákat vezető Trannis irányítása alatt, aki elfoglalta a Fővezér-nélküli bolygót, de nem tudta megsemmisíteni az Autobot ellenállást. Négy millió évvel később a Kibertronon a háború még mindig dúlt, és amikor Optimusz és Megatron felébredt a Földön, ott is folytatták a harcot.

A Nagy Háború legérdekesebb és egyben legtragikusabb lezázására a Marvel UK képregények lapjain került sor. 2510-ben az utolsó Álca is meghalt. A következő Nagy Háború rögtön ezután tört ki, a megkeseredett Autobot frakciók között. Ez, egy 1988-as Transformers Annual kiadványban esett meg, és pusztán a „Peace” vagyis a Béke „címmel ellátott történet a kedvencem; mindössze hat oldal alatt mély és nyugtalanító kérdéseket vet fel arról, hogy a háború miként rontja meg a lelket.

Szokatlan módon ezúttal nem Simon Furman írta a történetet, hanem egy új szerző, Richard Alan, de a karakterek és a felállás annyira összefonódik Furman jövővilágával, hogy azon tűnődöm, vajon nem volt-e köze a szerkesztéshez. Robin Smith a művész, aki hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egyes robotok (például Ultra Magnus) nagyobbak, mint mások, és a robotokat egységesen, kis testtel és nagyobb fejjel rajzolja. A stílus rendben van, de kissé zavar engem.

A történet 2510-ben játszódik a Kibertronon. A háború már évmilliók hosszú sora óta tombol, de ez az a nap, amikor „az utolsó Álcát is legyőzték”. Ez egy merész nyitás, és kétségtelenül megragadja az olvasó figyelmét; végül is ez egy olyan képregénysorozat, amelynek középpontjában az Autobotok és az Álcák közötti polgárháború áll. Soha nem álltunk meg, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan nézhet ki a háború vége. Egy ütött-kopott kinézetű Autobot bázison Blurr lihegve jelenti az örömhírt az Autobotok vezetőjének, Rodimus Prime-nak: „A háború véget ért, a háború véget ért”. Prime-on azonban nem látunk örömöt vagy ujjongást, talán megkönnyebbülést és hitetlenkedést, de úgy néz ki, mintha mindjárt összeesne.

Korábbi történetekben, mint a Wanted Galvatron, sokszor mutatták be úgy a vezetőt, mint aki kételkedik önmagában, és hibái miatt ostorozza magát. Nehéz feladat egy legendás vezető, mint Optimusz nyomdokain járni, de az 500 évvel későbbi Rodimus egy olyan robot, akit megtört az élet, fáradt, valószínűleg súlyos poszttraumás stressztől szenved, és szó szerint semmi nem maradt benne.

Ironikus módon éppen ebben a pillanatban van a legnagyobb szükség az ő vezetésére. Most egy erősen felfegyverzett harcos csapatot irányít, amelynek nincs többé célja vagy ellensége, ami összetartaná őket. Ami ezután következik, az szinte kiszámítható, de ettől még nem kevésbé sokkoló.

Nos, talán ez nem teljesen igaz. A klasszikus The Smelting Pool történet 1986-ból bemutatott egy Kibertront, ahol az Álcák megnyerték a háborút, de még akkor is létezett egy aktív Autobot ellenállási mozgalom. Ezúttal viszont az utolsó Álcát szó szerint földre küldték, méghozzá Springer és a Wreckers csapatának köszönhetően.

Rodimus összehívja harcosait, hogy megerősítse a bolygón terjedő híreszteléseket, miszerint a háború véget ért. Az összegyűlt csapat a kulcsszereplőkből áll, akik a 1988-as felállásban is fontosak voltak – Ultra Magnus, az Autobot tripla átalakulók, a Wreckers tagjai és a Technobotok. Bejelenti, hogy azonnali hatállyal lemond az Autobotok fővezéri tisztségéről, és átadja a Mátrixot, valamint a vezetői szerepet a hős Springernek.

Itt kezdődik az igazán érdekes rész. A tömegben ott van Triton, egy Álca kém, aki észrevétlenül megbújt az Autobotok soraiban 90 éven át. Küldetése (és fajának) bukásával néz szembe, hacsak nem tesz valamit, hogy megzavarja az Autobotok győzelmét, még ebben az utolsó pillanatban is. Megragadja az alkalmat, előlép, és megkérdőjelezi Springer alkalmasságát a békeidőbeli vezetésre, azt javasolva, hogy Ultra Magnus, aki korábban birtokolta a Mátrixot, lenne a jobb választás. Ebben egyébként van némi igazsága. Ez kiváltja Whirl haragját, aki megkérdezi, hol volt Triton „drága Magnusza”, amikor Springer elérte a nagy győzelmet. Triton megüti Whirlt, mire Roadbuster fegyvert ránt, és Scattershot (aki Magnus híve) arcon lövi Roadbustert, így csak egy füstölgő vezetékekből és áramkörökből álló halom marad a fejéből. Hűha! Rodimus látja, hogy a helyzet összeomlik körülötte, de tehetetlenül figyeli, ahogy az események kibontakoznak.

Sandstorm tüzet nyit Tritonra, és pillanatok alatt két Autobot frakció lő egymásra. A látótávolságon kívül egy Autobot jelvény lecsúszik a halálosan megsebesült Tritonról, felfedve az Álca jelvényt alatta. Ez az a nap, amikor az utolsó Álca elbukott... és a háború újra elkezdődött!

Ha ez nem egy nagy pofon, akkor mi az? Azt szeretnénk hinni, hogy az Autobotok végre észhez térnek, és rájönnek, hogy egy Álca bajkeverő manipulálta őket. De úgy tűnik, hogy mindenki annyira traumatizálva van az évmilliók óta zajló harcoktól, hogy elveszítették az egyenes gondolkodás képességét, és nem ismernek más utat, mint hogy ugyanazt a programot futtassák újra és újra.

A történet sötét, pesszimista és elképesztően ironikus, hiszen az Autobotok győznek, csak azért, hogy elveszítsenek mindent, és éppen azok a háborús fajokká válnak, akik ellen eredetileg fegyvert fogtak. Felmerül a kérdés, mi lesz ezután; vajon feltűnik-e egy erős vezető, aki lecsillapítja a helyzetet? Vajon a nép végül bebörtönzi vagy száműzi a valaha hatalmas harcosait, akik már képtelenek megállni? Erre nem kapunk választ, mivel soha nem készült folytatás. De a történet sok érdekes és megválaszolatlan kérdést vet fel.

De nézzük tovább, immár a Generation 1 rajzfilmsorozat alternatívájában. Itt a Nagy Háborút a Kibertron történelmének néhány krónikása szintén a Harmadik kibertroni Háborúnak nevezi. A béke időszakában, amelyet Kibertron Aranykoraként ismernek, Megatron újraszervezte az Álcákat azzal a céllal, hogy kihívja az Autobotokat a bolygó feletti uralomért, mindaddig is egy korábban már létező, militarista célokra létrehozott egység voltak. Minden más hasonlóképpen zajlott le, mint a képregényekben.

A Wings Universe a Generation 1 rajzfilmen alapul, de kisebb eltéréseket mutat a külcsín és a folytonosság szempontjából. Kilencmillió évvel ezelőtt az Autobot Főparancsnokság egy kezdődő, szervezetlen bűnözői csoportot, az Álcákat figyelte. Azonban nyílt háború robbant ki, amikor az Álca mozgalom megszerveződött, és olyan akciókat hajtott végre, mint a Van De Graaff lelövése. Miután megmentették a Van De Graaff teherszállító értékes rakományát az Álcáktól, az Eight Track legénysége, köztük Kup, bekerült az újonnan létrehozott Elite Guardba, hogy harcoljanak az Álcál ellen.

A háború megindulása után 10 éven belül az Álcákat már Overlordok, vagyis Hadurak vezették. Azonban Deathsaurus biztosította, hogy ő és Megatron maradjanak az egyetlen hatalomra törő riválisok azáltal, hogy egy öntudatlan öngyilkos merénylővel meggyilkolta a többi Hadurat. Később Megatron lett az Álcák egyedüli vezetője, miután egy tisztességtelen párbajban legyőzte Deathsaurust. Eközben, miután a Combaticonok árulása következtében az Elite Guard nagyrészét lemészárolták, az új Autobot hadsereget immár Optimus Prime vezette. A háború egy időre lecsillapodott, amikor Kibertronon energiahiány lépett fel, ami arra késztette az Autobotokat és a Álcákat, hogy sztázis kamrákba vonuljanak vagy elhagyják a bolygót a Bárka és a Nemesis fedélzetén.

Millió évekkel később, a Nagy Háború végül 2013-ban ért véget a Pax Cybertronia aláírásával, amelyet az Autobotok, Álcák és Jhiaxus klónjai kötöttek meg az Autobot Városban, a Földön. A békeszerződés részben Jhiaxus tettei révén jött létre: amikor elindította a Gép Háborúkat azzal a céllal, hogy békét hozzon Kibertronra az összes „Első Generációs” Transformer kiirtásával, akaratlanul is rávezette az Autobotokat és az Álcákat, hogy egymásért harcoljanak, ahelyett, hogy egymás ellen. Sajnos az Álca kommandós egység, a Squadron X túl messze tartózkodott, és nem kapták meg a háború végéről szóló értesítést. Egy csapdát állítva a Torax Prime-on az ellenségeik, a Wreckerek számára, akik soha nem jöttek el, mert ők megkapták a háború végéről szóló hírt, a Squadron X tagjai végül az unalomból megölték egymást. Tornado és Ferak maradt az egység egyedüli túlélője.

Az IDW 2005 folytonosság is megérdemel pár sort. Itt a Nagy Háború magjait (bár itt szintén nem volt az első „nagy” háború) sok éven át tartó társadalmi rétegződés ültette el, amit egyre önzőbb felső osztály hozott létre, akik mindenkit kizsákmányoltak a merev és korrupt rendőrség segítségével. A szikrát az adta, amikor Kibertron korrupt kormánya, a Szenátus egyes frakciói támadást szerveztek Nominus Prime, a vezető Fővezér ellen. Ezzel, bár nem sikerült megszerezniük a régóta elrejtett Mátrixot, ürügyet találtak arra, hogy bevezessék a „Clampdown” nevű bolygószintű biztonsági rendszert, amellyel minden ellenállást brutálisan elnyomhattak.

Kup szerint a Mátrix volt az egész háború gyökere. A Clampdown alatt az Autobotok a Szenátus békefenntartó erejeként működtek, ami tovább növelte a feszültséget. A politikailag aktív Transzformerek hangosan tiltakoztak, de őket is brutálisan elhallgattatták; még a Szenátuson belül is voltak hangadók, például Ratbat, akik megpróbálták kihasználni a társadalmi feszültségeket. Egy egykori energon-bányász, aki szökevényből földalatti gladiátor lett, Megatron összegyűjtött egy csoport gladiátort, elítélt szökevényeket és más elégedetlen botokat Kaon városállamban, és létrehozta az Álca frakciót.

Miután Megatron legyőzte Sentinel Prime-ot, és felszámolta a korrupt Szenátust, a béke esélyesnek tűnt, amikor Zeta Prime átvette a biztonsági erők irányítását és Kibertrin de facto vezetője lett; ám később kiderült, hogy ő mindenkinél könyörtelenebb diktátor. Orion Pax és Megatron együtt próbálták megállítani az Omega Sentinel hadseregét, de miután Megatron megölte Zeta Prime-ot ez a lövés volt végül az, amely elindította a háborút, és a béketárgyalások véget értek. Ekkor kezdődött igazán a konfliktus, amikor Orion Pax, aki megszerezte a Mátrixot és Optimusz lett, és Megatron mindketten a Kibertron irányítására törekedtek.

A háború több mint négymillió évig tartott, és teljesen élettelenné tette Kibertront, mígnem a „Káosz Háború” Galvatron ellen, amely a bolygó helyreállításával zárult, véget ért. A legtöbb Álca börtönbe került, és ezrek tértek vissza a bolygóra a háborúból menekült semleges Transzformerek közül. A Nagy Háborút ekkor hivatalosan befejezettnek tekintették.

Én Ben voltam, sziasztok!