„Keress. Ölj. Tisztíts. ” – A D.J.D. jelmondata

A Decepticon Justice Division, avagy az Álca Igazságügyi Divízió (DJD) egy olyan részlege az Álca hadseregnek, amely az igazságszolgáltatással foglalkozik. Ezt persze nem a szó legnemesebb vonatkozásában kell érteni. Ők ugyanis olyan dezertáló és bujkáló Álcák felkutatásával és változatos módokon történő kivégzésével foglalkoznak, akik ellenszegültek Megatron parancsainak, vagy letértek az „útról”. A DJD tevékenységénék hatékonyságát jelöletlen sírok ezrei, tízezrei bizonyítják, feltéve, hogy az áldozatból maradt annyi, ami elegendő egy temetéséhez.

Ha az Álca vagy és a Megatroni-propaganda árulója, esetleg dezertőr, netán transzgresszor, akkor haver megszívtad az olajoskannát, mert jó eséllyel rákerültél a Listára, amelyen azoknak a nevei állnak, akik megkérdőjelezték Megatron uralmát. A nagy hadúr pedig akaratának végrehajtásához megtalálta a legalkalmasabb alakváltókat. Ha a pletykáknak hihetünk, mindig megtalálják a zsákmányt, és a lehető legpiszkosabb módon kivégzik őket, hogy példát statuáljanak rajtuk keresztül. Számos alakváltó a DJD tagjai közül élő kínzóeszköz, vagyis a borzalmas fájdalom eszközeivé képesek átalakulni. Oly félelmetes a hírnevük, hogy sok Álca előnyben részesíti a öngyilkosságot, mintsem a DJD megtalálja őket helyett... ám sajnos sok Álca csak akkor tudja meg, hogy a Listán voltak, amikor a végrehajtó alakulat megérkezik. Nyilvánvalóan ezért rendkívül népszerűtlenek az alakváltók körében, sokan csak azt csodálják, hogy milyen alacsony szintű szabálysértés is feljuttat az átkozott Listára.

A csoport tagjainak összetétele az évek során sikat változott, de az öt alapvető tag mindig ugyanazokat a kódneveket használja: az első öt kibertroni város nevét, amelyek elsőként estek el az Álcák előtt. Ha egy tag meghal, egy másik Álcát választanak ki, hogy átvegye a helyét és a nevét. Csak a csoport vezetője, Tarn, ismert úgy, hogy a csoportban a kezdetektől részt vett. Mellette gyakran felbukkanó tagok még Helex, Kaon, Tesarus, 113-as Ügynök (korábban „Vos”, most „A Háziállat”), Vos és Nickel.

Bár elsősorban a lázadó Decepticonok megölésével foglalkoznak, imádnak Autobotokat is ölni. Ennek ellenére szigorú utasításokat kaptak, hogy semleges kibertroniakkal ne szálljanak szembe. Mivel mind Megatronnak, mind Tarnak van hajlama a színházias előadásmódra, a csoport szigorú forgatókönyvet követett műveleteik során, először erejüket fitogtatva űzni kezdik az áldozataikat, akit csak akkor ölnek meg, amikor a nyomorult a rettegéstől már rimánkodik a halálért. A D.J.D. belső struktúrája azonban nagyon bürokratikus volt, Tarn folyamatosan teljesítményfelülvizsgálatoknak, egészségügyi és biztonsági ellenőrzéseknek vetette alá álcáit, és rendszeres imaórát rendelt el Megatron szobrainál!

Nem csoda hát, hogy amikor Megatron az IDW képregenyeinek történetfolyamán egy időben autobot lett (igen, ilyen is volt), Tarn hite megrendült vezérében, és önkezével készült kioltani saját életét. Mielőtt azonban túladagolta volna magát a mérgező nukleonnal, ráeszmélt egy sokkal jobb lehetőségre. A Tarn találkozót szervezett a hűtlen Deathsaurus-szal, nem azért, hogy megölelje őt, hanem hogy szövetkezzen vele. Cserébe ő és minden katonája törölve lennének A Listáról. Némi kezdeti súrlódás után Deathsaurus beleegyezett az együttműködésbe. Miután a DJD-t Deathsaurus seregének hozzáadásával megerősítették, Tarn kijelentette új céljukat: megölni a hűtlen Megatront és minden társát a Lost Light fedélzetén. Megatron megátkozta a DJD-t, amiért elrontották az esélyét a megtisztulásra, majd aktivált egy antianyag bombát a harc közben, amely széttépte őket. A Decepticon Justice Division így elenyészett. A Nagy Háború alatt a DJD az Iaconban található Mandala épületében működött Soundwave felügyelete alatt. A háború vége után három évszázaddal Kaon és Tesarus szobrai még mindig ott álltak a Mandala folyosóin, emlékezve tetteikre.

A DJD vezetője, Tarn, egy beteg fasz. Kultúrával öl meg... és erőszakkal is. Tarn egy szókimondó Álca. Semmi sem ad neki nagyobb örömet, mint gyönyörű zenét játszani, miközben lírai idézeteket mormol Megatron filozófiai műveiből. Általában akkor hódol ezeknek a örömöknek, amikor éppen speciálisan modulált hangfeldolgozóját használja, hogy a DJD legújabb vétkesének szikráját öngyilkosságra késztesse. Tarn megtestesíti a csapat mentalitását. Elkötelezett a Megatron ügye iránt, sőt annyira, hogy az Álca jelvényt a saját arclemezére heggesztette. Nincs olyan hűtlen, vagy gyáva, aki el tudna menekülni előle.

Megjelenése ellenére Tarn tele van ellentmondásokkal. Magát a DJD központi oszlopának tartva, éppen olyan brutálisan erőszakos tud lenni, mint bármelyik másik Álca, de bürokrataként látja magát, csapatát pedig adminisztrátoroknak a hivatali gépezetben. Úgy véli, tettei teljesen indokoltak, mégis gondolatai néha állandó önmegtagadás állandó áralmlását képezik. Keményen dolgozik, hogy szigorú, de igazságos csapatit vezessen, és nem veti meg az elfogulatlan, rászoruló kóborok befogadását sem. Másrészről az összes gondolata a kifinomultságról és kontrollról szól, Tarn könnyedén át tud változni az életveszélyes agressziótól a legkisebb provokáció hatására. A függőségei miatt már évekkel ezelőtt kiégett az eredeti átalakító fogaskereke, és a erőnlétnövelő Nuke-ra való támaszkodása vezethet ahhoz, hogy elveszti önmagát a erőszak iránti vágyában. És kétségtelen, hogy bármennyire is próbálja magát meggyőzni a ellenkezőjéről, Tarn egy igazi szociopata gyilkos. Végül az, hogy Tarn egy szörnyeteg-e vagy sem, lényegtelen. Az Álca ügy iránti teljes elkötelezettsége azt jelenti, hogy gondoskodni fog arról, hogy mindenkit, aki elgondolkodna nemes céljainak elhagyásáról, átjárjon a Megatron iránti félelem.

Erdetei nevén Damus egy kivételesen erős képességgel rendelkezik. Pusztán az érintésével működésképtelenné teheti a nem érző gépeket, ám ez minden alkalommal fájdalmat okoz neki. A háború előtt Damus a Jhiaxian Advanced Technology Akadémiára járt, ahol valószínűleg megpróbálták elemezni az agyhullám-mintáit, és státuszát titokban tartották a Szenátus és a Funkcionista Tanács előtt.

Valamikor átlépte a Szenátust, és empuratának vetették alá: kezét és fejét kicserélték, hogy kiközösíthető legyen. Ettől kezdve, hogy összhangba hozza erejével, magát "Glitch"-nek hívta. Orion Pax kitalált egy tervet egy bomba ellopásához, amit a Matrixnak álcáztak Nominus Prime holttesténél. Egy szenátor barátja felbérelte Damust, Windchargert és Skidset az Akadémiáról, hogy részt vegyenek a rablásban. Damus feladata a tükröző sugarak deaktiválása volt a Primal Basilica felett, és habár némi nehézség adódott, amikor Damus véletlenül blokkolta Skids horogkapcsát az érintésével, a terv sikeres volt.

Miután a szenátus elkezdett darabokra hullani, Damus már új kezeket kapott, és megtanulta használni erejét távolabbról is. Sajnálatos, hogy Orion Pax, vagyis a későbbi Optimusz ajánlotta Glitch-nek olvasásra, ami úgy látszik túl jól sikerült, ugyanis Damus, avagy Glitch az Álca szellemiség rabja lett.

Hogy mikor és hogyan csatlakozott Damus az Álcákhoz, az ismeretlen, de később Megatron azt állította, hogy szándékosan pont őt mételyezte meg ideológiáival. Elég korán csatlakozott Damus az Álcákhoz, hogy ott legyen Megatron indulásakor a kibernetroni hadjárat kezdetén. Lobe felügyelte az újjjáépítését, Damus ereje és kitartása Prowl szerint ugyanolyan szinten állt, mint Megatroné. Saját állítása szerint az Álcák jelképét azért vette fel az arcára, hogy az Álca felsőbbrendűséget jelképezze vele, legalábbis ezt mondta magának, valójában az volt a célja, hogy senki ne vegye észre, amikor lehunyja a szemét az Álcák brutalitásánál.

Damus a Grindcore börtön parancsnoka lett, ahol kapcsolatba került "Az Égi Szvit" nevű zeneművel, maximális hangerővel játszotta, hogy elnyomja a foglyok sikolyait, akiket beolvasztás általi kivégzés várt. Az egyik foglya, röviddel azután, hogy a börtön olvasztókamrája meghibásodott, az ő régi társa, Skids volt. Damus alkut kötött Skidsszel, hogy megjavítsa azt, mondván, hogy "teleportáló kamra", és 50 foglyot engednek szabadon Grindcore-ból emiatt cserébe. Sikerült becsapnia Skidst, aki Damus körül elég nyugodtnak érezte magát ahhoz, hogy a dicséretet valóban elfogadja, és később több szabadult foglyot is kipréseljen belőle.

Végül Damus mind az ötven foglyot a "teleportáló kamrába" küldte, és kegyetlenül arra kényszerítette Skidst, hogy nézze, ahogy egy csoport foglyot kivégeznek vele, beleértve Skids cellatársát, Quarkot, és őket öntötték a további kivégző egységek létrehozásához használt nyers anyagokba. Damus szándékosan használta az eseményt Skids megtörésére. Miután Damus "Tarn"-ként lett a DJD vezetője (és soha többé nem használta régi nevét), ereje olyannyira fejlődött, hogy hangjával is leállíthatott érző gépeket, irányítása alatt pedig az olvasztókamrák szüntelen dolgoztak. Mindenét alárendelte Megatron feltétlen imádatának, ezért is kattant be, mikor az Álcák vezére oldalt és ideológiát váltott.

Én Ben voltam, sziasztok!

Nagy rajongója vagyok az első generációnak, de mindamellett egy alternatív univerzumért is odáig vagyok, ez pedig a Hearts of Steel vagyis Acélszívek képregény-minisorozat, amelyet az IDW Publishing adott ki 2006-ban. A 4 részt magába foglaló sorozatot a Hálózsák képregények oldalain el is tudjátok olvasni. Ez volt az első és egyetlen sztori az IDW The Transformers: Evolutions sorozatában. Egy alternatív, első generációs kontinuitásban játszódik, amelyben a Transformers első kapcsolatfelvétele az emberiséggel a 19. század végén, nem pedig a 20. század végén történt meg.

A sorozatot Chuck Dixon írta. Eredetileg Ted McKeever rajzolót kerték fel mellé és elkészítette a legelső rajzot hozzá, amely végül az 1. szám borítója lett, de ismeretlen, valószínűleg kreatív nézeteltérésekből fakadó okokból Guido Guidi vette át a munkát, megtervezve a karakterek új 19. századi formáit, és megrajzolt a négy számból hármat. A harmadik szám Antonio Vasquez és Luis Czerniawski rajzaival készült.

Öt évvel az eredeti mini-sorozat után a kreatív csapat visszatért a Transformers univerzumba, és két számmal csatlakozott az IDW Infestation 2 eseményéhez. 2014-ben a sorozat az X-akták: Conspiracy crossover részeként került át a modern időkbe. Az Infestation első és második felvonása egy hatalmas crossover sztorifolyam volt az IDW akkori összes címében, ezzel rengeteg izgalmas team-up és találkozás jött létre.

Az Acélszívek története azzal kezdődik, hogy az alakváltók csatát vívnak a jégkorszaki Földön, és ennek eredményeként bizarr állati alternatívákat alakját veszik fel. Amikor az éghajlat lehűl, és kitör a jégkorszak, mindkét harcoló oldal a föld alá húzódik, és a mélyhibernáció időszakába lép, amelyből csak a 19. században ébrednek fel. Hamarosan mindkét fél szövetséget köt az emberekkel, és a kor technológiáját felhasználva folytatja a háborút, miközben az Álcák megpróbálják elérni a New York-i villamosenergia-termelő állomást, hogy hadigépezetét megerősítse. John Henry és Mark Twain, valamint más történelmi személyiségek kiemelkedő szerepet játszanak a sorozatban.

Nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez a történet mikor játszódik, néhány ellentmondásos információ miatt, amelyek nem egyeznek a valós élettel. A polgárháborút nem említik, tehát nagy valószínűséggel 1865 után történt. Mark Twain 1864 és 1866 között élt San Franciscóban, és úgy tűnik, hogy ott él ebben a történetben. A 4. számban azonban azt állítja, hogy van egy lánya, ami 1872 (Susy Clemens születése) és 1874 (Clara Clemens születése) közé helyezné a történetet. A történet fináléja egy versenyfutásból áll New Yorkba, ahol Thomas Edison elkészült az első villamosenergia-termelő létesítményével; ez biztosan a Pearl Street Station, amely a valóságban 1882-ig nem működött. A folytatás, az Infestation 2 kifejezetten 1888-ban játszódik, és úgy tűnik, hogy a visszatérő emberi karakterek nem öregedtek húsz évet.

A történet első néhány oldala azt mutatja, hogy a Transformerek közvetlenül egy (meghatározatlan) jégkorszak előtt érkeztek a Földre, és ott háborút vívtak, majd dinoszauruszokat, óriási rovarokat és (esetleg) más vadállat formákat használtak alternatív módként. Sok főszereplő viseli ezeket a jellegzetes testeket a történet első felében, mielőtt járműalapú formákat öltene. Ez volt a Jégkorszak nagy háborúja.

Ebben a történetben a legtöbb Transformers 19. századi mozdonyok és vasúti kocsik formáját ölti, nem pedig 20. századi autókat, repülőgépeket és hasonlókat. Néhány figyelemre méltó kivétel ez alól a Shockwave, aki hajóvá válik, a Scourge, aki léghajóvá változik, és a Keresők, Üstökös vezetésével, akikből kétfedelűek lesznek Az Optimusz csak alvó állapotban jelenik meg, a Megatron pedig egyáltalán nem, bár mindkettő koncepciórajza megtalálható. A Megatron koncepcióterveit elkészítették, de végül nem használtak.

Úgy tűnik, a történetben bemutatott Transformerek nem csak a Föld gépein

ek megjelenését veszik át, hanem technológiai szintjét is. A mozdony formájú Űrdongót szén táplálja, Scourge valódi gázzsákot használva repül, Ravage pedig kellően sebezhető ahhoz, hogy egy gázrobbanás is elegendő ahhoz, hogy cselekvőképtelenné tegye.

A történet rendkívül szórakoztató és kiváló alternatívát biztosít azoknak, akik a megszokottól eltérő környezetben is kíváncsiak kedvenc alakváltóikra.

Én Ben voltam, sziasztok!

Amikor még általános iskolás koromban eltöltöttem két hetet a Németországba szakadt nagybátyámnál, egy ottani strand bazár részén szembesültem a rettenetes ténnyel, hogy egy néhány állványból és kirakatból álló részen több amerikai játék lelhető fel, mint Miskolc összes akkori játékboltjában együttvéve. Annyi GI Joe-t, Transformerst, He-Man és egyéb akció figurát még életemben nem láttam együtt egy helyen, mint akkor, de különösen felkeltette a figyelmem egy szép nagy doboz, amely több figurát rejtett magában, szép cizellált betűi pedig a Devastator feliratot hirdették a már ismert Transformers logó mellett. Mint minden magyar gyerek akit arra neveltek, hogy építse a szocializmust, jómagam is erős késztetést éreztem a munkagépekké alakuló gyilkos robotok megszerzésére, de a játékok ár címkéje és nagybátyám totális érdektelensége irányomban ezt is majd a jövőbeli Ádámka (vagyis Ben) feladatává tette, hogy idővel meglepjem egy ilyennel a jó mélyen bennem elfojtott gyermeket. A saját pszichózisom helyett azonban most foglalkozzunk cikkem mai tárgyairól, a Devastator nevű óriás Álca robotot alkotó Szerkesztettekről.

 Devastator vagyis a Pusztító, egy rendkívül erős harcos, és ebben az értelemben a Szerkesztettek (Constructicons) összeolvadása egy hatalmas siker. Mentálisan viszont jóval kevesebb, mint az alkotórészei összessége. A Pusztító primitív lényében csak azok a gondolatok és cselekedetek vannak jelen, amelyekben az összes alkotóelem egyetért, ez pedig pusztító dührohamokhoz vezet, mivel amúgy is ritkán értenek egyet másban, mint a zabolátlan tombolásban. Tekintettel a Pusztító e dühkitöréseinek hatalmas erejére, Megatronnak abszolút nem lehet oka panaszra. A Pusztító nevű Álca kombinálódott óriás robotot általában a következő harcosok alkotják:

Scrapper (vezető) – jobb láb

Hook – felső test

Bonecrusher – bal kar

Long Haul – alsó test

Mixmaster – bal láb

Scavenger – jobb kar

Néhány kontinuitásban az elrendeződés és a tagok olykor változnak, vagy felcserélődnek.

A Pusztító a franchise lassan 40 éves történelmében szinte állandó hellyel rendelkezik bír, és mint az első combiner robot, úttörőként szolgált a későbbi ilyen csapatok számára – pont megfelelő feladat egy hat tagú munkagép-flottának!

Pusztító, a Transformers sorozatban, eredetileg a G1 (Generation 1) univerzumban jelent meg, amely 1984-ben indult el. Az első combiner Transformer-karakterként Devastator a Constructicons, vagyis Szerkesztettek nevű Álca robotok alcsoportjának összeolvadásával jön létre. Pusztító nem csak a sorozatban, hanem a képregényekben, játékokban és animációs filmekben is megjelent. Nyomtatott formában (képregényekben és könyvekben) többféle verziója is létezik a karakternek, attól függően, hogy melyik történetet vagy univerzumot követi. Az animációs filmekben és a televíziós sorozatokban szintén különböző verziók jelennek meg, amelyek a karakter jellemzőit és külsejét változtathatják. Műanyagban, vagyis játék formájában, számos különböző Devastator figura jelent meg az évek során. Ezek a játékok lehetnek részei a fő Transformers játékvonalaknak vagy különálló kiadások is lehetnek, amelyek a karakter ikonikus formáját ábrázolják, de sokszor teljesen felrúgják a szabályokat és elképesztő módokon mutatkoznak be. Pusztító egy olyan ikonikus alakváltó karakter, amelynek hosszú és gazdag története van a Transformers világában. Az idők során több verziója és interpretációja született, de mindig egy brutális erejű és elrettentő jelenség maradt ebben a franchise univerzumban.

Ahogyan sok más korai G1 Transformers esetében, Devastator is egy Diaclone játékként kezdte földi pályafutását. A legeslegelső tervek szerint még öt tag alkotta volna a hatalmas robot monstrumot, de a szerkezet instabilitási problémái indokolták egy hatodik alkotóelem betervezését a gépezetbe. A galériában az első képek között megtalálhatjátok ezt a prekoncepciót és a végleges gyártásba kerülőt is, amely ekkor még kék és piros színekben pompázott.

A Diaclone figurák két különböző színösszeállításban voltak elérhetők, a csapat felének állandóan sárga-narancs színe volt, amit a valós életben használt építőgépeken láthatunk. A járművek egy csomagban voltak elérhetők, hogy a szuper kreatívan elnevezett Build Robo-t alkossák, amelyet előbb a már említett szettben majd később egyenként lehetett megvásárolni. Ha hozzám hasonlóan szereted a Transformers világát, valószínűleg láttad már ezeket a színösszeállításokat - már több alkalommal használták őket hamisított Devastator figuráknál is.

A Build Robo 1985-ben került kiadásra az Egyesült Államokban a Transformers játékvonal részeként, mint a jól ismert Devastator. Itt is elérhető volt hat egyedi Constructiconként - Hook, Scrapper, Long Haul, Mixmaster, Scavenger és Bonecrusher - vagy egy dobozkészlet formájában. Devastator volt az első összeállított robot, amely megjelent az amerikai piacon, és ennek köszönhetően a gyermeki igények tárgya volt. Az új színösszeállítás - egy halványzöld alapon az Álca lila - talán kevésbé színpompás robotot eredményezett, de olyan egységes egészet alkotott, amelyhez kevés más összeállított robot tudott felérni. Az egyetlen fizikai változás az volt, hogy a kézrészekben található rakétakilövők rugói balesetvédelmi okokból gyengébbek voltak, ami azt jelentette, hogy csak a japán gyerekek vagy a japán játékokat gyűjtők juthattak olyan Devastatorhoz, amely komoly Rocket Punch funkcióval rendelkezik.

Mint az első összekapcsolódó robot, a Devastator számos kialakítási megoldást alkalmaz, amelyek később általánossá váltak... és néhány olyat is, amelyek nem. Ahogy későbbi összekapcsolódó robotok esetén, a Devastator is olyan külső részeket tartalmaz, amelyeket hozzá lehet adni a végtagokhoz, a fejhez és a mellvérthez. Ezek a figurák viszont csak egy helyes konfigurációban tudnak Devastatort formálni. Később mód volt arra, hogy az őt követő combiner robotokat bármilyen konfigurációban össze lehessen építeni, vagyis egy kart alkotó robotot lábrészként is fel lehet használni. Itt azonban még szó sem lehet erről, mivel a Devastatort alkotó robik jelentősen eltérő csatlakozókkal rendelkeznek.

Devastator gyakran szerepelt a G1 rajzfilmben, ahol Arthur Burghardt volt a szinkronhangja, aki egyben a GI Joe Destro eredeti hangja is volt. Valójában annyira gyakran szerepelt, hogy sokszor ellentmondásos módon használták fel. A Constructiconokat a G1 sorozat gyártási terveiben és úgymond sorozat bibliájában a „nincs egyértelmű eredetük” kategóriába sorolták... ami talán azért van, mert végül három eredetük lett. A harmadik évadban, és a G1 idővonal legrégebbi pontján, ők voltak azok az Álcák, akik Megatron építették. Igen jól olvasod. A második évadban, a „Omega Supreme Titka” című részben, békés, nem Álca, hanem Autobot Szerkesztettek voltak, akiket Megatron agymosott, hogy lerombolják saját teremtésüket, a Kristályvárost, és átalakították őket Devastatorrá, hogy ellensúlyozzák Omega erejét. Itt létezett a csapatnak egy hetedik, Autobot tagja, Hauler, akit Megatronnak nem sikerült elfognia. Végül, a hivatalos rajzfilmes idővonalban, a Szerkesztetteket Megatron építette a Földön az első évad „Heavy Metal War” című epizódjában, erősítésként a Dinobotok által jelentett fenyegetés ellen.

Ahogy sok más G1 karakter esetében, Devastator a Pusztító közönségkedvenc felbukkanása 1986-ban történt a Transformers animációs mozifilmben. Devastator Megatron aduásza volt az Autobot város ostromában, könnyedén áttörve az Autobot védelmet, egészen addig, amíg Optimusz meg nem érkezett a Dinobotokkal. Devastator továbbra is kemény harcot vívott velük.

A képregényes Marvel G1 kiadásokban Devastator, nem jelent meg túl gyakran - a Marvel képregények gyorsan váltogatták a szereplőket, hogy minél több játékot fókuszba helyezzenek. Azonban a Marvel G1 Devastatornak megvan az az előnye a rajzfilmessel szemben, hogy egyértelmű eredete van! Sokkoló (Shockwave) teremtette, aki ellopta a Teremtő Mátrixot, a Szerkesztettek összekapcsolódtak, hogy Pusztítót formáljanak és visszaverjék az Autobotokat, miközben Fülelő (Soundwave) megpróbált most először, négy millió év után kapcsolatba lépni a Kibertronnal. Bár Pusztító túlságosan butának bizonyult ahhoz, hogy sikeresen szembe szálljon az Autobotokkal, és még akkor is, ha Fülelő kommunikációs eszköze megsemmisült, a küldetése sikerrel járt. Ezután Devastator csak kétszer jelent meg az Egyesült Államokban: egyszer, amikor az Autobotok megküzdöttek az szerkesztett robottal, hogy megtanulják, hogyan alkalmazzák ezt a technológiát a saját Aerialbotjaikra, és egyszer a GI Joe vs. Transformers történetben. Volt néhány kizárólag az Egyesült Királyságban megjelent epizód is, amelyekben a Constructiconok, képtelenek az összekapcsolódásra, de megpróbáltak egy másolatot készíteni a Pusztítóról. De Acélfej (Ironhide) és Űrdongó (Bumblebee) meg tudta állítani a Szerkesztetteket, mielőtt ez a másolat összeállhatott volna.

A G1 korszakban néhány további Devastator játék is megjelent. Devastator az egyike volt azoknak a Transformers alakoknak, amelyeket Decoysként formáltak meg, és 1987-ben csomagoltak be a kártyás Transformers játékokhoz. Ezek a Decoys játékok kisebb méretű figurák voltak, amelyek a főbb karaktereket ábrázolták, és a Transformers sorozat élményét fokozták azzal, hogy további karaktereket adtak a kínálathoz. Devastatorként Decoy változata egy további gyűjthető verziót kínált a ikonikus összekapcsolódóból.

Devastator, mint a G1 korszak sok robotja szintén megjelent Action Master változatban is, ami azt jelentette, hogy a mérete megegyezett a többi, 4 hüvelykes Transformers figuráéval, és nem lehetett átalakítani. Így a Szerlesztettek kis méretű, végtag formájú entitásokká váltak, és képtelenek voltak összekapcsolódni Devastatorrá. Én nem igazán szeretem az Action Master szériát, mert ebben pont az alakváltók lényege, az alakváltás képessége vész el, de tény, hogy sok érdekes és izgalmas játékszett megjelent ebben a felhozatalban, és Ebayen jó áron a mai napig sokat lehet találni bontatlanul.

És természetesen ott van a Generation 2! A G2-ben megjelent a G1 Devastator játék egy sárga színben, valamint egy kissé élénkebb, kevésbé kékes lila színben megjelenő robotot adott hozzá a kínálathoz. Egy későbbi változtatás során hozzáadtak egy igazán gyönyörű narancssárga Devastatort a palettához, de ez csak a KB Toy üzletekben jelent meg!

Miután a G1 véget ért, Devastator mint karakter és fogalom alvó állapotba került a Beast Wars és Machines korszakban. Egy építőipari járműveken alapuló összekapcsolódó robot jelent meg a Car Robots/Robots In Disguise (2001) sorozatban, amit Build King/Landfill néven ismertek. A Pusztító valódi tiszteletadása a Transformers Armada sorozatban a Scavenger karakterrel történt. A karaktert az egyik Constructiconról nevezték el, és az Álcáktól átállt az Autobotokhoz. A japán Micron Legend TV sorozatban a karakter még „Devastor” néven szerepelt, ami a G1 Devastator japán neve.

A következő év sorozata, a Transformers Energon, kiemelt szerepet szánt az összekapcsolódásnak, mint a sorozat központi eleme. A sorozat végén három klasszikus Scramble-stílusú összekapcsolódó robotot vezettek be, közülük az egyik a Constructicon Maximus. A klasszikus Devastatorral ellentétben ez egy öt darabból álló összekapcsolódó robot, amelynek végtagjai teljesen cserélhetőek a saját maguk és a másik két fajtája, a Superion Maximus és a Bruticus Maximus között. Eközben a Transformers Universe sorozatban két G1 Devastator figura készült. Az egyik a Robots In Disguise Build Team formáira épült, a másik pedig egy Micromaster összekapcsolódó robotokból álló szett, amelyet Decepticon Sixbuildernek neveznek, és korábban Japánban voltak kizárólagosan elérhetők, mielőtt a KB Toys exkluzív kiadásaként Devastator néven megjelentek.

Amikor a képregény kiadási jogok átkerültek az IDW-hoz, az új kontinuitás követte azt a sémát, hogy Devastator lett az első teljesen sikeres összekapcsolódó robot - bár korábban próbálkoztak már. A hat elmének ilyen módon való összekapcsolódását a Constructiconok közös, ironikus vágya, a pusztítás tette lehetővé. Devastator jelentős szerepet játszott az All Hail Megatron történetszálban, ahol Megatron egyik legfélelmetesebb fegyvere volt, amit az emberiség ellen fordítottak. Évekkel később Scrappert, az egyik Szerkesztettet meggyilkolta Spike Witwicky, hogy megakadályozza a Pusztító újbóli összekapcsolódását. Ez azonban nem állította meg a csapatot, akik visszaszerezték társuk testét, hogy újra összekapcsolódjanak. Bár jelentősen lelassultak, de a Pusztító újra összeállt.

Évekkel később, a Robots In Disguise képregények oldalain, Pusztító az Álcák által kidolgozott átfogó terv részeként szerepelt, hogy elfoglalják Kibertront a háború látszólagos vége után. Az eredetileg Scrapper helyére kiválasztott helyettesítő végül maga Megatron lett volna, de a kombináció mentális hatásai miatt a folyamatot először tesztelni kellett. Bombshell - aki az IDW folytatásban Shockwave és Jhiaxus kombinációkutatásain alapuló Devastatort hozta létre - kényszerített egy Autobotot, Prowl-t, hogy legyen Devastator központi magja. Az Autobot végül visszanyerte a kontrollt a kombináció felett, és miután a z Álcák tervet megakadályozták, a Szerkesztettek úgy döntöttek, hogy Prowl (Portyázó, aki amúgy a kedvenc autobotom) mellett maradnak, mert vonzó volt számukra a logikán alapuló elméje. Végül a „Prowlastator” formálódott, technikailag Autobotnak beszámítva.

A Pusztító és kalandjai ezen a ponton természetesen még korántsem értek véget. A karaktert Michael Bay is felhasználta a filmjében, egy elég látványos kombinációt létrehozva, de a figura tényleg kimerült az eszetlen rombolás bemutatásában. Amíg a Legacy szériában várok egy kiadásra, addig nagyon elgondolkodtam egy 3rd party Jinbao változat beszerzésén. Igény esetén szívesen bemutatom majd.

Én Ben voltam, sziasztok!

„Még a nagy Optimusz is elesett... én élni akarok! Folytassam? Ezt nem lehet! Nem tehetem... csak a külsőm Scorponok! Belül Lord Zarak vagyok. Egy ember. Egy gyenge, gyarló ember! Ez nem az én háborúm! Csak állsz itt Zarak és nézed, hogy halnak meg a harcosaid. Amikor kötésbe léptem Scorponokkal nem csak a fejemet adtam... eggyé váltam vele. Az igazi Scorponok nem hátrálna meg. Elfogadná a felelősséget. A sorsot! És ÉN mást tegyek? Nem! Unikron! Várj csak! Jövök!”

Ma egy veszélyes, ravasz és fortélyos alakváltóról lesz szó, aki amellett, hogy rendkívül intelligens, hatalmas nyers erővel is rendelkezik, ami miatt a Transformers rajongók egyik legnagyobb kedvence világszerte, és persze az enyém is. Scorponok gyaránt kényelmesen mozog a szokatlan stratégiák és az erőszak között, bár inkább az utóbbira épült: állatias alternatív formájában fegyverekkel van roskadásig, több ágyúval és a rettegett elektro-csapásmérővel, valamint a hatalmas ollóival, amelynek szorításából senki sem menekülhet. A csatatéren kevés olyan ellenfele akad, aki élve megúszna egy vele való összecsapást.

Mielőtt megismernénk Scorponok történetét, úgy érzem feltétlenül ki kell térnünk az őt és Zarakot kombináló fejmester eljárásra. A fejmesterek egyfajta szimbiontikus változatai a Transzformerek életformájának, amikor egy kisebb lény, gyakran, de nem kizárólagosan organikus, átalakul egy nagyobb robot fejévé. A fejmester kötődés általában két értelmes lény között történik, de előfordult olyan eset is, amikor a fej vagy a test nem-értelmes szerkezet, amelyet teljesen a másik partner irányít.

Amikor két értelmes lény között történik, a fejmester eljárás sok előnyt nyújt: A partner ellenőrzése alá kerül egy nagyobb, erősebb test, és a Transformer extra perspektívát kap a csatatéren, a pszichikus bináris kötődés lehetővé teszi számára, hogy saját ötleteit, taktikáit és ösztöneit, valamint a partnerét is felhasználja olyan gyorsan, mintha a saját fejéből származnának (mivel onnan származnak). Az agilitás, reakciósebesség és célzás pontossága gyakran fokozódik az eljárás során.

Az eljárás hátránya az, hogy a kibertroni alakváltók, ha elválasztva vannak a partnereiktől, nincs szabad akaratuk többé. A legtöbben képesek a partnerek nélkül tovább működni járművekként, de robot módjukban nem tudnak sok mindent tenni, maximum előre programozott parancsoknak vagy önvédelmi funkcióknak megfelelni. Az organikus létformák fejmesterré alakítása egy rendkívül összetett és gyomorforgató eljárás. A legtöbbször humanoid lény csontszerkezetét, izomzatát és olykor szerveit is eltávolítják vagy átalakítják, legtöbbször olyanok a műtét közben, mint egy kibelezett és lenyúzott, meggyötört húscafat.

A szerveket és a csontokat hidraulikával, belső fémvázzal és mikro motorokkal pótolják, vagy drasztikusabb esetekben az alanynak csak a feje marad sértetlen (bár az idegi összeköttetés miatt az agyát is bedrótozzák), a teste pedig teljes egészében szintetikus vázat kap. A fejmester eljárást nem lehet visszafordítani. Az egyetlen olyan fejmester, aki képes volt eredeti testébe visszatérni, az a Fortress Maximuszt irányító Spike volt, aki egy sokkalta komplexebb exo-páncélt viselt, mint más fejmesterek.

A "fejmester" kifejezés egyaránt vonatkozhat mind a kis partnerre (a fejre), mind az eredeti alakváltóra (a testre). Néha egy fejmester pár közösen irányíthat egy nagyobb, város méretű testet. Az így létrejövő Titán dupla-fejmesternek is nevezhető.

Négy millió évvel azután, hogy Optimusz és Megatron elhagyták a Kibertront, Scorponok és Álcái leromboltak egy Autobot várost és a túlélőket begyűjtötték, hogy egy hatalmas olvasztókohóban kivégezzék őket. Azonban Fortress Maximus és az Autobotok rajtaütötték a táboron, és visszavonulásra kényszerítették a hadvezért katonáival egyetemben, de a fogságba esett alakváltók hamvain ez már nem segített.

Az ellencsapás persze nem várt sokat, Scorponok és harcosai betörtek Maximus bázisára a Mangán-hegységben, ám felfedezték, hogy az egész komplexum elhagyatott. Tisztán véletlenül egy adást kaptak a korrupt nebuloszi kormányzótól, Zarak-tól, aki tájékoztatta őket, hogy Fortress Maximus és az Autobotok nemrégiben megérkeztek Nebulosra, és segítségüket kérte a behatolók eltávolításában - nem tudva Scorponok igazi természetéről, vagy terveiről, hogy meghódítsa ezt az új világot. Amint megérkeztek a bolygóra, Scorponok kissé összezavarodott, ugyanis semmiféle Autobot ellenállásba nem ütköztek, és azon töprengett, hogy az idegenek talán fizikailag föléjük kerekednek. Ezek a gondolatok elszálltak, amikor először meglátta a kicsinyes és túlontúl emberi Zarak urat; ami meggyőzte arról Scorponokot, hogy a nebulosziak puhák és teljesen figyelmen kívül hagyhatók. Scorponok elfogta Zarakot, és kikényszerítette, hogy árulja el az Autobotok lelőhelyét.

Miután megtudta, hogy Maximus önmagát és négy követőjét feladta annak érdekében, hogy más Autobotok békében élhessenek, Scorponok és csapata ostrom alá vonta a nebuloszi fővárost, Koraját. Amikor az őslakosok visszautasították a követelésüket, hogy adják át a kezükben lévő Autobotokat, az Álcák elkezdték módszeresen lerombolni az újonnan épített erődítményeket. Azonban mielőtt áttörhettek volna, a városkapuk kinyíltak, és öt Autobot jelent meg, akik bináris kötést alkottak a helyi nebulosziakkal, és harcra kész "Fejmesterekké" fejlesztették magukat. Ahogy Brainstorm és Chromedome könnyedén áthatoltak Scorponok védelmén, az Álca hadúr újra visszavonulást parancsolt.

Scorponok és csapata alaposan felsült, és kutatni kezdték a módját annak, hogyan kerekedhetnének felül ellenségeiken. E kutatás közepén Apeface és Snapdragon tértek vissza egy sikertelen hódításból, miután két Autobot fejmester legyőzte őket. A még mindig a fogságukban lévő Zarak felvázolta az Autobot fejmester technológia előnyeit, és végül meggyőzte Scorponokot és öt másik Álcát, hogy vegyenek részt az átalakító folyamatban. Az Álcák azzal a csellel csalogatták csapdába az Autobotokat, hogy Zarak lányát, Llyrát használták csaliként, akinek kedvese, Galen, Fortress Maximus fejmestere lett. Scorponok nyers ereje leküzdte Zarakot, és gyorsan elfeledkezett magáról - még saját lánya veszélyeztetése sem okozott neki többet pillanatnyi habozásnál, mielőtt Scorponok személyisége újra előtérbe került. Amíg az Autobotokat lefoglalta a nebuloszi túszok kimentése, Scorponok és fejmesterei szétzilálták a védelmüket.

Zarak és szövetségesei folytatták kampányukat, hogy elűzzék az Autobotokat Nebuloszról - bár a bolygó médiuma minden csatát a nebulosziak győzelmeként állított be, minden új összecsapás az ellenfeleikkel megsemmisítette a pótolhatatlan bolygó csodáit, beleértve a Melanossus Merkúr Kerteket és a Gyermekotthont. A Galennel folytatott szópárbaj közben Zarak bevallotta, hogy Scorponok romboló befolyása hatással van az elméjére, és arra készteti, hogy szörnyű tetteket kövessen el, amiket másképp soha nem tenne meg. Zarak rövid időre megszabadult Scorponok irányításától, hogy megmentse az Autobotokat, és tájékoztassa őket egy távoli "Föld" nevű világról, de a nebuloszi hamarosan visszakerült fejmester partneréhez, és újabb támadást indított.

Scorponok elrabolta Pointblanket, Crosshairst, Sureshotot és a hozzájuk tartozó nebuloszi partnereiket, látszólag azért, hogy tökéletesítse a fejmester program folytatásaként létrejött célmester (targetmaster) eljárást. Scorponok az organikus és mechanikus partnerek közötti összekapcsolódási hibákat igyekezett kiküszöbölni, de sajnos rá kellett jönnie, hogy a mentális kapcsolat zavarait a társak kompatibilitási hibái okozzák. Időbe telik amíg a húslények összehangolódnak az alakváltókkal.

Az Autobotok igyekeztek elhagyni a Nebuloszt, hogy Optimisz erőihez csatlakozhassanak a Földön. Természetesen az Álcák követték őket, az egykor paradicsomi Nebuloszt pedig véres és feldúlt romhalmazként hagyták hátra. Amikor megérkeztek a Földre, Zarak és Scorponok elméje teljesen összemosódott, ahogy a mindinkább a hatalomtól elvakult Zarak átvette a domináns szerepet a partnerkapcsolatukban - bár Zarak megőrizte saját intellektusát és akaratát, követelte, hogy "Scorponokként" szólítsák őket, amikor a kombinált robotmódjába váltottak. A régi Scorponok tudata teljesen háttérbe szorult, és a nagy harcos új változata már teljes egészében Zarak irányítása alatt állt, aki követte a jelzést az elhagyott Autobot bázisra a St. Hilary hegységbeb, de csak Spike Witwicky-t találta ott. Amikor Fortress Maximus és az Autobotok visszatértek a barlangba, Scorponok túszul ejtette Spike-ot; a következő harcban Scorponok egy kőomlást idézett elő, amely sikeresen megölte Galent. Scorponok csalódására azonban Spike átvette Galen helyét, összekapcsolódott Cerebrosszal és Fortress Maximusszal, és kényszerítette Scorponokot a visszavonulásra.

Lopakodással és ármánnyal Scorponok megszilárdította helyét a Földön: remélve, hogy elrejtheti katonái robotikus jellegét, Scorponok és követői megszerezték egy genetika laboratórium irányítását, és annak technológiáját felhasználva hat követőjüket "Pretenderekre", vagyis organikus páncélba bújtatott Színlelőkké fejlesztették. Az Autobotok kiirtása érdekében Scorponok létrehozta az "Z Alapítványt", amelynek Zarak és a többi nebuloszi fejmester volt a vezetője, és felbérelte a "Begerjedő" nevű csoportot, hogy kipróbálják a bénító eszközöket az alakváltokon, persze Autobotokon.

 Azonban amikor a bérgyilkosok visszafordultak és megtámadták munkaadóikat, Zarak személyesen lépett közbe, átváltozva Scorponokká. Azonban a Begerjedők egyike, Felix képes volt átalakítani a Zaraktól kapott eszközöket úgy, hogy ne csak az Autobotokra hanem az Álcákra is hatással legyenek, megbénítva ezzel mindkét oldalt.

Scorponok persze kiszabadult és tovább folytatta a tervét, hogy meghódítsa a Földet. Az ötödik Pretender, Bomb-Burst, megjelent az Earth Defense Command székhelyén, és manipulációval az emberi vezetők közül néhányat az Álcák oldalára állított. Eközben a többi Pretender különböző helyszíneken okozott káoszt és pusztítást a Földön. Az Autobotoknak össze kellett fogniuk, hogy megállítsák Scorponok terjeszkedését.

A nagy összecsapás során Scorponok és Fortress Maximus ismét szembe kerültek egymással. A csata végül az Autobotok győzelmével zárult, és Scorponok kénytelen volt visszavonulni a Földről. Ez azonban nem jelentette Scorponok teljes vereségét, és a jövőben még többször visszatért, hogy fenyegetést jelentsen mindenkire.

Scorponok kénytelen volt elhalasztani a bosszúját, és csatlakozott a két frakció és korszak összes alakváltójával a dühöngő Galvatron elleni harchoz. Annak ellenére, hogy új szövetségesek óvták, hogy felelőtlenül veti magát a harcba a jövőbeli Álca vezér ellen, Scorponok nem volt hajlandó meghallgatni a tanácsokat. Ez egy alapos verést eredményezett, és megmaradt csapatainak kellett elvonszolnia őt a csatatérről.

Az alakváltók bolygóján, Primus közvetlenül szólt gyermekeihez, és tájékoztatta őket arról, hogy részt fognak venni akár akarnak akár nem, az Unicron elleni végső csatában. Ahogy az Armageddon közeledett, Scorponok bevallotta félelmeit Optimusznak, aki megnyugtatta, hogy nincs szégyen abban. Scorponok megfogadta, hogy büszke lesz, ha harc közben elesik Optimusz oldalán... és majdnem így történt, amikor egy csoport Unicron-hívő támadást indított ellenük. Bár Scorponok megfontolta, hogy hagyja veszni Optimuszt, becsülete meggyőzte arról, hogy megmentse ellenfelét a biztos haláltól; mohósága ellenére Scorponok megtartotta az egyik hívő életét Optimusz kérésére.

Unicron néhány másodperccel később megérkezett Kibertronra, és elkezdődött a végső csata. Scorponok eleinte megbénult a gigászi méretű ellenfelük láttán, és később félelme még inkább nőtt, amikor Optimuszt könnyedén félre taszították. Hirtelen szembesült a saját halandóságával, és rájött, hogy nincs többé Scorponok, csak Lord Zarak, egy fáradt öreg ember, aki egy testbe van zárva, ami már nem az övé. Ennek ellenére Zarak felkészült a harcra, és kegyetlenül támadta a bolygófaló lényt, amíg egy tűzcsóva halálosan megsebesítette. Haláltusája közben Optimusz köszönetet mondott Zaraknak, akinek füstölgő maradványa Kibertron háború szaggatta fémfelszínén pihent meg... egészen addig amíg... de erről majd máskor.

Én Ben voltam, sziasztok!

A Transformerek történetének bármelyik változatát is kedveljük, előbb vagy utóbb belebotlunk a Quintessonok nevű különös és ősi fajba, amelynek sötét történelme és árnyékos mesterkedései szorosan összefonódnak a kibertroni alakváltók történetével, kapcsolatban állva Primusszal és Unicronnal is. A galaxis-szerte kereskedőkként, kufárként és üzletemberekként ismertek, de az ügyleteik ritkán tisztességesek, gyakran tele vannak intrikával és árulásokkal. Jobban kedvelik a finom manipulációt, a tervezgetést és a fejlett technológiát, mint a nyers erőt, de ha ezek nem válnak be, számíthatnak a parancsnokságuk alatt álló halálos Sharkticonok és Alliconok légiójára, valamint egy kolosszális űrhajóflottára. Ugyanakkor a Quintessonok maguk nem rendelkeznek nagy harci képességekkel, és abszolút gyávák, ha nincs mi mögé bújniuk. Például teljesen tehetetlenek lennének egy Sharkticon-felkeléssel szemben.

A Quintessonok főként (ha nem is teljesen) mechanikus lényeknek tűnnek. Több különböző formában jelennek meg, amelyek közül néhányat a Quintessonok különös bírósági rendszere alapján azonosítanak.

- Quintesson bíró

- Quintesson poroszló

- Quintesson hóhér

- Quintesson ügyész

- Quintesson tudós

Nem csak a bíráknak van több arcuk, bár az egyetlen ismert kivétel a kétarcú tudós, aki a transz-organikusok elsődleges megalkotója volt. Az egyik arcát súlyosan megsebesítették, ezt egy maszkkal fedte el. Ez a tudós tervet szőtt, hogy rábírja az Álcákat, hogy akaratlanul is szabadítsák ki a transz-organikusokat a Kibertron mélyén lévő börtöneikből, hogy azok elpusztítsák az összes alakváltó létformát. A trans-organikusok a Quintessonok első teremtményei voltak, még a Transformereknél is régebbiek. Még a Transformerek mércéjével mérve is nagy méretű bestiákat egyszerű feladatokra is alkalmatlannak ítélték. Túl erőszakosak és irányíthatatlanok voltak, úgy tűnt, hogy csak egyetlen dologra alkalmasak: pusztításra.A legtöbb ilyen lényg megsemmisítették a távoli múltban, de azokat, amelyeket nem lehetett elpusztítani, egy hibernációs kamrában hagyták, mélyen Kibertron belsejében.

A terv végül visszafelé sült el; a Dweller nevű lény megölte a többi transz-organikust, és az Autobotok kilőtték az űrbe... ahol a tudós hajójának ütközött, amely éppen a Kibertron felé tartott. Feltételezhető, hogy a tudós végül elpusztult, amikor a Dweller kiszívta a hajóból és annak utasaiból az energiát.

A biztonsági tisztek valószínűleg a Quintessonok egyik ősi modellje voltak, és talán az egyetlenek, akik beépített támadóképességekkel rendelkeztek, egyesek karcsápjaik egy részét túlméretezett sugárfegyverekkel helyettesítették. Ezek a sugárfegyverek azonban semmit sem értek a transz-organikus bestiák ellen. Nem ismert, hogy ez a Quintesson-modell létezik-e még a „modern” időkben.

A G1 Transformers rajzfilm kontinuitásában van főként fontos szerepe a Quintesson fajnak. A történet szerint évmilliókkal ezelőtt a Quintesson nevű idegen faj élt a bolygó méretű gyárban, amelyet Kibertronnak hívtak. Korai kísérleteik során mesterséges életet hoztak létre, aminek eredményei a Trans-Organikusok lettek. Néhány Quintesson tiltott művészetek felé fordult, és más dimenziókba száműzték őket. Végül a Quintessonok két sorozat értelmes robotot hoztak létre: az egyik sorozat a háztartási feladatokra és munkaerőként használt robotokból állt (ezeket hívták Autobotoknak), míg a másik katonai célokat szolgált (ezek voltak az Álcák). A Quintessonok rendkívül kegyetlenek voltak teremtményeikkel szemben, ami végül széleskörű lázadáshoz vezetett, amelyet az Autobot A-3 egység indított el. A Quintessonokat arra kényszerítették, hogy elmeneküljenek a bolygóról, végül a kicsavart Quintessa bolygón telepedtek le, de hatalmas gyűlöletet tápláltak az összes Transformer iránt a következő tizenegy millió évben.

Ezt az időt azonban termékenyen töltötték, technológiát adtak el más fajoknak, és gyakran manipulálták az űr egyes régióinak politikai és katonai helyzetét, hogy növeljék eladásaikat, miközben szorgalmasan nyilvántartották munkájukat naplóikban. Időnként egy-egy olyan faj, mint például a Zamojin, fenyegetést jelentett a Quintessonokra, és ezt azzal oldották meg, hogy egész űrterületeket zártak le kvadránzárakkal, gyakorlatilag elsorvasztva ezzel a számukra problémás régiókat.

A 86-os mozifilm idővonalán, amely 2005-ben játszódik, szintén bemutatták őket, amint foglyokat ejtenek, elítélik őket, majd A Sharkticon hadseregükkel feletetik a nyomorultakat. A Quintesson bíróság által tartott álpereknek látszólag semmi céljuk nem volt, talán csak a Quintessonok szórakoztatására szolgáltak, mivel a bírói döntések után is azonnal a falánk Sharkticonok elé vetették a vádlottakat, még akkor is, ha ártatlannak találták őket. Azonban a Dinobotoknak sikerült megmenteniük a Quintessonok által elfogott két Autobotot. Ráadásul Grimlock lázadást robbantott ki a Sharkticonok között.

A Quintessonok részvétele ezekben az eseményekben, vagy legalábbis hasonló eseményekben, a „Transformers: The Animated Movie” című képregény minisorozatban és a „Transformers the Movie” című történetkönyvben is meg lett örökítve.

Egy évvel (vagy esetleg öt évvel, attól függően, kit kérdezünk) Unicron veresége után a Quintessonok újra felbukkantak. Először egy Sharkticon kommandócsapatot küldtek, hogy elraboljanak különféle Autobotokat (valamint Spike Witwickyt, bár ez talán véletlen volt). Miután elfogták őket, a Quintessonok láthatóan jobban érdeklődtek a foglyok kihallgatása iránt, mintsem hogy a Sharkticonoknak vessék oda őket. Végül azonban bűnösnek találták a foglyokat abban a bűnben, hogy Transformersnek születtek.

Miután Rodimus és az Aerialbotok megpróbálták megmenteni a fogva tartott barátaikat, a Quintessonok megkísérelték megölni a megmentőket azzal, hogy elpusztítják az egész Quintessa bolygót. Miután ez a terv kudarcot vallott, a túlélő Quintessonok megkeresték a jelenleg vezér nélküli Álcákat, és energont kínáltak nekik cserébe, ha megtámadják a bolygóra menekült Autobotokat. Amikor az újonnan feltámadt Galvatron megérkezett, hogy visszakövetelje seregét, a Quintessonok szövetséget kötöttek vele, hogy megtámadják Kibertront, cserébe az Álcák Vezérkristályáért, amely valójában nem is létezett, csak a Quintessonok hazugságaiban.

A Quintessonok szinte azonnal elárulták Galvatront, miután megnyerték a csatát, és elküldték a Sharkticonokat, hogy meghúzzanak egy kapcsolót, amely az egész galaxisban minden Transformert szó szerint megdermesztett volna. Bár a Sharkticonokat visszaverték, Galvatron mégis meghúzta a kart. A Quintessonok leszálltak a Kibertronon, hogy visszaköveteljék a bolygót, de Spike megsemmisítette a kapcsolót, és a Quintessonok kénytelenek voltak menekülő kapszulában elhagyni a planétát.

A későbbi Quintesson-tervek sem voltak kevésbé gonoszak. Egy renegát Quintesson tudós három Transformert és egy embert rabolt el, hogy viselkedésüket tanulmányozza, ami majdnem az egész csoport halálát okozta, miután egy fekete lyukba sodródtak. Később a Quintessonok feltámasztották a 86-os mozifilmben elhunyt Optimuszt, hogy csapdába csalják az összes Autobotot, és megsemmisítsék őket egy szupernóva segítségével. Azonban nem számoltak azzal, hogy Rodimus arra kényszeríti Optimuszt, hogy felülkerekedjen a programozásán, és azzal sem, hogy Optimusz képes lesz feláldozni magát újra az Autobotok megmentéséért.

Később a Quintessonok megkísérelték átírni a történelmet azzal, hogy megakadályozzák Kibertron elvesztését, és egy Időablakot hoztak létre egy aszteroidán, amely Kibertronra irányult tizenegy millió évvel ezelőttre. Az Autobotok megtámadták az aszteroidát, elfoglalták, miközben néhány társuk áthaladt az Időablakon, és ezzel az idő szövete kezdett felbomlani, minél tovább maradt nyitva az ablak. A Quintessonok több kétségbeesett kísérletet tettek az aszteroida visszaszerzésére, mielőtt meggyőzték Rodimus Prime-ot, hogy zárja le az Időablakot, bár a terveik végül meghiúsultak, mivel az időben elmozdított A-3 visszatért a múltba, hogy részt vegyen a lázadásban. Ezzel elindítva azokat a folyamatokat, amelyek miatt kialakult az ismert alakváltó történelem.

Miután egy Quintesson napló elveszett a Junk bolygón, a Quintessonok elkezdtek tudatalatti üzeneteket küldeni a Junkionok televízióján keresztül, hogy rávegyék őket a rendrakásra, és hogy ne bízzanak más élőlényekben. Sajnos a tudatalatti jeleket sugárzó berendezés megsérült a napló visszaszerzési kísérlete közben, így a Junkionok az egész galaxisnak kezdtek tudatalatti üzeneteket sugározni. Az ezt követő csatában a Quintessonok ismét megpróbálták visszaszerezni a naplót, de egy eltévedt lövés kiejtette azt a vonósugarukból. A napló ismét felbukkant az Angarrix szektorban, miközben az Autobotok béketárgyalásokat folytattak Xetaxxis és Lanarq között, két bolygóval, akiket a Quintessonok manipuláltak, hogy fegyvereket adhassanak el nekik. Annak ellenére, hogy a Quintessonok mindent megtettek, a napló eljutott a konferenciára, ahol leleplezték a beavatkozásukat, és az Autobotok megsemmisítették a Quintesson hajót, miközben az két omega bombát próbált leszállítani, hogy elpusztítsák a bolygókat.

A Quintessonok más terveket is kieszeltek az Autobotok elpusztítására. Az egyik terv Daniel Witwicky elrablását jelentette, és egy olyan géphez kötötték őt, amely a valóságba hozta álmait. Sajnos az álomképek ellenük fordultak, amikor Rodimus elérte Daniel alvó tudatát.

Amikor Galvatron beavatkozott az X Kvadráns zárásába, a Quintessonok beléptek a zárba, magukkal víve több Transformert is. Sajnos a zár újranyitásához szükséges izolátorkulcs megsérült, így kénytelenek voltak megszerezni Perceptor univerzális emulátorát. Perceptor úgy programozta az eszközt, hogy amikor a Quintessonok használták, az véglegesen hatástalanította a kvadránszárat. Egy másik dimenzióban, Menonia bolygóján az Autobotok megtalálták a renegát Quintesson tudóst, Mara-Al-Utha-t, akit egy helyi varázsló, az Arany Egy segítségével győztek le.

Amikor Rodimus megkérte Sky Lynxet, hogy találjon neki egy Quintessont, Sky Lynx arról panaszkodott, hogy a Quintessonok elbújtak a galaxis legtávolabbi részein, és nehéz lesz őket megtalálni. Ennek ellenére Sky Lynx sikeresen megtalált egyet, akit a Gyűlöletvírus által megfertőzött Sharkticonok üldöztek, és elvitte őt a Földre, hogy új életet leheljen Optimusz testébe. Az egyedül maradt Quintesson több másik Autobotot is feltámasztott, hogy segítsenek Optimusznak visszaszerezni a Mátrixot Rodimustól. Mindent megtett, hogy feltartsa a fertőzött Transformereket, miközben Optimusz a Mátrixba merült, és megtalálta a módját a Gyűlöletvírus gyógyításának.

Én Ben voltam, sziasztok!

A most következő sorok egy olyan kis robotról fognak szólni, aki bár társai között a legkisebbnek és leggyengébbnek tűnik, de az Alakváltók kalandjaiból tudhatjuk jól, nem minden az aminek látszik. Űrdongó, avagy Dongó, úgy duruzsol az autobotok fővezére, Optimusz körül, mint egy szorgos kis méhecske, de a szerepe nem merül ki annyiban, hogy csodálja vezérét. Űrdongó hűséges és tettre kész fegyverhordozó, akinek hatalmas „szíve” van, nem is csoda, hogy cseppnyi vállaira pakolják jó ideje az egész Transformers-franchise minden nyűgét, s nyilait.

Mint mondtam, az autobotok között ő az egyik legkisebb, de ez nem jelenti azt, hogy megfutamodik a harctól. Emiatt társai és az emberek is felnéznek rá (vagyis lenéznek rá, hogy fel tudjanak nézni), ám gyakran kerül olyan helyzetekbe, amikor a többieknek kell megmenteniük a fém-seggét a bajból. Dongó amolyan kis beszivárgó és felderítő egység, az autobotok James Bond-ja, csak nála a sármot és a jó kiállást a cukiság faktor kimaxolása és az ölelni valóan gömbölyded VW Bogár formák jelentik. Az ember szó szerint legszívesebben megcsipkedné a pufi pofiját.

A nagy kibertroni háború előtti életéről keveset lehet tudni. Egyes források szerint ő és Sziklaugró is templomőrök voltak, más infók szerint Dongó amolyan minden lében kanál munkás-drón volt csupán. Egy apró csavar a nagy gépezetben. De dolgozzunk a tényekkel és főleg a G1 sztorik alapján ismert történetével.

E szerint 4 millió évvel ezelőtt már felderítőként tagja volt Optimusz fővezér belső köreinek, így amikor a Bárka nevű űrhajóval az autobotok egy kisebb osztaga elhagyta a Kibertront, ő is velük tartott. A hajót álca támadás érte, aminek következtében a primitív, Föld nevű bolygó egyik tűzhányójának tövébe csapódtak, ahol Steven Spielberg éppen a Jurassic Parkhoz castingolt dínókat. A becsapódás ereje majdnem minden életet kioltott a hajó fedélzetén (lásd nemrég Mogorva leírását), és az utasok 1984-ig vártak szunnyadva, amíg a Mount Saint Hilary névre keresztelt vulkán kitörése, újra nem aktiválta a központi számítógépet, megkezdve az alakváltók felélesztési folyamatát. A számítógép felmérte és optimalizálta az új világ lehetőségeihez mérten a robotok másodlagos megjelenési formáit, így Űrdongó egy kis sárga Volkswagen Bogár alakját kapta.

Portyázó, az osztag biztonsági tisztje kapta azt a rendkívül hálás feladatot, hogy egy kis csapat élén feltérképezze a környéket, ahol szerencsére csak álcák nyüzsögtek, mert ha egy Varga Irén koncert közepébe csöppentek volna, visítva száguldanak bele a Napba. Űrdongó találkozott először a bolygó uralkodó fajával, az emberekkel, pontosabban egy csapat tinivel egy autós-mozinál. Ám az álcák is a helyszínre érkeztek és vidám szőnyegbombázás és istenharagja keretében telibe kapták fegyvereikkel Űrdongót. A gyerekek egyike, bizonyos Buster Witwicky, az autó alakba kényszerült, sérült Dongóval hazáig menekült, egészen apja javító műhelyéig. Dongó felfedte magát a fiúnak, és arra kérte mentse meg, mert az elszenvedett sérülések miatt bizony már haldoklik. Buster apja, Witwicky „Gyertya” úr, azonnal hozzáfogott az életmentő beavatkozáshoz, hiszen a 80-as években minden autószerelő kapott OKJ-s földönkívüli csúcstechnikás robot-szerelésből bizonyítványt. A beavatkozás sikeres volt, Gyertya pedig az autobotok egyik legfőbb szövetségesévé válva kidolgozott egy módszert, amivel a földi üzemanyagot, a kibertroniak számára hasznos ellátmánnyá lehet alakítani.

Egy grandiózus csatát követően az autobotok úgy tűnt végre az álcák fölé kerekedhetnek, de Sokkoló megjelenése megfordította az erőviszonyokat, Űrdongó elesett, és társaival együtt trófeaként kitűzték a Bárka egyik termében. Dongót az autobotok tisztiorvosa, Racsni aktiválta újra, majd Buster védelmét bízták rá, akinek elméjébe Optimusz áttöltötte a Teremtés Mátrixának forráskódját. Amikor az álcák rájuk találtak, az újonnan épített és csatasorba állított Röptűz támadt rájuk, akit Buster a Mátrix hatalmával darabokra szedett és immár autobot harcosként rakott össze.

Miután a Teremtés Mátrixa visszakerült Optimuszhoz, az autobotok vezére bizonytalanná vált saját képességeit és rátermettségét illetően a fővezéri poszt betöltésére. Az álcák egyik alvezére, Fülelő ezt kihasználva elraboltatta Űrdongót, hogy minél több információt kinyerjenek belőle. Optimusz nem hagyhatta, hogy kispajtása odavesszen, ezért keresztültört az álcák frontvonalán, és puszta kézzel csapott szét közöttük, visszaszerezve Űrdongót, és egyúttal visszaállítva társai hitét önmagában.

Az autobotok hamarosan új katonákat állítottak csatasorba, név szerint Csörlőt, Szánt, Füstfelhőt és Ösvényvágót, akik Űrdongó parancsnoksága alá kerültek egy felderítő küldetésben. A robotok egy koncert irányába indultak el, amelyet az álcák is kiszúrtak maguknak, hogy a hanghullámokból energont nyerjenek ki. Űrdongó megtagadva Optimusz parancsát, miszerint semmi esetre se bocsátkozzanak harcba vagy fedjék fel magukat az emberek előtt, összecsapott az ellenséggel. Ezután sor került egy magát Robot Mesternek nevező fickó és a hadsereg közti összetűzésre is, amelybe Dongó is belekeveredett. A dolog végkimenetele Dongó számára azzal zárult, hogy megkérdőjelezte saját szerepét és hasznosságát az autobotok soraiban, majd önkéntes száműzetésbe vonult. Ez alatt bevette magát egy elhagyatott használtautó telepre, ahonnan két fiatal földi kilopták őt. Az álcák is a nyomára akadtak, de autobot társai időben érkeztek és megmentették „kisöccsüket” a biztos haláltól, Dongó pedig ezt igyekezett megszolgálni.

Űrdongó története ezen a ponton kétféle, elfogadott eredettörténet szerint zajlik tovább, ami a mai napig összezavarja a rajongókat. A G.I. Joe and the Transformers sztoriban ugyanis egy súlyos félreértést követően, Űrdongót a Joe-k elpusztítják, majd később Racsni segítségével újjáépítik ugyan, de Dongó megszűnik létezni, és innentől Aranybogárként hivatkozunk rá. Az Egyesült Királyságban kiadott különálló Transformers képregények nem vették át ezt a crossovert. Ott Űrdongót az időutazó Halálfej semmisíti meg, majd a szintén időutazó Wreck-Gar rakja össze Aranybogárrá. A karakter történetének ezen aspektusa az amerikai és a brit Marvel Transformers képregények legnagyobb eltérését eredményezte, és sok dolog ettől a ponttól indult el más irányba. Aranybogárnak egyetlen titkos vágya volt, visszaszerezni korábbi személyiségét Űrdongóként. Erejét és idejét azonban lekötötte az autobotok új vezérének, Mogorvának a bolondériája, aki az emberi életet semmibe véve igyekezett a maga hasznára fordítani az eseményeket, de mint tudjuk ebbe belebukott.

Goldbug, vagyis Aranybogár volt az, aki később Optimusz tudatára és lementett személyiségére rátalált egy elveszettnek hitt lemezen, majd Optimusz újjáépítéséig amit Mogorva sorozatos támadásai ellenére végrehajtott a Nebuloson, ő volt a lázadó autobotok vezére.

Aranybogár mindent latba vetett, hogy Össztűz segítségével új testet adhasson szeretett vezérénem, és Optimusz végre visszatért. Aranybogár ellenben az Alapbázis erejétől megrészegült Üstökös mindent elsöprő ámokfutásának az egyik áldozata lett, de Racsni a Színlelő nevű páncéltechnológia révén nemcsak, hogy feltámasztotta őt, de eredeti személyisége és alakja is visszatért, így ismét Űrdongó lehetett. Az Ősi Üvöltés és az azt követő háború Unikronnal végképp megtizedelte az alakváltók sorait. Erről tervezek is írni majd nektek egy hosszabb cikket, mert a témát pár sorban lezavarni nem lehet. Dongó túlélte a harcokat, és sok más autobottal egyetemben elhagyta újra Kibertront.

Űrdongó kalandjai és élete önmagában káprázatos a Tramsformerek világában, és több ő, mintsem hogy erősebb autobotok oldalán fegyverhordozó legyen. Talán a legkisebb nagy hős az alakváltók hatalmas univerzumában.

Ben voltam, sziasztok!

Akadnak olyan mesterséges létformák, amelyeknek aztán magyarázhatnánk Asimov robotikai szentháromságát, sanszosabb, hogy az engedelmesség helyett cafatokra robbantanának bennünket egy fúziós ágyúval. Én most pont egy ilyen mechanikus faj egyik prominens képviselőjét választottam cikkem alanyául, aki pedig nem más mint a D-16 bányász robot egység. Tessék? Hogy nem ismerős a neve? Esetleg úgy, hogy Megatron?

Megatron a kezdetektől birizgálta a fantáziám, egész pontosan a 90-es évek elejétől, amióta csak először találkoztam vele a Transformers képregényben. Persze mire hozzánk eljutott az alakváltó-láz, a távol-keleten és Amerikában már javában tombolt. Minden gyerek Optimusz Fővezér figurát akart a karácsonyfa alá, többek között jómagam is, bár ez a mai napig nem sikerült.

Ámbár hiába voltak az Autobotok és nemes vezérük a gyermeki nyálcsorgatás első számú céltáblái, Megatron és a karaktert övező megfejtetlen mítosz már akkor is jobban érdekelt. Mitől lett ennyire gonosz? Mi az ami hajtja előre pusztító hadjárata során kérlelhetetlenül? Vagy van valami mélyben megbúvó titok, és talán ha ezt felderítjük a karakter is teljesen más megvilágításba kerül?

Megatron egyik eredettörténete szerint kezdetben nem volt gonosz: Optimuszszal (akit akkor még Orion Paxnak hívtak) kidolgozott egy, társadalmi egyenlőségen és a korrupció letörésén alapuló idealisztikus társadalmi reformot. Amikor ezt békés eszközökkel, a vezetők ellenállása miatt, nem sikerült megvalósítani, útjaik szétváltak. Megatron az erőszakos megoldást választotta, amiben nagy segítségére volt, hogy csatlakozott hozzá Fülelő parancsnok, egy kiváló katonai vezető. Orion Pax viszont megpróbálta megállítani. Ennek során, érzékelve a veszélyt, az Irányítás Mátrixa őt választotta ki új fővezérnek, felruházta őt erővel, átalakította, és az Optimusz Fővezér nevet adta neki. Háborújuk pusztasággá változtatta a bolygót, és felélte a tartalékait. A harcoló felek az energiakészlet egy részét, számos adatbázist és szuperfegyvert még a Föld "történelme előtti" időkben más bolygóra (pl. magára a Földre) menekítettek.

 Egy másik eredetsztori a Kibertron bolygó régmúltjáig nyúlik vissza. Azokba az időkbe amikor a bolygó mechanikus életformáit még nem osztották az ellentétek Autobotokra és Álcákra, ők csupán Primus gyermekei voltak. Persze már ekkor is voltak markáns elkülönülések a társadalmi osztályok között. Az Autobot megnevezés sem egy békés frakciót takart, hanem egy amolyan kereszteslovagszerű rendet, mint a Jedik, akik a politikai élet és a tudományok rendszere felett őrködtek. De kitört a káosz...

Amikor az autobotok egy kibernetikus szenátort egy Energon-bányászati telepre kísértek, a szenátor arról tájékoztatja a bányászokat, hogy már nincs szükségük rájuk, és áttelepítik őket. Sokukra átprogramozás, másokra szétszerelés várt. Az egyik bányász egység hangot adva nemtetszésének, lazadásra buzdította a tárasait, de az egyik Autobot őrparancsnok megkísérelte elhallgattatni a vezető tüntetőt, akit végül agyonvernek a rendfenntartók.

Társai védelmében az egyik fiatal D-16-os egység az autobot lovagra támadt és puszta kézzel megölte az egyiket. Az ezt követő gyilkos pusztítás leírhatatlan volt. Rengeteg volt az áldozat, a D-16-os egységnek pedig menekülnie kellett. Két másik munkadroid meggyőzte, hogy tartson velük, és segítsen megszervezni a lázadást a korrupt autobotok ellen. A lázadók Kaon városa felé vették az irányt, de Sentinel Prime vadászai Portyázóval az élen már a nyomukban voltak.

A bujkálás évtizedei, esetleg évszázadai alatt, D-16 titkos gladiátorversenyek kedvelt szereplője lett, amelyek során megszokta és megszerette a gyilkolást. Csatáit illegális holofelvételek útján Kibertron szerte terjesztették, idővel pedig felvette a Megatronus nevet, tisztelgésül a 13 fővezér egyike előtt, akit Primus teremtett. Később nevét lerövidítve, mint Megatron lépett elő.

Megatron a gladiátor arénák hőse lett, és később elbitorolta azokat. A gladiátorokból titokban hadsereget állított fel, de igazi stratéga akkor vált belőle, amikor találkozott Fülelővel, aki már ezekben az időkben is igazi taktikai lángelme volt. Miután egy harc során Megatron elvesztette jobb karját, Fülelő tervezett számára új, erősebb testet, valamint egy hozzá illő fúziós ágyút, amellyel az egykori bányászból lett gladiátor legyőzhetetlen lett.

Megatron a kibertroniak egy új frakcióját létrehozva, az Álcák hadvezére lett és irgalmat nem ismerve vette fel a harcot az Autobotok ellen, végig gázolva a fővezéreiken, elsöpörve mindent és mindenkit addig, amíg a Mátrix, a Primus által megalkotott teremtő erő létrehozta az elesett autobot harcosból, Orion Pax-ból, Optimusz Fővezért.

Azt hiszem Megatron a legjobb példa arra, amit a Transformers brand jelmondata a More Than Meets the Eye is sugall, hogy benne tényleg több van, mint ami látszik.

Én Ben voltam, sziasztok!

A Nagy Háború, avagy a Harmadik kibertroni-i háború), az Autobotok és az Álcák közötti legnagyobb és legpusztítóbb viszály időszaka volt, amelyet érdemes több szempontból is megvizsgálnunk aszerint, hogy miképpen mutatták be az alakváltók különböző interpretációiban.

Kezdjük az alappal, vagyis a Marvel Transformers képregényekben megismert változattal. A Nagy Háború hosszú feszültségek időszaka és az energiahiány után következett, valamint egy pusztító háború után (Második Nagy Háború), amely elpusztította a központi tartományok fővárosait, Vos-t és Tarn-t. Iacon, a bolygó fövárosa szándékosan hagyta, hogy riválisai elpusztuljanak, és az utolsó hadúr meghalt a romok között, lehetővé téve Megatronnak (aki hagyta, hogy az hadúr meghaljon), hogy hadsereget hozzon létre, az Álcákat, a dühös Vos/Tarn túlélőkből.

Több ezer, több tízezer évnyi tervezés, fondorlat és erőgyűjtés után Megatron és az Álcák végül támadást indítottak, amely globális konfliktust robbantott ki megdöbbentő méretekben. Az Álcák terve az volt, hogy meghódítsák a teljes bolygót, és egy mozgó "kozmikus csatahajóvá" alakítsák, amely legigázhatja a galaxist! Az Álcák taktikája jól meg volt szervezve, és az Autobotok veszteségei egyre nőttek, míg fel nem bukkant Optimus, aki nagy tűzerővel rendelkező harcossá és kiváló vezetővé vált. Az ő segítségével az Autobotok képesek voltak tartani magukat az Álcák ellen. Őt bízták meg az Autobot erők teljes parancsnokságával Iacon sikeres védelme után: ez megállította az Álcák akkor megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását.

A bolygó pályája azonban kimozdult, és az Autobotoknak el kellett takarítaniuk az útjából egy aszteroida mezőt. Az Álcák rögtön megtámadták őket, aminek következtében Optimus és Megatron eltűnt. Mielőtt ez megtörtént, Optimus az Álcákkal való békekötés szükségességéről beszélt. Ez azonban az ő hiányában nem történt meg: a háború folytatódott az Álcákat vezető Trannis irányítása alatt, aki elfoglalta a Fővezér-nélküli bolygót, de nem tudta megsemmisíteni az Autobot ellenállást. Négy millió évvel később a Kibertronon a háború még mindig dúlt, és amikor Optimusz és Megatron felébredt a Földön, ott is folytatták a harcot.

A Nagy Háború legérdekesebb és egyben legtragikusabb lezázására a Marvel UK képregények lapjain került sor. 2510-ben az utolsó Álca is meghalt. A következő Nagy Háború rögtön ezután tört ki, a megkeseredett Autobot frakciók között. Ez, egy 1988-as Transformers Annual kiadványban esett meg, és pusztán a „Peace” vagyis a Béke „címmel ellátott történet a kedvencem; mindössze hat oldal alatt mély és nyugtalanító kérdéseket vet fel arról, hogy a háború miként rontja meg a lelket.

Szokatlan módon ezúttal nem Simon Furman írta a történetet, hanem egy új szerző, Richard Alan, de a karakterek és a felállás annyira összefonódik Furman jövővilágával, hogy azon tűnődöm, vajon nem volt-e köze a szerkesztéshez. Robin Smith a művész, aki hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egyes robotok (például Ultra Magnus) nagyobbak, mint mások, és a robotokat egységesen, kis testtel és nagyobb fejjel rajzolja. A stílus rendben van, de kissé zavar engem.

A történet 2510-ben játszódik a Kibertronon. A háború már évmilliók hosszú sora óta tombol, de ez az a nap, amikor „az utolsó Álcát is legyőzték”. Ez egy merész nyitás, és kétségtelenül megragadja az olvasó figyelmét; végül is ez egy olyan képregénysorozat, amelynek középpontjában az Autobotok és az Álcák közötti polgárháború áll. Soha nem álltunk meg, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan nézhet ki a háború vége. Egy ütött-kopott kinézetű Autobot bázison Blurr lihegve jelenti az örömhírt az Autobotok vezetőjének, Rodimus Prime-nak: „A háború véget ért, a háború véget ért”. Prime-on azonban nem látunk örömöt vagy ujjongást, talán megkönnyebbülést és hitetlenkedést, de úgy néz ki, mintha mindjárt összeesne.

Korábbi történetekben, mint a Wanted Galvatron, sokszor mutatták be úgy a vezetőt, mint aki kételkedik önmagában, és hibái miatt ostorozza magát. Nehéz feladat egy legendás vezető, mint Optimusz nyomdokain járni, de az 500 évvel későbbi Rodimus egy olyan robot, akit megtört az élet, fáradt, valószínűleg súlyos poszttraumás stressztől szenved, és szó szerint semmi nem maradt benne.

Ironikus módon éppen ebben a pillanatban van a legnagyobb szükség az ő vezetésére. Most egy erősen felfegyverzett harcos csapatot irányít, amelynek nincs többé célja vagy ellensége, ami összetartaná őket. Ami ezután következik, az szinte kiszámítható, de ettől még nem kevésbé sokkoló.

Nos, talán ez nem teljesen igaz. A klasszikus The Smelting Pool történet 1986-ból bemutatott egy Kibertront, ahol az Álcák megnyerték a háborút, de még akkor is létezett egy aktív Autobot ellenállási mozgalom. Ezúttal viszont az utolsó Álcát szó szerint földre küldték, méghozzá Springer és a Wreckers csapatának köszönhetően.

Rodimus összehívja harcosait, hogy megerősítse a bolygón terjedő híreszteléseket, miszerint a háború véget ért. Az összegyűlt csapat a kulcsszereplőkből áll, akik a 1988-as felállásban is fontosak voltak – Ultra Magnus, az Autobot tripla átalakulók, a Wreckers tagjai és a Technobotok. Bejelenti, hogy azonnali hatállyal lemond az Autobotok fővezéri tisztségéről, és átadja a Mátrixot, valamint a vezetői szerepet a hős Springernek.

Itt kezdődik az igazán érdekes rész. A tömegben ott van Triton, egy Álca kém, aki észrevétlenül megbújt az Autobotok soraiban 90 éven át. Küldetése (és fajának) bukásával néz szembe, hacsak nem tesz valamit, hogy megzavarja az Autobotok győzelmét, még ebben az utolsó pillanatban is. Megragadja az alkalmat, előlép, és megkérdőjelezi Springer alkalmasságát a békeidőbeli vezetésre, azt javasolva, hogy Ultra Magnus, aki korábban birtokolta a Mátrixot, lenne a jobb választás. Ebben egyébként van némi igazsága. Ez kiváltja Whirl haragját, aki megkérdezi, hol volt Triton „drága Magnusza”, amikor Springer elérte a nagy győzelmet. Triton megüti Whirlt, mire Roadbuster fegyvert ránt, és Scattershot (aki Magnus híve) arcon lövi Roadbustert, így csak egy füstölgő vezetékekből és áramkörökből álló halom marad a fejéből. Hűha! Rodimus látja, hogy a helyzet összeomlik körülötte, de tehetetlenül figyeli, ahogy az események kibontakoznak.

Sandstorm tüzet nyit Tritonra, és pillanatok alatt két Autobot frakció lő egymásra. A látótávolságon kívül egy Autobot jelvény lecsúszik a halálosan megsebesült Tritonról, felfedve az Álca jelvényt alatta. Ez az a nap, amikor az utolsó Álca elbukott... és a háború újra elkezdődött!

Ha ez nem egy nagy pofon, akkor mi az? Azt szeretnénk hinni, hogy az Autobotok végre észhez térnek, és rájönnek, hogy egy Álca bajkeverő manipulálta őket. De úgy tűnik, hogy mindenki annyira traumatizálva van az évmilliók óta zajló harcoktól, hogy elveszítették az egyenes gondolkodás képességét, és nem ismernek más utat, mint hogy ugyanazt a programot futtassák újra és újra.

A történet sötét, pesszimista és elképesztően ironikus, hiszen az Autobotok győznek, csak azért, hogy elveszítsenek mindent, és éppen azok a háborús fajokká válnak, akik ellen eredetileg fegyvert fogtak. Felmerül a kérdés, mi lesz ezután; vajon feltűnik-e egy erős vezető, aki lecsillapítja a helyzetet? Vajon a nép végül bebörtönzi vagy száműzi a valaha hatalmas harcosait, akik már képtelenek megállni? Erre nem kapunk választ, mivel soha nem készült folytatás. De a történet sok érdekes és megválaszolatlan kérdést vet fel.

De nézzük tovább, immár a Generation 1 rajzfilmsorozat alternatívájában. Itt a Nagy Háborút a Kibertron történelmének néhány krónikása szintén a Harmadik kibertroni Háborúnak nevezi. A béke időszakában, amelyet Kibertron Aranykoraként ismernek, Megatron újraszervezte az Álcákat azzal a céllal, hogy kihívja az Autobotokat a bolygó feletti uralomért, mindaddig is egy korábban már létező, militarista célokra létrehozott egység voltak. Minden más hasonlóképpen zajlott le, mint a képregényekben.

A Wings Universe a Generation 1 rajzfilmen alapul, de kisebb eltéréseket mutat a külcsín és a folytonosság szempontjából. Kilencmillió évvel ezelőtt az Autobot Főparancsnokság egy kezdődő, szervezetlen bűnözői csoportot, az Álcákat figyelte. Azonban nyílt háború robbant ki, amikor az Álca mozgalom megszerveződött, és olyan akciókat hajtott végre, mint a Van De Graaff lelövése. Miután megmentették a Van De Graaff teherszállító értékes rakományát az Álcáktól, az Eight Track legénysége, köztük Kup, bekerült az újonnan létrehozott Elite Guardba, hogy harcoljanak az Álcál ellen.

A háború megindulása után 10 éven belül az Álcákat már Overlordok, vagyis Hadurak vezették. Azonban Deathsaurus biztosította, hogy ő és Megatron maradjanak az egyetlen hatalomra törő riválisok azáltal, hogy egy öntudatlan öngyilkos merénylővel meggyilkolta a többi Hadurat. Később Megatron lett az Álcák egyedüli vezetője, miután egy tisztességtelen párbajban legyőzte Deathsaurust. Eközben, miután a Combaticonok árulása következtében az Elite Guard nagyrészét lemészárolták, az új Autobot hadsereget immár Optimus Prime vezette. A háború egy időre lecsillapodott, amikor Kibertronon energiahiány lépett fel, ami arra késztette az Autobotokat és a Álcákat, hogy sztázis kamrákba vonuljanak vagy elhagyják a bolygót a Bárka és a Nemesis fedélzetén.

Millió évekkel később, a Nagy Háború végül 2013-ban ért véget a Pax Cybertronia aláírásával, amelyet az Autobotok, Álcák és Jhiaxus klónjai kötöttek meg az Autobot Városban, a Földön. A békeszerződés részben Jhiaxus tettei révén jött létre: amikor elindította a Gép Háborúkat azzal a céllal, hogy békét hozzon Kibertronra az összes „Első Generációs” Transformer kiirtásával, akaratlanul is rávezette az Autobotokat és az Álcákat, hogy egymásért harcoljanak, ahelyett, hogy egymás ellen. Sajnos az Álca kommandós egység, a Squadron X túl messze tartózkodott, és nem kapták meg a háború végéről szóló értesítést. Egy csapdát állítva a Torax Prime-on az ellenségeik, a Wreckerek számára, akik soha nem jöttek el, mert ők megkapták a háború végéről szóló hírt, a Squadron X tagjai végül az unalomból megölték egymást. Tornado és Ferak maradt az egység egyedüli túlélője.

Az IDW 2005 folytonosság is megérdemel pár sort. Itt a Nagy Háború magjait (bár itt szintén nem volt az első „nagy” háború) sok éven át tartó társadalmi rétegződés ültette el, amit egyre önzőbb felső osztály hozott létre, akik mindenkit kizsákmányoltak a merev és korrupt rendőrség segítségével. A szikrát az adta, amikor Kibertron korrupt kormánya, a Szenátus egyes frakciói támadást szerveztek Nominus Prime, a vezető Fővezér ellen. Ezzel, bár nem sikerült megszerezniük a régóta elrejtett Mátrixot, ürügyet találtak arra, hogy bevezessék a „Clampdown” nevű bolygószintű biztonsági rendszert, amellyel minden ellenállást brutálisan elnyomhattak.

Kup szerint a Mátrix volt az egész háború gyökere. A Clampdown alatt az Autobotok a Szenátus békefenntartó erejeként működtek, ami tovább növelte a feszültséget. A politikailag aktív Transzformerek hangosan tiltakoztak, de őket is brutálisan elhallgattatták; még a Szenátuson belül is voltak hangadók, például Ratbat, akik megpróbálták kihasználni a társadalmi feszültségeket. Egy egykori energon-bányász, aki szökevényből földalatti gladiátor lett, Megatron összegyűjtött egy csoport gladiátort, elítélt szökevényeket és más elégedetlen botokat Kaon városállamban, és létrehozta az Álca frakciót.

Miután Megatron legyőzte Sentinel Prime-ot, és felszámolta a korrupt Szenátust, a béke esélyesnek tűnt, amikor Zeta Prime átvette a biztonsági erők irányítását és Kibertrin de facto vezetője lett; ám később kiderült, hogy ő mindenkinél könyörtelenebb diktátor. Orion Pax és Megatron együtt próbálták megállítani az Omega Sentinel hadseregét, de miután Megatron megölte Zeta Prime-ot ez a lövés volt végül az, amely elindította a háborút, és a béketárgyalások véget értek. Ekkor kezdődött igazán a konfliktus, amikor Orion Pax, aki megszerezte a Mátrixot és Optimusz lett, és Megatron mindketten a Kibertron irányítására törekedtek.

A háború több mint négymillió évig tartott, és teljesen élettelenné tette Kibertront, mígnem a „Káosz Háború” Galvatron ellen, amely a bolygó helyreállításával zárult, véget ért. A legtöbb Álca börtönbe került, és ezrek tértek vissza a bolygóra a háborúból menekült semleges Transzformerek közül. A Nagy Háborút ekkor hivatalosan befejezettnek tekintették.

Én Ben voltam, sziasztok!

„Egy nap egy Autobot fel fog emelkedni a sorainkból, és a Mátrix erejét használva bevilágítja legsötétebb óránkat. Addig a napig, míg mind egyek leszünk.”

Optimus Prime, vagyis Optimusz fővezér (továbbiakban az egyszerűség kedvéért Optimus) az Autobot haderők inspiráló vezetője, önzetlen és végtelenül bátor, teljes ellentéte halálos ellenségének, Megatronnak. Eredetileg egyszerű civilként ismerték Orion Pax vagy forrastól függően Optronix néven, ám az Irányítás Mátrixa őt választotta parancsnoknak, ami az első volt azon súlyos terhek sorában, amelyeket kénytelen volt elviselni. Egy másik ilyen teher volt a Transformerek konfliktusának a Földre hozatala. Minden áldozatot, legyen az ember vagy Kibertron-szülötte, személyes veszteségeként könyvel el. Ezt az oldalát azonban soha nem mutatja meg katonáinak, és sosem enged a kétségbeesésnek. Az Autobotoknak egy határozott, karizmatikus vezetőre van szükségük, és Optimus ezt biztosítja számukra. Az ő jelleme fordította meg a Nagy Háború menetét.

A csatamezőn kevesen vetekedhetnek harci képességeivel. Ő a legerősebb az összes vele egy méretű Autobot közül. Amikor a Combat Deckkel, vagyis az utánfutójából kialakítható hadi platformjával és Roller nevű kis drónjával együtt harcol, ionpuskája és energonbárdja a leghalálosabb fegyverei. Képes lenne feláldozni az életét, hogy megvédje Autobot társait vagy azokat, akiket gondjaikra bíztak, és ezt rendszeresen meg is teszi. Más érző lények iránti együttérzése az egyetlen valódi gyengesége, amit az Álcák rendre kihasználtak... bár ez egyben az erejének forrása is!

Optimus, Orion Pax néven kezdte életét a Kibertron aranykorában, kilencmillió évvel ezelőtt. Barátnőjével, Ariellel és legjobb barátjával, Dionnal együtt Orion dokkmunkás volt egy raktárban, ahol egyszerű feladata az volt, hogy az energiát tartalmazó szállítmányokat kirakodja és elraktározza, amelyek egy folyón túli erőműből érkeztek. Azonban a kor, amelyben Orion élt, furcsa volt: Egy új robotfaj jelent meg nemrég a bolygón, különleges repülési képességekkel, amelyek miatt Orion és Dion bálványozták őket. Ariel nem volt ennyire biztos jószándékukban, mivel hallott pletykákat, hogy a repülő robotok vezetője támadást rendelt el egy külső város ellen, miután megtudta, hogy a dokknak van energonkockája.

Egy nap Orion éppen a szokásos munkáját végezte, amikor egy öt ismeretlen robotból álló csoport érkezett a dokkokhoz. Orion, azt feltételezve, hogy új munkások lehetnek, bemutatkozott nekik, valamint barátainak. Ebben a pillanatban minden figyelem az ég felé fordult, amikor egy csapat repülő robot szállt el felettük. Ariel és az újonnan érkezettek is óvatosságra intették Oriont a repülőkkel való foglalkozás kapcsán, de ő elhessegette az aggályaikat, és visszatért a munkához. Hamarosan azonban Orion megdöbbent, amikor Megatron, a repülő robotok hadseregének vezetője lépett hozzá, és azt állította, hogy raktárhelyet keres az áruinak. Orion körbevezette Megatront a raktárakban, és elmagyarázta, hogy ezeket energiakészletek tárolására használják... ekkor Megatron parancsot adott követőinek, akik Álcáknak nevezték magukat, hogy támadjanak és lopjanak el mindent! Amikor Orion vállát eltalálta az Álca parancsnok lövése, Ariel a védelmére sietett, de Megatron egy újabb lövéssel őt is leterítette. A feldühödött Orion nekiugrott Megatronnak, de az Álca ágyújának egy újabb csapása védhetetlenül összezúzta.

Miközben Megatron és csapatai kifosztották a raktárakat, az öt robot, akiket Orion korábban megismert, elvitte őt, remélve, hogy találnak valakit, aki meg tudja javítani. Rátaláltak a kibertroni gépmesterre, Alpha Trionra, aki vonakodva úgy döntött, hogy aláveti Oriont egy új átalakítási eljárásnak, amelyet kifejlesztett. Ez az eljárás az Autobotok törékeny testeit olyan új, harcra edzett harcos konfigurációkká alakította át, amelyek lehetővé tették számukra, hogy egyenlő feltételekkel küzdjenek az Álcákkal. Így történt, hogy Orion Paxból Optimusz fővezér lett, az Autobotok új vezetője, Megatron legnagyobb ellensége, és megkapta az Irányítás avagy Vezetés Mátrixát, amelyet Alpha Trion megőrzött, mióta Megatron megölte annak előző birtokosát. Miközben Alpha Trion Ariel újjáépítésén dolgozott, akit „Elita One”-ná alakított a fővezér tervrajzai alapján, Optimusz szembeszállt Megatronnal, jó alaposan bemutatkozva neki mint az Álcák „legrosszabb rémálma”. Hatalmas csata vette kezdetét, amely akkor ért véget, amikor az öt titokzatos Autobot felrobbantotta a raktár üzemanyag-készleteit, majd eltűntek. Az ötök valójában a jövőből érkeztek, és egy baleset következtében kerültek át Kibertron múltjába. Mind az öten a légirobotok alcsoportjába tartozó Superion nevű autobot kombiner részei voltak.

Az ezt követő öt millió év során Optimusz az Autobotokat egy szinte végeláthatatlan háborúba vezette, amely fokozatosan megfosztotta Kibertront szinte minden energiájától. A harc folytatása érdekében Optimusz egy csillagközi expedíciót szervezett, hogy más bolygókon keressenek energiát, és ezzel revitalizálják kimerült bolygójukat, Kibertront. A legjobb harcosait egy hatalmas űrhajóra vezényelte, majd utolsóként maga is felszállt volna, de Elita One kiáltása megállította, aki a kilövőplatformhoz szaladt. Optimusz azt mondta neki, hogy amint teheti, vissza fog térni érte, de Elita ragaszkodott ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá a küldetésen. Azonban beszélgetésüket egy, a platform elleni Álca támadás szakította félbe, amely során hatalmas robbanás keletkezett, és ez úgy tűnt megsemmisítette Elitát. Letört szívvel Optimusz beszállt az űrhajóba, és parancsot adott az indulásra, nem tudva, hogy Elita valójában túlélte a merényletet.

Az Autobotok űrhajója, a Bárka, nehéz utat járt be. Miután átkeltek egy veszedelmes aszteroida mezőn, a hajót egy Álca űrcirkáló vonósugara kapta el, amelyet maga Megatron irányított, aki mindeddig titokban követte őket. Megatron erői elárasztották az Autobot hajót, és a két vezér harcolni kezdett, mígnem a közeli Föld bolygó gravitációs ereje megragadta a hajót, és lehúzta azt. Bár Optimusz hősiesen próbálta visszaszerezni a hajó feletti irányítást, az egy hegynek csapódott, olyan erővel, hogy minden Autobot és Álca offline állapotba került. A többi pedig innentől már tényleg történelem. Bár eredete és személyisége változhat a különböző történetvonalakban, ez az ábrázolás állandó marad a Transformers univerzum különböző iterációiban.

A legkorábbi, vagyis a Generation 1 széria során, Optimusz egy Freightliner FL86 fülke nélküli nyergesvontatóvá alakul át. Mellkasában a misztikus forráskódokat tartalmazó ereklyével, amely az Autobotok vezetők tudásbázisának tárhelye, amely az Autobot Mátrix vagy „Teremtés Mátrix” néven ismert. Amikor Optimusz átalakul, a vontatófülke leválik, hogy egy önálló robottá váljon, a pótkocsija pedig kinyílik, hogy egy ionágyút tárjon fel, és egy harci fedélzetet képez. A harci fedélzet egy mobil harci állomást és parancsnoki központot tartalmaz, különféle automatikusan fegyverekkel felszerelve. A harci fedélzet rádióantennaként is szolgálhat az Autobotok közötti csatatéri kommunikációhoz. A harci fedélzet tartalmazza „Rollert”, egy mobil felderítő homokfutót, amelyet az ellenséges vonalak mögötti felderítésre használnak. Amikor Roller bevetésre kerül, Optimusz láthatja és hallhatja, amit Roller lát és hall. Egyik komponens sérülését a többiek is érzik. Ha a harci fedélzetet vagy Rollert elpusztítanák, Optimusz túlélheti, de annak ellenére, hogy rendelkeznek némi autonómiával, a harci fedélzet és Roller nem maradnának életben Optimusz nélkül.

Optimusz figurajának eredeti tervezői Hiroyuki Obara (TakaraTomy), Shōji Kawamori (Studio Nue) voltak. Az eredeti Optimus Prime, akkor még más néven a Diaclone „Battle Convoy” játékaként indult, amelyet egy Takara tervezőcsapat alkotott, akik szálltak be a munkálatokba, amikor az eredeti tervező lemaradt. Ez a csapat magában foglalta Hiroyuki Obarát (aki az egyetlen alkotóként van feltüntetve a játék szabadalmán) és a híres mecha tervezőt, Shōji Kawamorit. A játék két fő alkotóelemre bontható; az első elem egy piros és kék White Freightliner WFT-8664T fülkés félpótkocsi teherautó, amely részben öntött fémből készült, a második elem pedig egy nagy ezüst pótkocsi, amelynek modellje nem határozható meg.

A fülke Optimus Prime robot módjába alakul át, kiegészítve egy pár kivehető kék ököllel, amelyek a fényszórókba dughatók. Az öklök nem tárolhatók a jármű módban, de könnyen elférnek Prime nyitható mellkasi rekeszében (eredetileg két Diaclone vezetőfigura számára tervezték). Prime egy fekete lézerpuskával van felfegyverkezve, amelyet a tervezés szerint nem tud egyenesen tartani. Mozgékonysága a kor adottságaihoz képest viszonylag magas, különösen a karoknál, amelyek váll-, bicepsz- és csuklóforgást, valamint könyökhajlítást és egy hátrafelé hajló vállízületet tartalmaznak. Ő az egyik, a kevés 1984-es játék közül, amely működő térddel rendelkeznek, bár ezek használatát korlátozza a hiányzó előre irányuló csípőmozgás. Kipufogói elfordulnak, de nincs egyértelmű funkciójuk.

Prime pótkocsija kinyitható, és így átalakul Combat Deck-jévé, amelyben megtalálható a felderítő drón, Roller. A Combat Deck belsejében három kiemelkedő lyuk található, amelyekbe Prime lézerpuskája, üzemanyagpumpája és fúvókái illeszthetők, valamint két Diaclone vezető számára ülőhely is van. A Combat Deck központi eleme egy rakétával felfegyverzett javítódrón, amely egy emelőkarra van szerelve (amely szintén tartalmaz egy Diaclone vezetőfülkét), és amely a pótkocsi tetején és elején lévő négyzetes lyukakon keresztül kinyújtható, amikor az zárva van. Az emelőkar alján található egy rugós kilövő, amely Rollert kilövi a Combat Deck-ből. Roller négy Diaclone utas számára kínál helyet, és tartalmaz egy csatlakozót, amelybe Prime puskája vagy az üzemanyagpumpa illeszthető. A pótkocsi belső tere lehetővé teszi egy standard Autobot autó tárolását, amelyet szintén előre kilőhet a kilövő.

Rövid időn belül sok új, de majdnem azonos öntőformát hoztak létre, valószínűleg azért, hogy felfrissítsék az eredeti öntömintát és szerszámot, amelyet már sokszor használtak a Diaclone-hoz, és így több gyár (nemcsak Japánban, hanem Kínában, Makaóban és máshol is) gyorsan több egységet tudjon gyártani a nagy kereslet kielégítésére, ami akkoriban általános gyakorlat volt. Prime öklét kisebbre és szögletesebbre szabták át, a puska sziluettjét jelentősen átdolgozták, az üzemanyagpumpát és a fúvókát leegyszerűsítették, a rakétákat és a kilövőt fekete műanyagból öntötték újra, a Combat Deck fémlemezeit (és azok rögzítőit) eltávolították, és a külső pótkocsi részleteit és ajtópántjait megváltoztatták. Roller és a Combat Deck drónjának színe világoskék lett, bár egy harmadik módosítással visszaállították őket az eredeti sötétkék színre. A módosított öntőformát későbbi Prime játék újrakiadások is használták, bár Roller színe továbbra is váltakozott a szürke és a sötétkék között, attól függően, hogy mennyire akarták a kiadásokat hűen a sorozathoz igazítani.

A figura japán kiadása szintén átesett a tartozékváltozásokon, de sosem tartalmazott ezüst Rollert. Ehelyett a Takara eredeti Prime kiadása Diaclone stílusú Rollert tartalmazott, két hátsó rögzítőcsap nélkül, valamint egy más formájú kilövőt, amelyhez Roller tartozott, mielőtt egy újabb módosítással áttértek a Hasbro verzióra. Végül, néhány európai országban, Prime piros lábakkal készült, a hagyományos kék helyett; ezen változatnál előfordulhat, hogy a homlokdísz festése eltérő, így a három központi mélyedés festetlen maradt.

A kontinens európai Milton Bradley kiadásában Optimus Prime két változatban volt elérhető: az első verziót a Takara gyártotta, és kék lábakkal rendelkezett, mint a legtöbb más verzió; a második verziót a Joustra anyavállalata, a Ceji gyártotta, és piros lábakkal készült. Emellett az olasz „Commander” kiadás a GiG által később olyan változatot kínált, amely a gumibroncsokat és a fémlábakat műanyag alkatrészekre cserélte, hasonlóan az amerikai KB Toys Ultra Magnus változatához.

Optimus Prime-ot 1985 után eltávolították a játékboltok polcairól, de 1986-ban újra elérhetővé tették az Egyesült Államokban a „Digital Doom on the Highway to Destruction” postai megrendelési akció keretében, amely egybeesett a Transformers film premierjével. Az ára 21,50 dollár és 5 Robot Pont volt. Ezt követően szerepelt a „The Autobots Have A Special Mission For...” postai megrendelési prospektusban is, és járt hozzá egy speciális „Movie Edition Certificate” valamint egy kör alakú matrica, amelyen „Movie. Edition. Transformer” felirat szerepelt az Autobot szimbólummal a közepén. (Ez az elem ritkának számít.)

Több mint 40 év alatt számtalan kiadás történt ebből a formából, néhány az eredeti játékhoz hasonló volt, mások jelentős változatokat tartalmaztak, például eltérő festési mintákat, színsémákat, kiegészítőket és egyéb csomagolásokat. A fülkerobotot néhány esetben más karakterek esetében is használták; más pótkocsikkal felszerelve például Generation 1 Ultra Magnus és a Pepsi Convoy lett belőle.

Ben voltam, sziasztok!